Wikipédia

„Thomas Mann (író)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 798 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
24. sor:
|megjegyzés=
}}
'''Thomas Mann''' ([[Lübeck]], [[1875]]. [[június 6.]] – [[Zürich]], [[1955]]. [[augusztus 12.]]) [[német irodalom|német író]], a [[20. századiszázad]]i német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Elbeszéléstechnikája a [[19. századhozszázad]]hoz, elsősorban [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Tolsztojhoz]], illetve [[Theodor Fontane]] és [[Richard Wagner (zeneszerző)|Richard Wagner]] szimbólumaihoz és vezérmotívumaihoz kapcsolódik. Prózájára jellemző az [[irónia]] és a kétértelműség, az [[allegória|allegóriákat]] és [[mitológia]]i motívumokat művészileg egyre érettebb módon használta fel. Mellékmondatokkal és betoldásokkal bonyolított elbeszélésmódja ritmusos és kiegyensúlyozott, a beszédstílust a mindenkori tematikához igazította. A jelentéstartalmat a szavak tudatos megválasztásával gazdagította. Első regényéért, az 1900-ban írt, 1901-ben kiadott ''[[A Buddenbrook ház]]''ért 1929-ben [[irodalmi Nobel-díj]]jal tüntették ki.
 
Bátyja, [[Heinrich Mann|Heinrich]], és a hat gyermeke közül három ([[Erika Mann|Erika]], [[Klaus Mann|Klaus]] és [[Golo Mann|Golo]]) szintén jelentős író volt.
 
== Élete ==
'''1875–1913'''
=== 1875–1955 ===
==== A gyermekévek ====
'''Paul Thomas Mann''' 1875. június 6-án született a németországi [[Schleswig-Holstein]] tartománybeli Lübeckben. Édesapja id. Thomas Mann (1840–1891) kereskedő, édesanyja a félig brazil származású Julia da Silva-Bruhns (1851–1923) volt. A szülők 1869-ben kötöttek házasságot, s öt gyermekük született: Heinrich (1871–1950) – az ugyancsak jelentős író –, Thomas (1875–1955), Julia (1877–1927) – aki felnőttként öngyilkosságot követett el – Carla (1881–1910) és Victor (1890–1949). A család jómódban élt, Thomas Mann később úgy emlékezett vissza gyermekéveire, mint ''„gondoskodásban és boldogságban”'' eltelt időszakra.
42. sor:
1895-ben Mann kilépett a biztosítótársaságtól, és a Müncheni Műszaki Főiskolán kezdett tanulmányokat. Először úgy képzelte, az [[újságírás|újságírói]] hivatást választja. Az iskolai éveit jellemző céltalanság itt is folytatódott. Végül, mikor Mann 1896-ban, 21 évesen nagykorú lett és igényt támaszthatott az apai vagyonból havi 160-180 [[aranymárka]], a kiadásait fedező zsebpénzre, úgy döntött, végleg felszabadítja magát az oktatási intézmények zsarnoksága alól és íróvá lesz.
 
==== Első könyvei ====▼
[[Fájl:Heinrich Thomas Mann.jpg|bélyegkép|Heinrich és Thomas Mann (1900 körül)]]
 
▲==== Első könyvei ====
Alig született meg az ötlet, hogy bátyjával, Heinrichhel közösen [[Olasz Királyság|Olaszország]]ba utazzanak, már hozzá is láttak annak megvalósításához. Céljuk [[Róma]] volt, és [[1897]]-ben a fővárostól keletre fekvő Palestrina nevű városkában béreltek maguknak szállást. Mann ebben az időben írta többek között a ''Friedemann úr, a törpe'' című [[novella|novelláját]], valamint itt kezdett hozzá első nagy regényéhez, a [[A Buddenbrook ház]]hoz.
 
63 ⟶ 62 sor:
[[Fájl:Reconstruction of the Thomas Mann mansion.jpg|bélyegkép|balra|Thomas Mann háza Münchenben, Herzogpark, Poschingerstraße (rekonstrukció 2003)]]
 
