„Antropozófus orvoslás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ |
||
6. sor:
Az antropozófia megalapítója, [[Rudolf Steiner]] megfigyelései szerint az ember lénye a földi életben négy összetevőből áll, melyek a következők:
*a ''fizikai test'', mellyel minden élettelen és élő is rendelkezik, még az ásványok is;
*az ''étertest''
*az ''asztráltest'', mellyel minden érző lény rendelkezik, már az állatok is;
*az ''Én'', az ember középpontja, mellyel kiemelkedik az állatvilágból, mert önállóan és egyedileg rendelkezik vele.
18. sor:
Funkcionális megközelítésben e három rendszer egyensúlya okozza az egészséget, egyensúlyuk megbomlása pedig a betegséget.
Az antropozófus orvoslás elismeri a természettudományos orvoslás ismereteit, ám azt saját felismeréseivel bővíti. A módszer szerves része a pácienssel való beszélgetés is, figyelembe véve addigi életeseményeit
{{Idézet|Az a fajta mai orvostudomány, amely csak a halott szervekkel foglalkozik, elvesztette az ember és környezete, a növények, a Föld és a csillagok közötti összefüggések ismeretét, és ezzel veszendőbe ment a gyógyítás tényleges tudása is. Mert a környező világnak, az egész makrokozmosznak kell számunkra azokat az erőket és anyagokat nyújtania, melyeket nekünk az emberhez, a mikrokozmoszhoz kell eljuttatnunk, hogyha hiányzik neki valami, vagy zavar lépett fel nála. A gyógyítás művészete valójában csak egy olyan embertan révén születhet meg újra, amely az ember korszakokon át tartó fejlődéséből tárja fel az ember és a kozmosz kapcsolatát.|[[Ita Wegman]]}}
| |||