„Caius Gracchus” változatai közötti eltérés

{{személySzemély infobox}}

[[Tiberius Sempronius Gracchus (néptribunus)|Tiberius Sempronius Gracchus]] fivéreként született. Éppen olyan finom, hellén nevelésben részesült mint bátyja, akit nemcsak szónoki tehetségre, hanem politikai tudás, erősség, és szenvedély dolgában sokszorosan felülmúlt. Még mint ifjút beválasztották a földfelosztó bizottságba, amely működését bátyja megöletése ([[i. e. 133|Kr. e. 133]]) után is még egy ideig folytatta. De az [[optimaták]] és a [[tribunusok]] egy része annyi akadályt gördítettek a bizottság elé, hogy annak működését végre a Numantiából hazatért [[Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus|Scipio Aemilianus]] [[i. e. 132|Kr. e. 132]]-ben felfüggesztette. Caius nem helyeselte hírneves sógorának intézkedését, és éles ellentétbe helyezkedett vele. Amikor azután Scipiót ismeretlen tettes orozva megölte, némelyek Corneliát (anyósát), mások nejét (Semproniát) vagy magát Caiust gyanúsították a gyilkossággal. De a [[senatus]] nem kereste a tettest, és Caius pártja, a demokrata párt, szintén nem sürgette a vizsgálatot, mert attól tartott, hogy a néppárt ártatlan vezetőit is belekeverik a perbe. Caius és híveinek egy része azután a polgárjogért folyamodó szövetségeseknek fogta pártját, de célt nem értek, mert a senatus és a polgárság zöme a szövetségeseket nem támogatta, Caiust mint [[quaestor]]t [[Szardínia (sziget)|Szardínia]] szigetére küldte, a fellázadó [[Fregellae]]t pedig elrettentő példaként szigorúan megbüntette. Az optimaták még ennél is tovább mentek, és Caiusban keresték Fregellae felkelésének értelmi szerzőjét, a polgárság azonban felmentette e vád alól Caiust, aki ekkor azonban ellenfeleivel szemben elszánt lépésre határozta el magát.

Régóta égett lelke a vágytól, hogy bátyja gyilkosain megbosszulja magát, és hogy összetörje annak a romlott pártnak uralmát, amely Rómát a bukás szélére juttatta. Hasztalan igyekezett őt életéért remegő édesanyja a harctól visszatartani: Caius a [[i. e. 123|Kr. e. 123]]-ban a [[néptribunátus]]t megpályázta, és a néppárt lelkes támogatásával el is nyerte az állást. Elsősorban bátyjának ellenfeleit (M. Octaviust, P. Popiliust) fenyítette meg, és csak azután kezdte el törvényhozói munkásságát. Indítványai sorrendjéről nincs tiszta képünk. Először úgy látszik megújította a földfelosztó bizottságot, amint ez a bátyja-féle földtörvényében tervezve volt, azután benyújtotta a ''Lex frumentariá''t, amely szintén bátyja szellemében készült. Ennek értelmében az állami pénztár terhére olcsó gabonához akarta juttatni a népet. A ''Lex militaris'' által enyhítette a katonai szolgálat terhét, megszorította a vezénylő consulok büntető hatalmát és ingyen ruhával látta el a szolgálatra behívott polgárokat. Azután az elszegényedett polgárok számára gyarmatokat alapított ([[Capua|Capuá]]ban, [[Taranto|Tarentum]]ban és egyet, [[Colonia Junonia|Colonia Junoniá]]t, a tengeren túl, [[Kárthágó]] romjain), illetve műutakat és hidakat készíttetett, hogy a népet kenyérhez juttassa.