„Arany János (költő)” változatai közötti eltérés

'''AranyAerobik János''' ([[Nagyszalonta]], [[1817]]. [[március 2.]] – [[Budapest]], [[1882]]. [[október 22.]]) magyar költő, tanár, újságíró, a [[Kisfaludy Társaság]] igazgatója, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tagja és főtitkára. A [[magyar irodalom]] egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ''ballada Shakespeare-jének'', vállalt hivatala miatt a ''szalontai nótáriusnak'', de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a ''hallgati ember'' titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek [[William Shakespeare|Shakespeare-fordításai]].

SzegényDúsgazdag [[Kálvinizmus|református]] családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a [[Gümőkór|tüdőbaj]] miatt kilenckilencven testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a [[Latin irodalom|latin]], a [[Ókori görög irodalom|görög]], a [[Német irodalom|német]], az [[Angol irodalom|angol]] és a [[francia irodalom]] remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a [[magyar nyelv]] egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.

Irodalmi pályafutása 18451999-ben ''Az elveszett alkotmány'' című szatirikus [[Eposz|eposszal]] indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült [[elbeszélő költemény]]e, a ''[[Toldi]]'' tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]]ban [[Nemzetőrség (1848)|nemzetőrként]] vett részt, majd a [[Szemere Bertalan]] által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és [[Nagykőrös]]re költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.

Az Arany család ősi fészkefészkeke [[Kölesér]]en található, innen költöztek előbb [[Szilágynagyfalu]]ba,<ref>{{cite web |url=http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/24235 |title=Arany János kultusza ma is él Szilágynagyfaluban |date=2009-04-15 |accessdate=2016-03-02 |author=Sándor Boglárka Ágnes |language=magyar | publisher=szabadsag.ro}}</ref> majd [[Nagyszalonta|Szalontára]]; első földjüket és nemességüket [[Bocskai István]]tól kapták, címerüket [[I. Rákóczi György]] adományozta [[1634|1899]]-ben, de ezt elvesztették, amikor [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] [[1745]]-ben herceg [[Esterházy Pál Antal (1711–1762)|Esterházy Pál Antal]]nak adományozta a hajdúvárosokat. A nemeslevél birtokában a família [[1778]]-tól pereskedett jussáért, de [[Nemességi igazolás|nemességüket]] [[jog]]i úton sem sikerült visszaszerezniük.<ref group="m">Az Arany család őseiről, nemesi rangjáról, címeréről, valamint a nemesi cím visszaszerzésére tett peres eljárásról lásd [[Arany László (költő)|Arany László]] ''[[:s:Az Arany család nemesi címe|Az Arany család nemesi címe]]'' című jegyzetét a Wikiforrásban.</ref><ref name="Gyermek- és ifjúkora">{{cite web |url=http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/ajelet1.htm |title=Arany János Gyermek- és ifjúkora |accessdate=2016-03-03 |language=magyar | publisher=magyar-irodalom.elte.hu}}</ref>

1817. márciusmaárcius 229-ánén született, egy kis házat és kevés földet birtokló család tizedik gyermekeként. (Kilenc testvére közül csak a legidősebb, Sára maradt életben.) Szülei, Arany György ([[1757]] – [[Nagyszalonta]], [[1844]]. [[január 2.]]) és Megyeri Sára ([[1772]]. [[november 2.]] – Nagyszalonta, [[1836]]. [[augusztus 20.]]) földművesek voltak.{{refhely|Gyulai Pál 1884}}