„I. Ferdinánd magyar király” változatai közötti eltérés

Ferdinánd akkor született a [[Habsburg-család]]ba, mikoramikor az a [[16. század]]ban a hatalmának csúcspontján állt. Testvérei között volt [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] német-római császár, [[Habsburg Eleonóra francia királyné|Habsburg Eleonóra]] francia királyné, [[Habsburg Izabella dán királyné]], [[Habsburg Mária magyar királyné (1505–1558)|Habsburg Mária]] magyar és cseh királyné valamint [[Habsburg Katalin portugál királyné|Habsburg Katalin]] portugál királyné. Ferdinándnak csaknem egész életében harcolnia kellett a magyar trónért és az ország megtartásáért, amelyre a [[Habsburg–Jagelló házassági szerződés]] értelmében tartott igényt. Az [[Oszmán Birodalom]]mal szemben öt háborúban maradt alul és adót is kellett fizetni a Magyar Királyságért a szultánnak.

A keresztelőjét a hosszú esőzések miatt csak [[március 25.|március 25-én]] tartották meg Alcalá de Henaresben A Szent Gyermekek Justus és Pastor Katedrálisában ''(Catedral de los Santos Niños Justo y Pastor de Alcalá de Henares)'', és anyai nagyapja nevét kapta. A kis Ferdinánd júliusig maradt Alcalá de Henaresben, amikor is az udvar [[Madrid]] érintésével [[Segovia|Segoviába]] utazott. A kis Ferdinánd ittItt szakadt el az anyjától, aki vissza akart térni a férjéhez Németalföldre, és ezen összekülönbözött az édesanyjával, Izabella királynővel. Azért, hogy Johanna ne tudja magával vinni a csecsemő Ferdinándot Flandriába, Izabella [[Arévalo|Arévalóba]] vitette az unokáját [[1503]] őszén, aki így elszakadt az udvartól. Ekkortól már ismeretes Ferdinánd infáns kamarája. Dajkája többek között Catalina de Hermosilla volt, orvosa pedig Juan de Parra, aki később Németalföldre is elkísérte. [[1504]]. [[november 26.|november 26-án]] meghalt a nagyanyja, Katolikus Izabella, és a gyermek kasztíliai infáns gondozása szülei távollétében már a nagyapjára hárult. [[1505]]-ben Ferdinánd király az unokája udvarmesterévé nevezi ki [[Pero Nuñez de Guzmán]]t, [[Álvaro de Osorio|Álvaro de Osoriót]]<ref>[[1515]]-től [[Astorga]] püspöke.</ref> pedig első káplánjává, aki megírta Ferdinánd gyermek- és ifjúkorát.

1533. június 22-én megköttetettmegkötötték a várva várt [[Isztambuli béke (1533)|békebékét]] Szulejmán és a Habsburg- fivérek között. A szultán gyermekeivé fogadta Ferdinándot és [[Habsburg Mária magyar királyné (1505–1558)|Habsburg Máriát]]. Szulejmán, elfogadta Ferdinánd magyarországi területszerzését, de utóbbinak az általa birtokolt magyar területekért évi 30 ezer aranyat kellett fizetnie. A Porta nyomására Ferdinándnak el ismernie Szapolyai Jánost Magyarország királyaként.

A békekötést a Habsburg-hű magyarok nagy felháborodással fogadták. Nyilvánvalóvá vált, hogy Ferdinánd a bátyja, V. Károly pénzügyi és fegyveres támogatása nélkül nem képes támadó háborút indítani a török ellen. V. Károly számára a magyar háború ügye sokadlagos volt a [[I. Ferenc francia király|francia királlyal]] való rivalizálás, a [[protestantizmus]] terjedése, a [[Német-római Birodalom]] belső problémái vagy akár a mediterráneumi[[mediterráneum]]i hadszíntér mellett.

Ferdinánd és [[I. János magyar király|János]] hosszú küzdelem után elismerte, hogy egyikük sem tudja legyőzni a másikat, így [[1538]]. [[február 24.|február 24-kénén]] [[Nagyvárad|Váradon]] a két uralkodó titkos megállapodást kötött. A szerződés két részre osztotta az országot: a keleti rész Szapolyai JánoséSzapolyaié, a nyugati Ferdinándé. Ezen kívül kimondta, hogy [[I. János magyar király|I. János]] halála után az egész ország Ferdinándra száll. Szapolyai János ekkor már idős volt, és sem felesége, sem fia nem lévén, elfogadta ezt a szerződést. A szerződésbe (a biztonság kedvéért) azért belevették, hogy ha esetleg Jánosnak fia születne, akkor kárpótolni kell őt egy német hercegséggel. A megállapodás mindkét fél miatt titkos volt, ugyanis ez sem [[I. Szulejmán oszmán szultán|Szulejmán szultánnak]], sem [[V. Károly német-római császár|V. Károlynak]] nem tetszett volna.