[[1904]]-ben Thomas Mann megismerte [[Katia Mann|Katharina PringsheimPringsheimet]]et, a [[feminizmus|feminista]] [[Hedwig Dohm]] unokáját, akinek udvarolni kezdett. Ez annál is meglepőbb volt, mert eddig nemhogy nőügyei (mint Heinrich fivérének), de nőkkel közelebbi kapcsolatai sem voltak. Bár szexuális irányultságáról Thomas Mann soha nem beszélt teljesen nyíltan, de el sem hallgatta őket. A lánykéréssel olyan élet mellett döntött, amit akkoriban egy rendes polgárhoz méltónak tartottak. A „fiúkért” és a [[homofília|homofil]] kapcsolatokért való rajongása ugyanakkor megmaradt, ahogyan azt számtalan feljegyzés és irodalmi feldolgozás bizonyítja, mint például Hanno és Kai Graf Mölln kapcsolata a ''A Buddenbrook ház''-ban, Tonio Krögeré és Hans Hansené a ''[[Tonio Kröger]]''ben vagy Gustav von Aschenbaché és Tadzio-é a ''„Halál Velencében”'' című kisregényben. (Thomas Mann korábban szerelmi kapcsolatban élt együtt egy [[Paul Ehrenberg]]{{wd|Q877668}} nevű festőművésszel, s e tragikusan megszakított szerelemről írt is egy fél regényt, amit Katja Pringsheimmel kötött házassága után megsemmisített.)
 
Katia sokáig kérette magát, de végül [[1905]]. [[február 11.|február 11-én]] hozzáment Thomas Mannhoz. Házasságukból 6 gyermek született: [[Erika Mann|Erika]] (1905–1969), [[Klaus Mann|Klaus]] (1906–1949), [[Golo Mann|Golo]], azaz Angelus Gottfried Thomas (1909–1994), [[Monika Mann|Monika]] (1910–1992), [[Elisabeth Mann-Borgese|Elisabeth]] (1918–2002) és [[Michael Mann (irodalomtudós)|Michael]] (1919–1977).
69 ⟶ 68 sor:
[[1912]]-ben az orvosok [[gümőkór|tuberkulózisra]] utaló jeleket találtak Katia asszonynál, aki így hosszabb szanatóriumi ápolásra kényszerült [[Davos]]ban. Thomas Mannra nagy hatással volt a betegszálló légköre, Katia elbeszélései az ott tartózkodó vendégekről és saját benyomásai. Elhatározta, hogy megírja élményeit és gondolatait, amihez [[1913]]-ban hozzá is látott, de a munkát két évvel később félbehagyta, hogy csak [[1924]]-ben fejezze be teljesen ''([[A varázshegy]])''.
 
=== '''1914–1929 ==='''
==== Az első világháború ====
Amikor [[1914]]-ben kitört az [[első világháború]], sok irodalmár üdvözölte, sőt részben ünnepelte a fejleményeket. [[Gerhart Hauptmann]], [[Robert Musil]], [[Richard Dehmel]] és [[Alfred Kerr]] meggyőződéssel vallották a történtek helyességét. Thomas Mann inkább a visszafogott [[Hazafiság|patriotizmust]] képviselte. Fivérének, Heinrichnek így írt:
88 ⟶ 87 sor:
 
==== A Nobel-díj ====
Az [[irodalmi Nobel-díj]] nem érte váratlanul Thomas Mannt. Évekkel korábban spekuláltak róla, és ő már [[1927]]-ben számított erre a kitüntetésre. [[1929]]. [[november 12.|november 12-én]] délután érte ela ajó jóhírhír [[Stockholm]]ból. Megdöbbent azon, hogy a bizottság tulajdonképpen csak a ''Buddenbrook ház'' című regényére hivatkozott. Ennek oka a svéd irodalomtudós, [[Fredrik Böök]], a bizottság „királycsinálója” lehetett, aki a ''Varázshegy''-et nem sokra becsülte, és néhány kritikájában aztel is elmarasztaltamarasztalta. A pénzjutalom {{szám|200000}} márkát tett ki, ez napjainkban több mint félmillió eurót jelent. Egy részét Mann arra használta, hogy az Erika lánya és Klaus fia által felhalmozott óriási adósságokat kifizesse (Klaus Mann: ''„Bár semmit nem láttunk belőle, de mégis jobb kedvre derített bennünket”''), ebből finanszírozták a házukat, vettek két autót (egy nyitott Buickot és egy Horch-limuzint), a többit pedig befektették. Már Stockholmban azt tanácsolta nekik egy zsidó újságíró, hogy a pénzt „hagyják kint állni”, de el sem tudták képzelni, miért lenne erre szükség. Így, amikor 1933-ban elhagyták Németországot, vagyonuk nagy részét elvesztették ingatlanjaikkal és ingóságaikkal együtt.
 
