„Európa” változatai közötti eltérés

{{jelmagyarázat|#FFAAC6|Fekete-tengeri partvidéki}}

{{jelmagyarázat|#F74993|Anatóliai}}

 

Európa [[mérsékelt övezet]]ében a nyugati szelek hatása a szárazföld belseje felé egyre csökken. Emiatt módosul a természetföldrajzi tényezők változásának általában É-D-i iránya. Az [[óceáni éghajlat]]ú tájakon, az [[Atlanti-óceán]] partvidéke a természetes növénytakaró a [[lombhullató erdő]] [[tölgy]]esekkel, [[bükk (növénynemzetség)|bükkösökkel]]. Helyükön ma már többnyire rétek, legelők szántókat találunk. Az 1750-es évek óta a kontinensen 10 százalékkal nőtt az erdőterület. (1750-ben 1 934 000&nbsp;km² erdőterület volt, ami 196 000&nbsp;km²-rel nőtt 2010-re. Ekkor 2 130 000&nbsp;km² erdőterület borította a kontinenst.) Több országban telepített fenyőerdő váltotta fel a korábbi lombhullató erdőterületeket. Ez a változás a faállomány összetételében 0,12&nbsp;°C-kal emelte meg az európai nyarak átlaghőmérsékletét, mivel a sötétebb színű fenyvesek lombozata magába szívja a nap melegét.<ref>{{cite web|url=http://www.origo.hu/kornyezet/20160206-erdotelepites-fatelepites-globalis-felmelegedes-klimavaltozas-europa.html|title=Az erdőtelepítés erősítette a felmelegedést|publisher=origo.hu|accessdate=2016-02-07}}</ref> Az erdők alatt barna erdőtalajok képződtek. Az állatvilág a szárazföldi éghajlatú tájakkal jórészt azonos. A [[folyó]]k bővizűek és egyenletes vízjárásúak. Az óceántól távolodva, kelet felé az éghajlat [[nedves kontinentális]]. Az óceáni éghajlatnál melegebb nyarak, hidegebb telek jellemzik. A csapadék kevesebb, és a legtöbb nyár elején hullik. (Hazánk éghajlata is ilyen.) A természetes növénytakaró a [[lombhullató erdő]], mely a szárazföld belseje felé ligetes mezőségekké ritkul. Állatvilágát [[sünfélék|sünök]], [[vakond]]ok, [[pocok|pockok]], [[mókus]]ok, [[egér|egerek]], [[Nyúlfélék|nyulak]], [[őz]]ek, [[vadmacska|vadmacskák]] adják. Jellemző talaja a barna erdőtalaj. A belső területeken a [[száraz kontinentális]] éghajlat alakult ki. Itt már nagyobb az évi közepes hőingás, a csapadék pedig egyre kevesebb. A természetes növénytakaró az erdős és [[füves puszta]]. Alattuk mezőségi talajok (feketeföld) képződtek. A kontinentális területek természetes növénytakarójának helyét ma már többnyire szántóföldek foglalják el. A folyók vízjárása az egyenlőtlen csapadékleoszlás miatt, ingadozó. A [[meleg mérsékelt öv]]ben Európában [[Mediterrán éghajlat|mediterrán]] éghajlat van. A nyár forró és száraz. Ősszel és télen az óceán felől fújó nyugati szél csapadékot hoz. A folyók a száraz időszakban szinte kiszáradnak, télen áradnak. A természetes növénytakaró, a [[keménylombú erdő]]ket sok helyen kiirtották. Helyüket szúrós, örökzöld [[cserje|cserjék]] foglalják el. A erdők alatt fahéjszínű talaj és [[terra rossa]] (vörösföld) képződött. Az állatvilág átmeneti jellegű, fajai a szomszéd területekkel azonos. Európa [[hideg mérsékelt öv]]ének [[tajga]] éghajlata a sarkkörtől délre húzódik. Ez a [[Föld]] legnagyobb összefüggő területű fenyőerdeje. A 30–40 m magas, oszlopszerű vörös- és [[cirbolyafenyő]]k között különféle prémes állatok ([[coboly]], [[hermelin]] stb.), ragadozók rejtőzködnek. A kontinens viszonylag kis területén, a sarkkör tájékán megtalálható a [[hideg övezet]] és természetes növényzete, a [[tundra]] is. A [[magashegység]]ekben hegyvidéki az éghajlat.