„Arany János (költő)” változatai közötti eltérés

[[1842]] tavaszán Arany egykori tanulótársa, [[Szilágyi István (pedagógus)|Szilágyi István]] Szalontára érkezett rektori minőségben, és a költőt az irodalmi munkásság folytatására buzdította: elsősorban a görög tragédiaszerzők fordítását javasolta neki. Szilágyi István inspirálására, teljesen egyedül tanult meg [[angol nyelv|angolul]]. Beszélni nem tudott, csak az írásképet ismerte. Az angol szövegeket összevetette a német fordítással, és így kezdett el nyelvtankönyv segítségével lépésről lépésre haladva egyre jobban elmélyülni az angol nyelvű irodalomban. A nyelv olvasásában jártasságot szerezve Shakespeare-t kezdte tanulmányozni és fordítgatni.<ref group="m">Angoltudása irodalmi művek megértéséhez elegendő volt, de a beszédet nem értette, és ő sem tudott angolul beszélni.</ref> [[1845]] nyarán írta az ''Elveszett alkotmány'' című szatirikus eposzt, amelyet beküldött a [[Kisfaludy Társaság]] vígeposzpályázatára. A mű meg is jelent a [[Kisfaludy-társaság Évlapjai]] VII. kötetében, és vele a 25 arannyal járó pályadíjat is elnyerte, bár [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]] nem volt teljesen elragadtatva, és bírálta [[hexameter]]eit. A kritikai kifogások azonban nem vették el a kedvét, hanem inkább további munkára inspirálták Aranyt.{{refhely|Gyulai Pál 1884}}

 

 

[[1846]]-ban a Kisfaludy Társaság ismét irodalmi pályázatot írt ki. A feltételeket [[Erdélyi János (költő)|Erdélyi János]] állította össze és az ő utasítására került be a követelmények közé a [[népiesség|népies forma]]. A pályázat szövege: ''„Készíttessék költői beszély, versben, melynek hőse valamelyt, a nép ajakin élő történeti személy, például: [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]], [[Toldi Miklós (nemes)|Toldi Miklós]], [[Kádár vitéz]] stb. A forma és a szellem pedig [[Ütemhangsúlyos verselés|népies legyen]]. Beküldés határnapja: 1846. november 26. Jutalma 15 db arany.”'' A ''[[Toldi]]'' már egyöntetű siker volt, és olyan győzelmet aratott, hogy nemcsak a pályadíjat nyerte meg ([[1847]]. [[február 6.|február 6-án]], amikor a társaság a kitűzött 15 aranyat kivételesen húszra emelte), hanem bírálói ámulatát is. Egyszerre ünnepelt költő lett, és jeles írók figyelme fordult feléje. [[Petőfi Sándor|Petőfi]] volt az egyik első, aki üdvözlésére sietett, és ismeretlenül is levélben köszöntötte őt. [[Szilágyi István (pedagógus)|Szilágyi István]] találóan azt írta Aranynak, hogy a ''„Toldinak nagy máj adatik”''.{{refhely|Sőtér István IV. kötet}}