„Ribnjačka” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ |
|||
42. sor:
== Fekvése ==
[[Belovár]] központjától légvonalban 19, közúton 27 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 17 km-re északra a Bilo-hegység déli lejtőin, a Ribnačica-patak partján fekszik.
== Története ==
Területe már ősidők óta lakott. Ribnjačka ókori történetéről mesél az az egyedülálló [[kelták|kelta]] éremlelet, melyet 1941 júniusában talált egy itteni parasztember Andrija Šogorić. Šogorić a falutól kétszáz méterre egy hegyoldali mélyúton házának megerősítéséhez ásott [[vályog]]ot, amikor egy, a feje felett levő nagyobb darabba vágta csákányát. Abban a pillanatban sötétbarnára színeződött felületű ezüstpénzek szóródtak szét előtte. Šogorić és nővére mintegy száz darabot szedett össze belőlük. Néhány darabot rokon gyerekek kaptak emlékbe, majd ezután a lelet egy zsákban hevert egészen 1953-ig. 1952-ben Belováron bukkant fel belőlük egy darab, mely sejtetni engedte, hogy az érme egy nagyobb lelet része. Egy belovári orvos dr. Vladimir Liščić a nyomokon elindulva végül 1953 őszén jutott el a leletig, melyből 78 darabot sikerült megvásárolni. Ebből 50 darab a zágrábi régészeti múzeumba került, a többit gyűjtők szerezték meg. A lelet finom ezüstből vert [[tetradrachma|tetradrachmákból]] állt, melyek szokatlanul jó minőségben maradtak fenn. Bizonyos, hogy nagyon rövid ideig voltak forgalomban. Később még nyolc darab került elő különböző gyűjtőktől, így ma a leletnek 86 darabja ismert.
A falu területe a [[17. század]]tól népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. [[1774]]-ben [[Magyarország első katonai felmérése|az első katonai felmérés térképén]] ''„Dorf Ribniachka”'' néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János [[1808]]-ban Budán kiadott repertóriumában ''„Ribnyachka”'' néven szerepel.
A katonai közigazgatás megszüntetése után [[Magyar Királyság]]on belül [[Horvát–Szlavónország]] részeként, [[Belovár-Kőrös vármegye]] Belovári járásának része volt. 1857-ben 153, 1910-ben 509 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 57%-a horvát, 41%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később [[Jugoszlávia]] része lett. [[1941]] és [[1945]] között a németbarát [[Független Horvát Állam]]hoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 63%-a horvát, 19%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 154 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
== Lakossága ==
63. sor:
== Nevezetességei ==
*[[Szent Lukács]] evangélista tiszteletére szentelt pravoszláv kápolnája [[1722]]-ben épült. A II. világháború idején teljesen megsemmisült. A mai kápolna alapkövét 1978. április 16-án szentelték meg. Az építés 2006-ban fejeződött be, felszentelése 2006. július 18-án történt.
*[[Páduai Szent Antal]] tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1992-ben épült, Marko Culej varasdi püspök szentelte fel. A kozarevaci Xavéri Szent Ferenc plébánia filiája.
== Oktatás ==
A településnek 1903 óta van iskolája, mely még az 1930-as években 120 tanulót számlált. A faluban ma a nagypisznicei elemi iskola kihelyezett tagozata működik, melynek a 2017/18-as tanévben mindössze 6 tanulója volt. Az oktatást, mely még a régi iskolaépületben folyik egy tanító végzi.
== Egyesületek ==
A település önkéntes tűzoltóegyletét 1954-ben alapították, ma mintegy 30 aktív tagot számlál.
==Jegyzetek==
83 ⟶ 82 sor:
*[http://www.tzbbz.hr/ A megye turisztikai irodájának honlapja] {{hr}} {{en}} {{de}}
{{DEFAULTSORT:Ribnjacka}}▼
{{Belovár-Bilogora megye közigazgatása}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Horvátország|-|Földrajz}}
[[Kategória: Horvátország települései]]▼
▲{{DEFAULTSORT:Ribnjacka}}
| |||