„Ópiumháborúk” változatai közötti eltérés

{{fő|első ópiumháború}}
 
Az [[európa]]iak, Angliával az élen, a [[19. század|kor]] legnagyobb kereskedői voltak, és a [[Pszichoaktív szer|kábítószer]] nagy részét saját ázsiai gyarmataikon termesztették. {{kínai|Daoguang|Tao-kuang}}, Kína császára betiltotta az ópium kereskedelmét, az országba bekerült ópiumot {{kínai|Lin Zexu|Lin Cö-hszü}} császári biztos elkoboztatta a kereskedőktől. Az angolok válaszlépésként [[hadihajó]]ikkal felvonultak Kína partjainál és kirobbantották az első ópiumháborút. A kínai hadsereg hatalmas technikai hátrányban volt, legalább tízszeres létszámbeli fölényét nem tudta kamatoztatni. A kínaiak ugyanis több mint 200 ezer harcossal bírtak, szemben a britek 12-13 ezer angol és 7 ezer indiai katonával rendelkeztek.
 
Az angolok rövidesen bevették {{kínai|[[Guangzhou]]t|[[Kuangcsou]]t}} ([[1757]]-től az egyetlen törvényes külkereskedelmi kikötő Kínában ''Kanton'' volt), elfoglalták [[Sanghaj]]t, {{kínai|[[Zhenjiang]]ot|[[Csencsiang]]ot}} és {{kínai|[[Nanjing]]ot|[[Nanking]]ot}}.
Kína elvesztette a háborút, kénytelen volt engedélyezni a kereskedelmet, [[1842]]-ben [[Hongkong]] brit fennhatóság alá került.