„Waifer aquitániai herceg” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
új lap
 
a onna javítva onnan-ra
41. sor:
[[Narbonne]] bevétele után Pipin hadai Dél-Akvitánia ellen fordultak, és 760-ban bevették [[Toulouse]]-t, [[Rodez]]t ([[Rouergue]] székhelyét) és [[Albi (Franciaország)|Albi]]t.<ref>[Archibald Ross Lewis, 1965: The Development of Southern French and Catalan Society, 718–1050. Austin: University of Texas Press]</ref> Visszaadta az egyháznak a Waifer által elkobzott javakat, feldúlta [[Berry (történelmi régió)|Berry]]-t, majd további akvitán területeket fosztott ki.
 
761-ben Waifer [[Chunibert bourges-i gróf]] és [[Blandinus auvergne-i gróf]] kérésére Akvitánia északkeleti részén összpontosította csapatait egy [[Chalon-sur-Saône]] elleni támadásra. Úgy tűnik, ebben a seregben nem voltak ott a baszk hivatásosok, Waifer legjobb egységei. A támadók végigdúlták [[Burgundia|Burgundiát]], de Pepin kiszorította őket onnaonnan, és ellentámadásba lendülve bevette [[Auvergne]]-ben [[Bourbon-l'Archambault|Bourbon]], [[Chantelle (Allier)|Chantelle]] és [[Clermont-Ferrand|Clermont]] erődítményeit (Bourbont a [[Fredegar-krónika]] szerint „Waifer emberei” védték). A kudarcok hatására Blandinus gróf megadta magát. A hadjáratban megszerzett erődítményeket Pipin a béke fejében megtartotta.
 
762-ben Pipin [[Berry (történelmi régió)|Berry]]-t és [[Poitou-Charentes|Poitou]]-t támadta meg. Hosszú ostrommal bevette [[Bourges]]-ot — az ostromhoz egyebek közt védműveket épített a város körül és földdel töltötte fel a falak tövét, hogy ezekre a rámpákra tolják fel az ostromgépeket. Chunibert gróf végül megadta magát. Pipin ezután [[Thouars]]-t vette be, és a [[Poitou-Charentes|Poitiers-i Grófság]] behódolt neki. Az [[Annales Laurissenses maiores]] szerint a két gróf számos baszk alattvalóját [[Neustria|Neustriába]] hurcolták. Ezzel párhuzamosan [[Mantio gróf]], Waifer unokatestvére baszk csapatával [[Narbonne]]-hoz közel lesből rajtaütött egy frank alakulaton, de vereséget szenvedett, és lovait hátrahagyva menekülnie kellett.<ref>Bernard Bachrach, 1974: "Military Organization in Aquitaine under the Early Carolingians". Speculum. 49 (1): 1–33. doi:10.2307/2856549.</ref>