=== '''1930–1944 ==='''
==== A „Német Felszólamlás” ====
[[Fájl:Thomas Mann Deutsche Ansprache. Ein Appell an die Vernunft. 1930.jpg|bélyegkép|A Német Felszólamlás első kiadása]]
105 ⟶ 104 sor:
Nem könnyen született meg a döntés, hogy Németországnak hátat fordítanak, hiszen így ott kellett hagyniuk vagyonukat. Pénzügyi problémáik ugyanakkor nem voltak, mert Mann még mindig hozzáférhetett a számláihoz és új könyvek megjelentetését is tervezte. Mannt kiadója, Samuel Fischer nyomatékosan kérte, ne hagyja magukra a németeket ezekben a nehéz órákban, és késznek mutatkozott arra, hogy az újabb műveket piacra vigye. Száműzetésük első állomása [[Franciaország|Dél-Franciaország]] volt, végül [[Svájc]]ba költöztek, ahol [[Zürich]] közelében, Küsnachtban laktak. Thomas Mann utazási szabadsága korlátozott volt, mivel német útlevele lejárt, a német [[konzulátus]] pedig minden hosszabbítási kérelmet magyarázat nélkül visszautasított. Az állampolgárság megvonása, ami [[1934]]-től 37 prominens németet, köztük [[Albert Einstein]]-t is érintette, Mann esetében egyelőre nem történt meg. A pénzügyi hatóságok ugyanakkor – állítólag megtalált kiadói szerződésekre hivatkozva, amiből szerintük az derült ki, hogy Mann 1929-ben és 1930-ban tetemes adóhátralékot halmozott fel – kihasználva a lehetőséget, lefoglalták müncheni házát és bútorait.
 
[[1934]]-ben és [[1935]]-ben Mannék első ízben utaztak az [[Egyesült ÁllamokbaÁllamok]]ba. Az amerikaiak érdeklődtek a híres író iránt, s így érvényes útlevél nélkül is engedélyezték neki a beutazást. Hatvanadik születésnapját Mann [[Küsnacht]]ban töltötte, ahol a svájciak grandiózus ünnepséget rendeztek. [[1936]]. [[november 19.|november 19-én]] Thomas Mann kérésére a csehszlovák konzulátuson megkapta a cseh állampolgárságot. Naplójába erről ezt jegyezte be röviden: „Különös esemény”. Néhány héttel később megvonták tőle (valamint feleségétől és Golo, Elisabeth illetve Michael gyermekeitől) a német állampolgárságot. A nácik elvették Mann tiszteletbeli doktori címét is, amit [[1919]]-ben a [[Bonni Egyetem]] adományozott neki, és amit [[1946]]. [[december 13.|december 13-án]] kapott meg újra.
 
==== „Ahol én vagyok, ott van Németország” ====
[[Fájl:Thomas Mann Bp03 Bécsi134..jpg|bélyegkép|jobbra|250 px|<center>Thomas Mann mellszobra [[Óbuda (városrész)|Óbudán]]]]
Mannék átköltözése az Egyesült Államokba időben egybeesett az Ausztriában zajló és végül a „birodalomhoz csatolás”-ba ([[Anschluss]]) torkolló politikai fejleményekkel. [[New York]]-ba való megérkezésükkor, [[1938]]. [[február 21.|február 21-én]] a riporterek arra kérték Mannt, foglaljon állást az események tekintetében, és feltették a kérdést, nagy teher-e számára a száműzetés. Válaszát a ''The New York Times'' a következő napon lehozta:
: ''„It is hard to bear. But what makes it easier is the realization of the poisoned atmosphere in Germany. That makes it easier because it’s actually no loss. Where I am, there is Germany. I carry my German culture in me. I have contact with the world and I do not consider myself fallen.”''
(Nehéz elviselni. A Németországot uraló mérgezett atmoszféra felidézése azonban könnyebbé teszi. Könnyebbé teszi, mert az ember valójában semmit nem veszít. Ahol én vagyok, ott van Németország. Magamban hordom a német kultúrámat. Kapcsolatban élek a világgal, és nem úgy tekintek magamra, mint elbukott emberre.)
 
Amerikai száműzetésének első állomása [[Princeton (New Jersey)|Princeton]] volt, amelynek egyetemén Mann vendégprofesszori állást kapott. Eközben a [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethéről]] szóló regényén dolgozott, amiamely [[1939]]-ben ''[[Lotte Weimarban]]'' címmel jelent meg.
 
