„John Langshaw Austin” változatai közötti eltérés

{{nincs formázva}}{{nincs forrás}}

 

 

Austinnak más hozzájárulása is volt a filozófiához, bár egészen más természetű. 1950-ben megjelentette Gottlob Frege Az aritmetika alapjai (Foundations of Arithmetic) című fordítását. Peter Geach és Max Black 1952-ben kiadott Translations from the Philosophical Writingsof Gottlob Frege (Gottlob Frege filozófiai írásainak fordítása) című műve és Austin fordítása lehetővé tették, hogy Frege írásai elérhetőek legyenek az angol nyelvet beszélők számára is, és ezzel előkészítették Frege analitikus filozófiában elfoglalt fontos helyét. A fordítást napjainkban is széles körben használják.

Austin a második világháború alatt az MI6 szolgálatába állt, ezután pedig Oxfordban az erkölcsfilozófia White professzora lett. Austin szombat délelőttönként tartotta híres találkozóit ("Austin's Saturday Mornings”), ahol kollégái és a diákok beszélgethettek a nyelvhasználatról (és néha nyelvészeti könyvekről) tea és teasütemény kíséretében, publikálásra azonban ritkán került sor.

 

 

1956-tól 1957-ig az Arisztotelészi Társaság (Aristotelian Society) elnöke.

 

A Tetten ért szavak Austin talán legtekintélyesebb műve. Támadja az abban az időben uralkodó filozófiai nézetet, miszerint a mondatok fő funkciója az, hogy tényeket állapítsanak meg, amelyek igazak, ha teljesülnek, és hamisak, ha nem.

 

* • Habár formájukat tekintve lehetnek kijelentő mondatok, a performatívumok nem azért vannak, hogy leírjanak (vagy „megállapítsanak”) dolgokat, ennélfogva nem igazak vagy hamisak, hanem nincs igazságértékük.

Az a cselekvés, amely végbemegy a performatív megnyilatkozások alkalmával, Austin szavaival egy beszédaktus (Austin különösképpen arra a tevékenységre gondol, amelyet a későbbiekben az illokúciós aktus terminussal illet). Például, ha azt mondjuk, hogy „Ezt a hajót Queen Elizabeth-nek nevezem el” és a körülmények megfelelőek, akkor ezzel különleges dolgot teszünk, méghozzá azt, hogy véghezvisszük a névadás aktusát. További példák: A „Törvényes férjemül fogadom ezt a férfit” kijelentés házasságkötési ceremóniák alkalmával használatos, vagy az „Ezt a karórát a testvéremre hagyom” pedig végrendeletben. A három közül egyik mondat sem azt állítja vagy írja le, amit valaki csinál, hanem hogy azt valójában megtette.

 

 

Például: John Smith ezzel a kérdéssel fordul Sue Snubhoz: „Jeff inge vörös?”, amire Sue ezt feleli: „Igen.” John elvégzett egy sor fizikai mozdulatot, amelyek hatására egy bizonyos hang keletkezett. Austin az efféle tevékenységet fonetikus aktusnak nevezte, a megnyilatkozást hangnak. John kijelentése a nyelv lexikai és grammatikai szabályaihoz is alkalmazkodik, ezzel John alkotott egy mondatot. Austin ezt fatikus aktusnak nevezte, és az ilyen kijelentéseket pedig fémáknak. John továbbá utalt Jeff ingére és a vörös színre. Ha a fémát többé-kevésbé határozott értelemmel és hivatkozással használjuk, akkor kimondunk egy rémát és egy rétikus aktust viszünk végbe. Fontos, hogy a rémák alárendeltjei a fémáknak, amelyek viszont a hangok alárendeltjei. Nem mondhatunk ki egy rémát féma és hang kimondása nélkül. Ez a három aktus együtt alkotja a lokúciós aktust, vagyis valaminek a kimondását.

{{Nemzetközi katalógusok}}

{{Portál|Filozófia}}

{{DEFAULTSORT:Austin John Langshaw}}

[[Kategória:Nyelvfilozófia]]