Ferdinánd azonban mindenről tájékoztatta Szulejmánt. Arra számított, hogy a szultán megvonja a segítséget ellenfelétől, ha rájön az árulásra. Ez így is történt, ám az 52 éves Szapolyai János meghiúsította Ferdinánd terveit: feleségül vette [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabellát]], a lengyel királylányt, majd fiuk született, de ez a frigy nem sokáig tartott; [[1540]]-ben János szívszélhűdésben meghalt. Halálos ágyán megeskette hű tanácsadóját, [[Fráter György]]öt, hogy nem tartja be a [[váradi béke]] passzusát, hanem fiát, [[II. János magyar király|Jánost]] juttatja a trónra.<ref>Szapolyai János fiának három keresztneve ismert: ''István János Zsigmond''. Ezek közül egyedül az Istvánt kapta bizonyosan a születésekor, a másik kettő eredetére és használatára vonatkozóan eltérő vélemények vannak.</ref> AGyörgy szerzetes [[Fráter György]]barát nagyon ügyes politikus volt. Állítólag Ferdinánd egyszer úgy nyilatkozott róla, hogy neki mindene megvan, ami [[I. János magyar király|Szapolyai JánosJánosnak]]nak, csak „azt a barátot”, azt irigyelte tőle.

Ferdinánd sereggel jött azért, amit szépen nem adtak neki. Az [[1541]]-es budai ostromot szintén Roggendorf vezette, 30&nbsp;000 német zsoldos vonult a csecsemő király ellen. [[Fráter György]] segítséget kért a szultántól, de mire a hatalmas török sereg megérkezett, már a magyarok már legyőzték a német katonákat. [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán]] csellel elfoglalta [[Buda (történelmi település)|Budát]],<ref>katonái városnézés ürügyén bevonultak a várba</ref> és kivette a magyar király fennhatósága alól. Magyarország ezzel három részre szakadt: a Magyar Királyság (Kelet-, Északkelet-Magyarország) Ferdinánd uralma alatt, a középső területek a törökök fennhatóságában (Budai pasalik), míg az [[Erdélyi Fejedelemség]]et a szultán „nagylelkűen” átengedte Jánosnak (akit legtöbbször ''János Zsigmond'' néven emlegetnek), illetve kiskorúsága idejére [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabellának]] és [[Fráter György]]nekGyörgynek.

Az ostromot követő török hadjáratokban (1543-451543–45) elesett [[Pécs]], [[Esztergom]], [[Tata]], [[Székesfehérvár|Fehérvár]], [[Visegrád]], [[Nógrádi vár|Nógrád]] és [[Hatvan]] is. [[1547]]-ben a [[Drinápolyi béke (1547)|drinápolyi szerződésben]] 5öt évre szóló békét vásárolt Szulejmántól. Ez a szerződés elismerte a törökök foglalásait.

[[1549]]-ben Ferdinánd és [[Fráter György|György barát]] ismét megkísérelték Erdély egyesítését a Magyar Királysággal. A [[nyírbátori szerződés]] kimondta, hogy Ferdinánd megkaphatja [[Erdély]]t és a hozzá tartozó területeket, ha [[II. János magyar király|János Zsigmondnak]] ad két [[szilézia]]i hercegséget és {{formatnum:25000}} forintot, anyjának, Izabellának pedig {{formatnum:100000}} aranyat fizet. A megállapodást házassággal akarták megpecsételni. A 11 éves Jánost eljegyezték Ferdinánd legkisebb leányával, a 4 éves Johannával. Ferdinánd azonban addig nem volt hajlandó elfogadni ezt, amíg a protestáns János fel nem veszi a katolikus hitetvallást. Ez viszont János Zsigmond (jobban mondva édesanyja, Izabella és a protestáns urak) számára elfogadhatatlan volt. A menyegzőből így semmi sem lett, Ferdinánd pedig [[1551]]-ben [[Giovanni Battista Castaldo|Castaldo]] nevű olasz hadvezérét {{formatnum:8000}} spanyol és német katonával Erdélybe küldte. [[Fráter György]], akit a király [[esztergomi érsek]]ké, a pápa [[bíboros]]sá nevezett ki, jól látta, hogy a Ferdinánd által küldött erő elégtelen [[Erdély]] katonai biztosítására annak ellenére, hogy a helyi török erők első támadását az erdélyi rendek bandériumai és a császári hadsereg közös erővel visszaverték. György barát támogatta Ferdinándot, de óvatosságból a töröknek is befizette az éves adót. Ezt Ferdinánd árulásnak értelmezte, és utasítást adott megölésére. A Castaldo által megbízott merénylők 1551. december 17-én [[Alvinc]]on végrehajtották aaz gyilkosságotorgyilkosságot. A végrehajtás bizonyságául levágták a bíboros jellegzetesen szőrös fülét, amit Castaldo elküldetett Bécsbe. A római egyház bíborosának meggyilkolásáért a pápa felelősségre vonta Ferdinánd királyt, ő azonban a pogánnyal való összejátszással vádolta a megölt bíborost. Érvelését az egyházi vizsgálóbizottság elfogadta, és 1555-ben [[III. Gyula pápa]] a „Krisztusban legkedvesebb fiúnknakfiunknak, Ferdinánd római királynak parancsából” elkövetett gyilkosság valamennyi résztvevőjét felmentette, így Ferdinánd eséllyel nézhetett az 1556-os császárválasztás elé...