A [[második világháború]] [[1939]]. [[szeptember 1.|szeptember 1-jei]] kitörése bel- és külföldön egyaránt megdöbbenést keltett, és Thomas Mannt számos aktív tevékenységre késztette. Több, az emigránsokat támogató bizottság tagja lett, többek között a „Committee for Jewish and Christian Refugees” és a „Unitarian Service Committee” testületeké. [[1940]]-ben kezdte készíteni [[Német hallgatók!]] (Deutsche Hörer!) elnevezésű rádióadásait, amitamelyet a brit [[BBC]] sugárzott Németország felé. Ennek bevételeit a ''British War Relief Fund'' számára ajánlotta fel. Egyike legismertebb beszédeinek az [[1945]]. [[január 14.|január 14-i]] adás:
 
: ''„Bárcsak vége lenne már ennek a háborúnak! Bárcsak eltávolíttatnának azok a szörnyű emberek, akik Németországot ide juttatták, hogy aztán hozzákezdhessünk gondolkodni egy új élet megindításán, a belső és külső romok eltakarításán, az újjáépítésen, a többi néppel történő értelmes kiegyezésen és a velük való méltó együttélésen! – Ez az, amit szeretnétek? Ez a ti vágyatokat is kifejezi? Úgy hiszem. Elegetek van a halálból, a rombolásból, a káoszból, még ha korábban titokban talán vágytatok is rá. Rendet akartok és életet, egy új életrendet, bármilyen nehezen és sötéten is alakulnak majd a következő évek.”''
123 ⟶ 122 sor:
: ''„(Serenus) Zeitbloom önmagam [[paródia|paródiája]]. Adrián életfelfogásában több van az enyémből, mint azt az ember hinné és hinnie kell.”''
 
=== '''1945–1955 ==='''
==== Thomas Mann és a háború utáni Németország ====
 
MikorAmikor egyes újságok a háború végét követően Thomas Mannt a Német Szövetségi Köztársaság első elnökének javasolták, az író ijedten utasította el az ötletet, azonban öntudatosan – és a rá oly jellemző ironikussággal megjegyezte: ''„Bizonyos hercegi tehetséggel rendelkezem a reprezentáláshoz, amikor valamennyire friss vagyok”''. Hogy ezen felvetés bármikor valósággá is lehetett volna, kérdéses, mert Mann maga és az új Németország közé ''Miért nem térek vissza Németországba?'' című nyílt levelével és az abban kifejtett nézetével a németek kollektív bűnösségéről éket vert. Fenyegető levelek és a ''Dr. Faustus'' rossz kritikája lett a válasz. Szükség volt egynéhány évre, hogy a németek megbéküljenek Mann-nal.
 
==== Visszatérés Európába ====
[[Fájl:Thomas Mann Grave 2005-03-26.jpeg|bélyegkép|200px|Thomas Mann sírja a kilchbergi temetőben]]
 
Az Egyesült Államokból [[Franklin D. Roosevelt|Roosevelt]] halála után az író egyre inkább kiábrándult. Döntése, hogy visszatér Európába, akkor vált véglegessé, mikoramikor [[1951]] júniusában a képviselőházban mint „one of the world’s foremost apologists for Stalin and company” (egyike Sztálin és társai legelszántabb védőinek) említették. Neki is, mint korábban más német emigránsoknak ([[Hanns Eisler]] és [[Bertolt Brecht]]), be kellett számolnia tevékenységeiről a ''Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság'' (HUAC) elnevezésű testület előtt. Egy évre rá, [[1952]] júniusában Mannék visszaköltöztek Svájcba.
 
Már [[1949]]-ben, [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] születésének 200. évfordulója alkalmából felkereste Németországot, mégpedig mind [[Frankfurt am Main|Frankfurtot]], mind [[Weimar]]t, amit a nyilvánosság bizalmatlanul figyelt, ő azonban így kommentálta:
: ''„Nem ismerek zónákat. A látogatásom magának Németországnak szól, Németországnak, mint egésznek, nem pedig egy megszállt területnek”''.
 
Svájcból rendszeresen átlátogatott szülőhazájába. [[1954]]-ben Mann újra dolgozni kezdett [[1922]]-ben megkezdett ''Felix Krull''-regényén (''[[Egy szélhámos vallomásai]]''), ami azonban töredék maradt. [[Friedrich Schiller]] halálának 150. évfordulójára [[1955]]-ben kiadta ''Tanulmány Schillerről'' című esszéjét és ez alkalomból beszédeket is tartott. [[Lübeck]] városa díszpolgárává választotta.
1955. [[július 20.|július 20-án]] trombózis lépett fel nála. Az orvosi kezelés sikertelen maradt, [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] a nyolcvanéves Thomas Mann meghalt a Zürichizürichi Kórházbankórházban.
 
