Wikipédia

„Niki (kisregény)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
kiegészítés
84. sor:
=== ''Egy elbeszélő hagyomány'' ===
{{Idézet 3|Niki kutyám is meghalt még 1957 őszén, tapintatból ez is később közöltetett velem,...|Déry Tibor: ''Ítélet nincs'' – ''Az arányérzék hiányáról. A sors megtréfál''<ref>{{kiskapitális|Déry}} (1969), 453. old.;</ref>|50%|right}}
Déry Tibor „kutyaregényt" írt, és vállalkozásának kétségkívül volt személyes háttere. Az ötvenes években fogadta magához a Niki nevű foxikutyát, amely aztán az író és a család kedvence lett (Déry igen sok fényképen kutyájával együtt látható<ref name="matura23"/><ref name="PIM1016408">{{cite web|url=http://resolver.pim.hu/bib/PIM1016408 |title= Niki oder die Geschichte eines Hundes |date= |accessdate=2018-06-21 |author= |authorlink= |publisher= Petőfi Irodalmi Múzeum |work=|format= ||archivedate= }}</ref><ref>{{cite web|url=http://resolver.pim.hu/bib/PIM772201 |title= Déry Tibor kutyával |date= |accessdate=2018-06-21 |author= |authorlink= |publisher= Petőfi Irodalmi Múzeum |work=|format= ||archivedate= }}</ref>). 1953-ban Niki kölyköket hozott világra, és az író már ekkor azt tervezte, hogy kedvencének alakját valamilyen epikai munkában örökíti meg: ez született meg végül is a kisregény megírásával.<ref name="PB92"/> Valójában már 1952 őszén is foglalkoztatta annak gondolata, hogy megörökíti kutyáját – írja tanulmányában [[Mészáros István]] – ám akkoriban még nem volt közelebbi elképzelése, hogy milyen formában születik meg a mű, eredeti formája ugyanis kutyatörténet volt.<ref name="Bori192">{{kiskapitális|Bori}} (1977), 192. old.;</ref>

Az 1957-es esztendő elején Déryt őrizetbe vette a [[Első Kádár-kormány|Kádár-kormány]] politikai rendőrsége, majd hosszú börtönbüntetésre ítélték, és mintha az élet igazolni akarta volna az irodalmat, Niki kutya 1957 őszén, viszonylag fiatalon, elpusztult. Déryvel kíméletből csak később közölték a hírt,{{jegyzet|megj=A kutya 1957. szeptember 9-én, délután hat órakor pusztult el. Déry felesége az információt szeptember 21-én kelt levelében közölte az íróval.<ref>„D.T. úr X.-ben” XCVII. oldal</ref>|group=Mj.}} erről 1968-ban írott ''Ítélet nincs'' című önéletrajzi regényében számolt be.<ref name="PB92"/><ref name="matura23">{{kiskapitális|Pomogáts}} (1995), 23. old.;</ref>
 
A kutyatörténetben szerepet kapó megfigyeléseknek, leírásoknak tapasztalati forrása és hitele van, kisregényével Déry ugyanakkor egy nagy múltú tematikus hagyományhoz is csatlakozott: követte, egyszersmind átalakította ezt a hagyományt. Mióta irodalom egyáltalán létezik, az állatok és közülük természetesen a kutyák gyakran kapnak szerepet versben és prózában, önálló „főszereplőként" vagy a regényhősök társaként. Már az indiai ''[[Pancsatantra]]'' állatmese gyűjteményben az állatok „[[Antropomorfizmus|antropomorf]]” (azaz emberszerű) tulajdonságokkal vannak felruházva. Hasonlóképpen emberi tulajdonságokat, erényeket és bűnöket képviselnek az antik költők, így a görög [[Aiszóposz]] és a római [[Phaedrus]], valamint a középkori mesék és legendák állatai. Az állatmese, az állattörténet ilyen módon allegóriává vált, és a mesék állatfigurái emberek helyett beszéltek, okoskodtak és cselekedtek. Ennek az allegorikus jelentésnek a keretéül szolgáltak a francia [[Jean de La Fontaine]], az orosz [[Ivan Andrejevics Krilov]] és a magyar [[Fáy András]] állatmeséi.<ref>{{kiskapitális|Pomogáts – Botka}} (1995), 92–93. old.;</ref><ref name="matura23"/>
138 ⟶ 140 sor:
[[Image:Bodnár György.jpg|thumb|right|x250px|Bodnár György]]
 
