„Drégelypalánk” változatai közötti eltérés

[[1575]]-ben a nógrád-drégelyi bég, a szécsényi és esztergomi bégek segítségével, Drégely település temploma körül árkot ásatva, erős fapalánkot épített oda körülbelül kétezer lovas számára és ezentúl a kezdetben „Új-Drégely”-nek, később '''Palánknak''' nevezett erőd lett a hont-nógrádi törökök hadainak kiindulópontja.

 

[[Kép:Dregely 1617-ben.JPG|balra|bélyegkép|300px|Joris Hoefnagel metszete Palánk váráról 1617-ből]]

Drégelyt és Palánkot a töröktől csak [[1593]]. december 6-án tudta visszaszerezni Pálffy érsekújvári generális; Majthényi László zólyomi, báró Thanhausen Honorius véghlesi és Pogrányi korponai főkapitányok segítségével. Drégelyen ezután a vár védelmére Nagy Ferenc volt lévai vicegenerális maradt, de a török nem sokáig hagyta békén Drégelyt; már a következő hónapban Drégely és Palánk alatt volt négy zászlóaljnyi török; a magyar helyőrség azonban elűzte őket. Ez időtől egyre sűrűbben indított támadást a nógrádi bég Drégely ellen, de támadásai kudarccal végződtek. A drégelyi és a palánki vár őrsége azonban hamarosan zsold híján annyira megfogyatkozott, hogy [[1595]] decemberére már csak tíz ember maradt ott, azok is csak Palánkot védték; minek következtében az Ipoly menti községek rendre meghódoltak a töröknek. Drégely valószínű nem is kapott többé őrséget, később ugyan sürgették a vár kijavítását, de az nem történt meg.