„Sebestyén József (festő)” változatai közötti eltérés

A monarchia összeomlása idején hadnagyként teljesített szolgálatot az Erdély területi épségéért küzdő Székely Hadosztályban. Hadifogolyként a brassói fellegvárban együtt raboskodott [[Márton Áron]] főhadnagy, tábori lelkésszel, ahol sikerült a kivégzést elkerülnie. Kiszabadulása után előneve miatt [[Köpec]]re internálták, ahol korábban soha nem járt. Itt élt egyszerű gazdálkodóként 1919-1940 közt, több mint húsz évig. Itt valószínűleg többször is újranősült. Egy kisbirtokos fogadott leányát, miklósvári Gyenge Ilonát vette el feleségül, akitől két fia, András és Albert született. (Mindketten elestek a II. világháborúban.) 1921-ben [[I. Ferdinánd román király]] Bukarestbe hívta Románia államcímerének megtervezésére. A feladatot heraldikailag kifogástalan módon teljesítette. Jutalomképpen 1922. július 6-án – egy villásreggeli keretében –, a sinaiai palotában maga I. Ferdinánd király részesítette a legfelsőbb elismerésben, átnyújtva neki a román királyi koronarendet. Ő tervezte az új magyar középcímert. Rá akarták bízni az 1920 utáni új megyei és városi címerek megtervezését is, de megbízói sablonos elképzelései miatt ezt nem vállalta. Ezért visszatért falujába, Köpecre.

 

 

[[Orbán Balázs (író)|Orbán Balázs]] előtt, a nagy tudós születésének 100. évfordulóján az ''Orbán Balázs és a címerek'' (In: ''Ki volt Orbán Balázs?'' Székelykeresztúr, 1929) című tanulmányával tisztelgett. Tagja volt az 1922. december 28-án, Kolozsvárt megalakult [[Országos Magyar Párt]]nak és a sepsiszentgyörgyi székhellyel működő Háromszék vármegyei Magyar Párttagozat Intézőbizottságának. [[Csutak Vilmos]] igazgatósága alatt szoros kapcsolatban állt a sepsiszentgyörgyi [[Székely Nemzeti Múzeum]]mal. 1931-ben igazgatósági választmányi tag is volt. Bekapcsolódott a háromszéki műemlékvédelmi tevékenységbe is. 1932-ben részt vett a [[gelence]]i műemléktemplom, 1937-ben a [[vargyas]]i Dániel-kastély (1937) restaurálási, helyreállítási munkálataiban. Csutak Vilmos fiaival együtt szoros ellenőrzés alatt akarta tartani a bohém természetű művészt, aki ezt nem tűrte, hanem 1938-ban elhagyta a háromszéki várost, a múzeumot és egész családjával katolizált. Fiait átíratta a gyulafehérvári gimnáziumba. Később Brassóban a [[Barcasági Szász Múzeum]]nak dolgozott. Részt vett a [[Fekete templom]] restaurálásában és a [[Brassovia vára|Brassovia-vár]] feltárásában. 1938 után, amikor barátját Herepei Jánost választották meg igazgatónak, a Székely Nemzeti Múzeum számára elkészítette a székelység és a múzeum címerét. Tanulmányokban dolgozta fel egyes erdélyi városok (Brassó, Kolozsvár) [[címer]]ének történetét. 1939. február 12-én, a kolozsvári Szent Mihály-templomban püspökké szentelt Márton Áron címerét és jelmondatát (Non recuso laborem) ő alkotta meg három nap múlva, január 15-én.