Déry Tibor ''Niki'' című kisregénye az 1955-ös esztendő utolsó hónapjaiban készült el, a [[Simon István (költő)|Simon István]] és [[Bodnár György]] szerkesztése alatt álló ''[[Új Hang (folyóirat, 1952–1956)|Új Hang]]'' című irodalmi folyóirat 1956-os évfolyamának júniusi és júliusi számában (tehát két részben) jelent meg először,<ref>{{kiskapitális|Bodnár – Botka}} (2003), 93. old.;</ref> bonyolult társadalmi-történelmi körülmények között, ellentmondásokkal terhelt légkörben, mintegy végső lecsapódásaként az író 1948-cal kezdődő, nyolcéves életszakaszának.<ref>{{kiskapitális|Bori}} (1977), 192. old.;<name="Bori192"/ref> Még 1956 őszén a [[Magvető Könyvkiadó|Magvető kiadó]] kisregénysorozatában került (10150 példányban adták ki<ref name="BotkaVasy">{{kiskapitális|Vasy – Botka}} (2003), 108. old.;</ref>) könyv alakban az olvasó elé.<ref name="pim56" /> Mindkét kiadásnak az elején szerepel mottó, de amíg a folyóiratéban a „''Domitianust tehát, bár hirtelen haragú és éppen olyan zárkózott, mint amilyen engesztelhetetlen természet volt, Agricola józan, okos magatartásával szelídebbre hangolta, mert makacssággal s a szabad gondolkodás hiú fitogtatásával nem hívta ki maga ellen a végzetet a hírnév kedvéért.''”, addig a Magvető-féle kiadásban a „''... jóllehet Nerva Traianus napról napra gyarapítja korunk áldásait, és a közbiztonság ma már nemcsak jámbor reménység, óhaj, hanem ennek az óhajnak szilárd biztosítéka is van, mégis emberi gyarlóságunk miatt a jóvátétel, az orvosság lassabban hat, mint a betegség. Amiképpen testünk is lassan növekszik és gyorsan pusztul el, ugyanúgy a szellemet is könnyebb elnyomni, mint új életre hívni ... Hát még ha meggondoljuk, hogy tizenöt év alatt, ami nagy idő az emberi életben, sokan a véletlen balesetnek, a legtehetségesebbek pedig az uralkodó kegyetlenségének estek áldozatul!''” idézet olvasható. Mindkét idézet [[Publius Cornelius Tacitus]] ''Agricola'' című művéből származik. Déry az idézetek [[Szabó Árpád (klasszika-filológus)|Szabó Árpád]]-féle fordításváltozatát használta.<ref name="BotkaVasy" /> A két római császár egyike [[Domitianus római császár|Domitianus]] (81-96) zsarnok és bürokrata volt, míg [[Traianus római császár|Traianus]] (98-117) megszilárdította a belső rendet, engedékeny volt a provinciákkal szemben. [[Vasy Géza]] irodalomtörténész ''G. A. úr X.-ben - és nálunk'' – ''Keletkezés-, kiadás- és fogadtatástörténeti vázlat'' című írásában kifejti, hogy ez a mottóváltoztatás arra utalhatott, hogy a mű készítése 1955 közepére datálható, és ezen év áprilisában váltották le [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imrét]], és szilárdult meg [[Rákosi Mátyás]] hatalma, akit azonban 1956 júliusában felmentettek tisztségei alól, ami reményt ébreszthetett arra, hogy enyhül a totális diktatúra. Vasy, írásában, feltételezi, hogy a második mottó ezt a reményt fejezi ki.<ref name="BotkaVasy" />
 
A Magvető-féle kiadást később, már az író kiszabadulása és az irodalmi életbe történő visszatérése után számos újabb követte, és időközben a kisregény az angol, a francia, a német és az olasz olvasóhoz is eljutott, sőt szerepe volt abban, hogy Déry Tibor írásműre felfigyelt a nyugati szellemi élet, és megindult műveinek külföldi sikersorozata az ötvenes évek végén és a hatvanas években.<ref name="PB90"/>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Niki_(kisregény)”