== Önértékelés és recepció ==
=== Naplók ===
Thomas Mann egész életén át vezetett naplót. Az 1933 előtti köteteket elégette, csak az 1918 és 1921 közötti füzeteket kímélte meg, mert azokban találhatók a ''Doktor Faustus''-hoz kapcsolódó első gondolatai. A naplói tehát az 1918–21 illetve 1933–55 közötti időszakot fogják át. Nyilvánosságra hozni azokat kívánságára csak [[1975]]-ben lehetett – születésének 100. évfordulóján. Ennek megfelelően nagy várakozás előzte meg, a nyilvánosságra hozatal azonban túlnyomórészt csalódást keltett. Attól eltekintve, hogy Mann [[homoszexualitás|homoerotikus]] oldala mondhatni „fehéren-feketén” láthatóvá vált, a legszemélyesebb vallomások a kritikusokból rögtön a [[nárcizmus]] vádját csalták elő. Még ha nem is tisztázott, mi állhat egyáltalán egy naplóban, és egy író hol máshol, ha nem ott mutathatja magát hiúnak, Mann feljegyzései fontos adalékok, amelyek az íróról alkotott képet a magánéleti adatokkal pontosítják.
 
=== Magyarországi vonatkozások ===
{{szakasz-csonk}}
1937. január 13-án a budapesti Magyar Színházban a [[Szép Szó]] felkérésére felolvasóestét tartott, a [[Lotte Weimarban]] egy fejezetét olvasta fel. A rendőrség nem engedte meg, hogy a [[Szép Szó]] főszerkesztője, [[József Attila]] felolvassa az ez alkalomra írt [[óda|ódáját]] Thomas Mannhoz.<ref>Csiffáry Gabriella: [http://www.bparchiv.hu/demo/magyar/jozsefattila/virtualis/jozsefattila.html ''A vádlott József Attila (A költő perei)''] 2005. Budapest Főváros Levéltára idézi: Az incidenssel kapcsolatban számos cikk jelent meg a sajtóban: Thomas Mann levele és a holnapi felolvasás (Esti Kurir, 1937. január 13.); A rendőrség nem engedte meg, hogy József Attila előadja Thomas Mannt üdvözlő ódáját. (Magyarország, 1937. január 14.); Thomas ManntMann budapesti felolvasóestjén betiltották József Attila ódájának előadását. (Prága Magyar Hírlap, 1937. január 14.); Thomas Mann beszél...beszél… (Magyar Hírlap, 1937. január 14.); A weimari szellem mellett tett hitet Thomas Mann előadásában. [Fejtő Ferenc cikke] (Népszava, 1937. január 14.); Thomas Mann felolvasott. [Bálint György cikke] (Pesti Napló, 1937. január 14.); Thomas Mann felolvasóestje a Magyar Színházban. (Újság, 1937. január 14.); Találkozás a zsenivel. (Esti Kurir, 1937. január 15.); Thomas Mannhoz. (Esti Kurir, 1937. január 17.); Thomas Mann közönsége. (Esti Újság, 1937. január15.); Thomas Mann megismerkedik a budapesti "demokráciával"„demokráciával”. (Magyar Nap (Moravska Ostava Přívoz) 1937. január 15.); A Szép Szó Thomas Mann-estje. (Szép Szó, 1937. január).</ref>▼
1937. január 13-án a budapesti Magyar Színházban a [[Szép Szó]] felkérésére felolvasóestét tartott,
▲a [[Lotte Weimarban]] egy fejezetét olvasta fel. A rendőrség nem engedte meg, hogy a [[Szép Szó]] főszerkesztője, [[József Attila]] felolvassa az ez alkalomra írt [[óda|ódáját]] Thomas Mannhoz.<ref>Csiffáry Gabriella: [http://www.bparchiv.hu/demo/magyar/jozsefattila/virtualis/jozsefattila.html ''A vádlott József Attila (A költő perei)''] 2005. Budapest Főváros Levéltára idézi: Az incidenssel kapcsolatban számos cikk jelent meg a sajtóban: Thomas Mann levele és a holnapi felolvasás (Esti Kurir, 1937. január 13.); A rendőrség nem engedte meg, hogy József Attila előadja Thomas Mannt üdvözlő ódáját. (Magyarország, 1937. január 14.); Thomas Mannt budapesti felolvasóestjén betiltották József Attila ódájának előadását. (Prága Magyar Hírlap, 1937. január 14.); Thomas Mann beszél... (Magyar Hírlap, 1937. január 14.); A weimari szellem mellett tett hitet Thomas Mann előadásában. [Fejtő Ferenc cikke] (Népszava, 1937. január 14.); Thomas Mann felolvasott. [Bálint György cikke] (Pesti Napló, 1937. január 14.); Thomas Mann felolvasóestje a Magyar Színházban. (Újság, 1937. január 14.); Találkozás a zsenivel. (Esti Kurir, 1937. január 15.); Thomas Mannhoz. (Esti Kurir, 1937. január 17.); Thomas Mann közönsége. (Esti Újság, 1937. január15.); Thomas Mann megismerkedik a budapesti "demokráciával". (Magyar Nap (Moravska Ostava Přívoz) 1937. január 15.); A Szép Szó Thomas Mann-estje. (Szép Szó, 1937. január).</ref>
[[Kerényi Károly|Kerényi Károllyal]] levelezésben állt, kezdetben az éppen készülő [[József és testvérei]] című regény vallástörténeti vonatkozásait tárgyalták meg, de a mű elkészültével a levelezés nem szakadt meg.
(Ld.: ''Romandichtung und Mythologie – ein Briefwechsel mit Thomas Mann'' – 1934–1945 közötti levélváltás Mann-nal, Zürich, 1945, majd a további levélváltással együtt ''Gespräch in Briefen'' címen, Zürich, 1960.) A ''Doktor Faustus: das Leben des deutschen Tonsetzers Adrian Leverkühn'' c.című regényének titokzatos szereplője ''Madame de Tolna'', magyar származású arisztokrata hölgy.
 
