„Marosvásárhely magyar irodalmi élete” változatai közötti eltérés

'''Marosvásárhely magyar irodalmi élete''' – [[Marosvásárhely]] már az [[1200-as évek]]ben vásáros hely; városnevét oklevélben először "Zekel„Zekel Wasarhel"Wasarhel”-ként [[1301]]-ben írták le. [[Bethlen Gábor]] idejében szabad királyi város lett. A céheknél már nevezetesebb református iskolája, s a [[18. század]] végén a tekintélyes nyugati egyetemeken is ismerik a város könyvesházát: a kancellár [[Teleki Sámuel (kancellár)|Teleki Sámuel]] gróf [[Teleki–Bolyai Könyvtár|Tékáját.]]

A legelső kéziratot [[Borsos Sebestyén]] városi főbíró, erdélyi krónikaíró hagyta az utókorra (''Világnak lett dolgairól írott krónika'', 1490-15831490–1583). A fia, [[Borsos Tamás (követ)|Borsos Tamás]] Marosvásárhely várépítő főbírája, Bethlen Gábor diplomatája, portai követe. Munkái közül a legnevezetesebbek: ''Önéletírása'' (1614) és ''Memoriáléja'' (1630). A város krónikáját a vásárhelyi vár választott kapitánya, [[Nagy Szabó Ferenc]] folytatja (1658). A reformátusok iskolája a [[18. század]] elején alakul át kollégiummá. Már a particula igazgatói közül az [[1500-as évek]] utolsó évtizedeiben kitűnt [[Laskói Csókás Péter]] meg [[Baranyai Décsi Czimor János]], később a professzorok közül [[Buzinkay Mihály]], [[Pósaházi János]], még később [[Kovásznai Tóth Sándor]], [[Köteles Sámuel]], [[Makfalvi Dósa Elek]], [[Bolyai Farkas]], [[Bodola Sámuel]], [[Kibédi Péterfi Károly]], [[Mentovich Ferenc]], [[Koncz József]]. A kollégium a középosztály szellemi kohójává vált. Itt ringatták a vásárhelyi [[színházművészet|színjátszás]] bölcsőjét, s a kollégium nyomdájában készült el az első kalendárium is. Teleki Sámuel ajánlására [[Kazinczy Ferenc]] is ellátogatott 1816-ban a városba és a tékába, később az ''Erdélyi levelek''ben ír erről. [[Aranka György (író)|Aranka György]] 1791-ben röpiratban kezdeményezte "Egy Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság felállítását", s megszervezte az Erdélyi Kéziratkiadó Társaságot is. Széles körű levelezése során [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonai Vitéz Mihállyal]] is kapcsolatba került, aki az ő leveleiből merített ihletet, s írta meg ''Marosvásárhelyi gondolatok'' c. versét (1798). 1836-ban jelenik meg [[Borosnyai Lukács János]] verses városképe, a ''Régi és új Vásárhely'', amely a helytörténész pontos eligazítója.

Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] eseményei során [[Petőfi Sándor]] 1849 januárja és júliusa között négy alkalommal fordult meg a városban; itt írta többek között emlékezetes versét: "Bizony„Bizony mondom, hogy győz most a magyar"magyar” (1849. március 6. vagy 7.) és legutolsó levelét "''Kedves édes Juliskám"-nak'' július 29-i keltezéssel. Bolyai Farkas, a kollégium matematika-fizika-kémia szakos professzora, az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] levelező tagja, minden ellenkező híresztelés ellenére a kisváros egyik legnépszerűbb notabilitása, a vidéki udvarházak, arisztokrata kastélyok kedvelt és megbecsült vendége; fia, [[Bolyai János]] a legnagyobb név a város múltjában. Személyiségéről, nemkülönben környezetéhez, a kisvároshoz és édesapjához fűződő viszonyáról a kutatás még sok újat mondhat, szembefordulva az őt hagyományosan elfogultan ábrázoló klisével. Tizenhat évig élt itt (1868-18841868–1884) [[Tolnai Lajos (író)|Tolnai Lajos]], korának legkíméletlenebb prózaírója, aki nemcsak lelkésze, hanem kérlelhetetlen erkölcsbírója is akart lenni városának. Megalapította a [[Kemény Zsigmond Társaság]]ot (1876) és ''Erdélyi Figyelő'' címen folyóiratot indított. [[Petelei István]] viszont nem vendég, ő otthon van szülővárosa világában. Élete egy részét [[Kolozsvár]]on éli le, majd férfikora delén a kisvárost választja: munkásságának utolsó fölvillanó szakaszában átvállalja a Kemény Zsigmond Társaság vezetését, kiadja annak lapját, a [[Marosvásárhelyi Füzetek]]et.

A város 1944 szeptemberében aránylag könnyen megúszta az újabb impériumcserét. Sőt amikor Kolozsvárról a [[Bolyai Tudományegyetem]] orvosi karát leköltöztetik Vásárhelyre, ez fölmérhetetlen civilizációs és kulturális változást, rangot, előrelépést jelentett: magasan képzett, művelt réteget "importált"„importált” a város, egyetemi város lett. 1946-ban megalakul a [[Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozata|Székely Színház]] a Salamon Ernő [[Athenaeum (folyóirat, 1968–1972)|Atheneum]] és a háttérben a [[Magyar Népi Szövetség]] kezdeményezésére. A kultúrpalota hangversenytermének színpadán [[1946]]. [[Március 10.|március 10-én]] megy föl először a függöny. Új napilapja is van a városnak a [[Pittner Olivér]] által 1944. november 4-én indított ''Szabad Szó'', amelyet 1945. szeptember 16-tól már Kovács György jegyez. Egy darabig jelentős írók is közölnek az újság vasárnapi mellékletében. Aztán osztozik laptársai sorsában: 1948. április 8-tól "a„a [[Magyar Népi Szövetség|Romániai Magyar Népi Szövetség]] lapja"lapja” lesz, még az év augusztus 12-től nevét [[Népújság]]ra változtatja, 1951. április 6-tól kezdve [[Előre (napilap, 1951)|Előre]], majd [[Vörös Zászló]] néven cenzúrázott, sematikus pártlap, a [[kommunizmus|kommunista]] párt és a tartományi néptanács lapja.

Az új rendszer, a "népi„népi demokrácia"demokrácia” egész sor művelődési intézményt hoz létre. A megalakuló [[bábszínház]] a [[gyermek]]irodalom termését mutatja be, többek között [[Bajor Andor]], [[Kemény János (író)|Kemény János]], [[Mark Alexandra]], [[Bede Olga]] műveit. Megkezdi működését az állami filharmónia. Új iskolákat, tanítóképzőt, szakiskolákat nyitnak meg. Pár évig önálló könyvkiadó is működik, mindez a [[Magyar Autonóm Tartomány]] kirakataként.