„Werner Forßmann” változatai közötti eltérés

{{ÉletrajzSzemély infobox

|név = Werner Forßmann

|kép = Werner Forssmann nobel.jpg

|képméret = 260px

|képaláírás =

|születési név =

|születés helyeszületési hely= [[Berlin]]

|születés dátumaszületési dátum= [[1904]]. [[augusztus 29.]]

|halál helye = [[Schopfheim]]

|halál dátuma = [[1979]]. [[június 1.]] {{életkor-holt|1904|8|29|1979|6|1}}

'''Werner Theodor Otto Forßmann''' ([[Berlin]], [[1904]]. [[augusztus 29.]] – [[Schopfheim]], [[1979]]. [[június 1.]]) német orvos. 1956-ban [[André Frédéric Cournand|André Cournanddal]] és [[Dickinson W. Richards|Dickinson Richardsszal]] megosztva [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjban]] részesült a szívkatéterezés technikájának kidolgozásáért.

A 25 éves, friss-diplomás Forßmannak itt támadt az az ötlete, hogy ha a [[Szív|szívbeszív]]be [[katéter|katétert]]t vezetnének, akkor el lehetne kerülni a veszélyes direkt szívinjekciót, amivel egyes gyógyszereket és röntgenkontrasztanyagot juttattak be a vérkeringés központjába, valamint meg lehetne mérni a szívbeli vérnyomást is. Állatkísérletek után az egyik orvostársát rábeszélte, hogy próbálják ki a technikát saját magán, de miután egy gumicsövet 35  cm-re bejuttattak a vénájába, társa megijedt, hogy a kísérlet akár halálos is lehet és félbeszakították a procedúrát. Forßmann ezután egy nővért győzött meg a kísérletről (egyedül nem fért hozzá a szükséges felszereléshez), de nem a műtőasztalhoz szíjazott nőébe, hanem saját karjának könyökvénájába vezette be a vulkanizált gumiból készült csövet 65  cm-nyire, és amikor úgy gondolta, hogy elérte a szívet, lesétált a két emelettel lejjebb lévő röntgenlaboratóriumba, ahol felvétellel bizonyította, hogy elérte a szív jobb pitvarát.

1932-ben belépett az [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|NSDAP]]-be {{forr|majd az [[Sturmabteilung|SA]]-ba is}}. 1939-ben önként jelentkezett a [[Wehrmacht|Wehrmachtba]]ba, és a [[Másodikmásodik világháború|második világháborút]]t katonaorvosként szolgálta végig; őrnagyi rangig jutott. A háború vége előtt nem sokkal fogságba esett és egy amerikai fogolytáborban volt 1945 októberéig. Mint volt náci párttagot nem engedték praktizálni és a feleségével a [[Fekete-erdő|Feketeerdőbe]] mentek, ahol favágóként tartotta fent magát, majd 1948-ban a francia megszálló hatóság rehabilitálta és 1950-től már urológusként praktizált [[Bad Kreuznach]]ban. 1958-ban kinevezték a [[Düsseldorf|düsseldorfidüsseldorf]]i Evangélikus Kórház sebészeti osztályának vezetőjévé.

* 1956-ban [[André Frédéric Cournand|André Cournanddal]] és [[Dickinson W. Richards|Dickinson W. Richardsszal]]szal közösen [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] kapott a szívkatéterezés technikájának kidolgozásáért.

Nyugdíjas évei alatt írta meg önéletrajzát (''Selbstversuch''), amely 1972-ben jelent meg németül majd fordításban 1974-ben angolul.<ref>{{Cite book |author= Werner Forssmann |title= Experiments on Myself: Memoirs of a Surgeon in Germany |publisher= Saint Martin's Press |location= New York |year= 1974 |id= {{OCLC|1205842}}}}</ref>