=== Hatása – akkor és ma ===
Mann műveinek hatását néhány szóban összefoglalni lehetetlenség. Két fontos dolgot azonban kiemelhetünk: már életében vitatkoztak róla, és ez halála után is így maradt; illetve nem voltak „tanítványai”; senki nem ismerte el azt, hogy Mann hatással lett volna írói pályájára.
 
Az, hogy Mann-nak nem csupán barátai, hanem elszánt ellenségei is voltak, nem pusztán a történelmi események miatt alakult ki. Természetesen a [[nemzetiszocializmus|nemzetiszocialisták]] nemkívánatos személlyé nyilvánították, műveit nem adták ki, és nem olvasták, nemhogy beszéltek volna róluk.
Politikai írásai is eleve olyan jellegűek voltak, hogy az egyik oldal támogatta, míg a másik üvöltve protestált. De ezzel nem magyaráztunk meg mindent; a dologban neki is része volt. Korai sikere, ami 1933-ig töretlenül kitartott, lehetővé tette számára, hogy nagyon öntudatosan lépjen fel, s mivel utolérhetetlennek mutatkozott a hosszú, de a tényállást pregnánsan leíró mondatok alkotásában, képes volt szóban semmisíteni meg másokat. Ennek megfelelően viszonya irodalmár társaival feszült volt. [[Robert Musil]] „Nagyírónak” csúfolta, [[Bertolt Brecht]] a „burzsoázia kormányzathű bérírójának” nevezte, [[Alfred Döblin]] pedig úgy jellemezte, ő az az úr, aki a „ruharáncot művészi elvvé” emelte. [[Franz Kafka|Franz Kafkával]] és [[Hermann Hesse|Hermann Hessével]] semleges és barátságos maradt viszonya.
 
Születésének 100. évfordulója alkalmából tudományosan is vizsgálták, miért nincs Mann-nak önmagát annak valló tanítványa. Peter Pütz irodalomtudós szerint „Thomas Mann hatása a jelen német irodalmára nem a követésben, hanem a szembemenésben” testesül meg. Mivel Mann mellett senki nem állhat meg, így csak vele szemben érvényesülhet. [[Marcel Reich-Ranicki]] így összegez: „Írók tucatjai bizonygatták, senki nem érdektelenebb számukra, mint a Varázshegy szerzője. De haragtól és talán irigységtől is remegő hangon mondták ezt.” (''„Nachprüfung. Aufsätze über deutsche Schriftsteller von gestern”'', Stuttgart 1980, S110. 110o.).
 
== Művei ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Mann_(író)”