„Magyar radikális jobboldal” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta9) |
|||
5. sor:
A politikai elit, a fősodratú média általában és – nem kis részben az előbbiek hatására – a közvélekedés jelentős részben<ref name ="szazadveg">Héjj Dávid – Schultz Gábor: [http://www.szazadveg.hu/kutatas/download/radikalizmus4.pdf A jelenkori jobboldali radikalizmus dilemmái] {{pdf}} – Századvég.hu</ref><ref name="jobbrad">Jobboldali radikalizmusok tegnap és ma. Szerk.: Feitl István. Második, bővített kiadás. Napvilág Kiadó, Budapest, 1998.
</ref><ref name="mancs">[http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=12590 Politikai okkultizmus Magyarországon 8.: Ifjú szívekben], [[Magyar Narancs]], XVIII. évf. 1. szám, 2006. január 5.</ref><ref>[http://nol.hu/cikk/474373/ Szegregáló programot követel a Jobbik], [[Népszabadság|NOL]], 2007. december 10.</ref><ref>[http://www.kisebbsegiombudsman.hu/hir-130-az-ombudsmanok-nyilatkozata-az-emberi.html Az ombudsmanok nyilatkozata az Emberi Jogok Napján] – Kisebbsegiombudsman.hu, 2007. december 10. (utolsó módosítás: 2008. január 18.)</ref><ref>[http://www.dzsajbhim.hu/download/azallamfoajobbiknaciideologiajaellen.pdf Sólyom László levele]{{Halott link|url=http://www.dzsajbhim.hu/download/azallamfoajobbiknaciideologiajaellen.pdf |date=2018-09 }} {{pdf}}</ref> (például [[Sólyom László (jogász)|Sólyom László]] volt köztársasági elnök is<ref>[http://www.nol.hu/cikk/474594/ Sólyom László levele Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannak] – [[Népszabadság|NOL]], 2007. december 12.</ref>) a „radikális” és a „szélsőséges” szavakat gyakran szinonimaként használják, ezzel mintegy el nem ismerve a szélsőjobboldal és a radikális jobboldal közötti különbségek a létezését, mellyel a nemzeti radikálisok meghatározzák magukat. A „radikálisok” értelemszerűen ezt a felfogást élesen elutasítják, mert szerintük ez egy kalap alá veszi őket a [[neonáci]] vagy az [[újnyilas]] szervezetekkel. A neonáci, hungarista szervezetek is kinyilvánították elkülönültségüket a nemzeti radikálisoktól.<ref>[http://szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Nemzeti%20szektak.htm Domokos Endre János:„ … sohasem állítottam magamról, hogy „nemzeti radikális” volnék, vagy, hogy a VBKE az volna. Mi ugyanis hungaristák voltunk, vagyunk és leszünk… A „nemzeti radikalizmus” kifejezés számunkra valóban éppolyan semmitmondó melléduma, mint a „polgári”.”] (Domokos a betiltott [[Vér és Becsület]] vezetője volt.)</ref>
A nemzeti radikálisok elutasítják a politika bal- és jobboldal mentén történő felosztását, ehelyett nemzeti - globalista törésvonal mentén szemlélik a politikát, önmagukat nemzeti erőként megnevezve.<ref>[http://barikad.hu/node/15809 Vona Gábor: Hazánk két valósága]</ref>
23. sor:
A nemzeti radikalizmus a [[19. század]] második felében (tehát a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] utáni) [[Magyar Királyság|Magyarország]]on az [[48-as|1848-as politikai eszmék, vívmányok]] újra bevezetését szorgalmazókat jelölte, azaz az ország politikai berendezkedésének teljes, ''radikális'' átalakítását a [[nacionalizmus|nacionalista]] eszmerendszer szerint, de általánosságban [[48-as|48-as alapokon]]. Közülük is a „[[49-es]]ek” voltak a legradikálisabbak, vagyis azok, akik a szabadságharc legvégén, azaz 1849-ben, a világosi fegyverletétel előtti utolsó politikai állapotokat (Habsburg trónfosztás, osztrák-magyar perszonálunió felbontása, Magyarország köztársasággá alakítása, stb.) kívánták megvalósítani (őket gúnyolták „Kossuth-hívőknek” is). A 48-asok (avagy függetlenségiek) többféle irányzatra bomlottak mindvégig számtalan törésvonal mentén (lásd: [[47-es, 48-as, 49-es és 67-es pártok]]). Közös jellemzőjük volt a [[magyarosítás]] politikájának szorgalmazása, a magyar „kultúrfölény” érvényesítése az élet minden területén (tehetségtől függetlenül, származási alapon), akár a nemzetiségek elnyomása, erőszakos magyarosítása árán is, ami gyakran csapott át (pl. [[Bánffy Dezső]] és az [[Új Párt]]) egyenesen [[sovinizmus]]ba. Ez akkoriban ritkán párosult [[antiszemitizmus|zsidógyűlölettel]], vagy a manapság csatolt egyéb gondolatokkal, például a [[tiszaeszlári vérvád]]ban a megvádolt zsidók védőügyvédje, [[Eötvös Károly]] maga is ilyen nézeteket vallott, Bánffy Új Pártjának legelső tagjai közt volt. A korban őket a baloldalra sorolták. Az 1848-49-es forradalom utáni legelső ilyen radikális politikai formáció például ''[[Országos 1848-as Párt|szélsőbal]]'' néven szerveződött meg a mérsékelt [[Határozati Párt]] (majd az ebből lett [[Balközép Párt]]) platformjaként. A radikális irányzat egyik legemblematikusabb alakja a „legkurucabb magyar”, id. [[Madarász József (politikus, 1814–1915)|Madarász József]] volt, aki hosszú élete (1814–1915) során 1848-tól haláláig országgyűlési képviselő volt (előtte meg egy alkalommal országgyűlési követ). Radikalizmusát legjobban talán az a tény fejezi ki, hogy egyike volt annak a mindössze hét képviselőnek a 480-ból, akik 1867-ben nemmel szavaztak Ferenc József magyar királlyá koronázásáról és az eseménytől is távol tartották magukat.
A két világháború között Dr. [[Bajcsy-Zsilinszky Endre]] megalapította a [[Nemzeti Radikális Párt]]ot, és az az Országgyűlésbe is bejutott.<ref>
{{csonk-szakasz}}
| |||