Ferdinánd Erdélyt sem tudta megtartani sokáig, ugyanis 4 évvel később, [[1556]]-ban a törökök kiszorították [[Giovanni Battista Castaldo|Castaldo]] császári csapatait, és ismét [[II. János magyar király|János Zsigmondot]] emelték a trónra. Néhány sikertelen tárgyalási kísérlet után a bécsi udvar megszakította a békés politikai kapcsolatot Erdéllyel. Pontosabban az erdélyieknek hamar elegük lett a német uralomból, mert a helytartó néhány év alatt szinte az összes magyar tisztségviselőt lecserélte németekrenémetre.

[[1562]]-ben az ország középső részének visszafoglalásáról is lemondott egy időre, mert 8 évre szóló békét kötött [[I. Szulejmán oszmán szultán|Szulejmánnal]], amelyben évi {{formatnum:30000}} dukát adó fizetésére kötelezte magát. Egész Magyarország megszerzéséért Ferdinánd hajlandó lett volna éves szinten {{formatnum:1000000}} aranyat is fizetni a törököknektöröknek. Ehhez képest az Erdélyi Fejedelemség mindössze {{formatnum:10000 aranyat}} kellett, hogy fizessen a Portának.

A német területeken addig fajult a [[Katolicizmus|katolikusok]] és a [[Protestantizmus|protestánsok]] közötti ellentét, hogy [[1546]]-ban kitört a [[schmalkaldeni háború]]. A háború kitöréséhezKitöréséhez [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] túlzott protestánsellenessége vezetett. Ferdinánd bátyja segítségére sietett. A döntő [[mühlbergi csata|mühlbergi csatában]] fontos szerepet játszottak Ferdinánd magyar [[huszár]]jai. Itt végleg elbukott a protestáns német fejedelemségeket tömörítő [[schmalkaldeni szövetség]]. Jellemző ez a magyar hadviselésre, hogy külföldön sikereket arat, míg a haza megvédésénél a nemesek önnön érdekeiket nézik, és pártharcok osztják meg őket. Ferdinánd az, aki hosszú tárgyalások után, [[1555]]-ben megkötötte [[Augsburg]]ban a [[Augsburgi vallásbéke|vallásbékét]], és lezárta a háborúskodást. Károly ezután végleg lemondott minden hatalmáról, és a világtól elvonulva, egy [[kolostor]]ban élte le hátralevő életét. [[1558]]-ban öccsének engedte át a [[Nyugati császárok listája|német-római császári]] címet, és fiára, Fülöpre hagyta [[Spanyolország]]ot, a [[Nápolyi Királyság]]ot, [[Németalföld]]et és az amerikai gyarmatokat. Ezzel a Habsburg -család is két ágra szakadt: [[II. Fülöp spanyol király|Fülöp]] utódai a spanyol Habsburgok, Ferdinánd leszármazottai az osztrák Habsburgok.

Ferdinándhoz fűződik a birodalom hadügyi és pénzügyi rendszerének központosítása, az [[Udvari Haditanács]], az Udvari Kamara, az Udvari Kancellária és a mind fölött álló Titkos Tanács felállítása. A magyar és cseh királyságok, illetve az osztrák tartományok felett álló csúcsszervek hatékonyabban tudtak pénzt gyűjteni és haderőt mozgósítani az [[Oszmán Birodalom]] ellen, mint a rendi gyűlések. A Ferdinánd és tanácsadó által felállított rendszer (kisebb módosításokkal) [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] uralkodásáig változatlan maradt.

Ferdinánd kezdetektől fogva arra törekedett, hogy Magyarországot az osztrák tartományokhoz hasonlóan közvetlenül az irányítása alá vonja, ezért [[1533]] és [[1554]] között egyáltalán nem nevezett ki nádort[[nádor]]t. Mindenesetre Ferdinánd alatt rögzült Magyarországon az a közigazgatási rendszer, amely évszázadokig változatlan maradt. [[Pozsony]]ban, az ország új fővárosában székelt a [[nádor]] és a [[Királyi Tanács]], a fontos ügyeket azonban [[Bécs]]ben tárgyalták meg.

* {{cite book |url= https://books.google.hu/books?id=1cVR2wbob0AC&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false | first=Kohler |last= Alfred | authorlink=| year=2003 |language=|title= Ferdinand I., 1503-1564: Fürst, König und Kaiser |publisher= C.H.Beck |location= Budapest |isbn=3406502784}}

* {{cite book |url= | first=Karl Friedrich|last=Rudolf | authorlink=| year= 2003|language=német |title= Kaiser Ferdinand I. 1503–1564. Das Werden der Habsburgermonarchie |chapter= Yo el infante - ich, der Infant. Ferdinand, Prinz in Hispanien |publisher= Kunsthistorisches Museum |location= Wien |isbn=10: 8884915635}}

* {{cite book |url= | first=Michaud|last=Claude | authorlink= | year=2013|language= francia |title= Ferdinand de Habsbourg (1503–1564) |publisher= Honoré Champion Éditeur |location= Párizs |isbn=9782130788515}}