1880-ban úgy döntöttek, hogy [[Budapest]] megpályázza egy [[világkiállítás]] rendezését, és annak helyszínét a Ligetben alakítják ki. A terep rendezéséhez több mint 800 fát vágtak ki.
A Zsigmondy-féle fúrás vizét hasznosította az 1881. július 3-án megnyílt '''Artézi Fürdő''', amlyetamelyet egy, a város tulajdonában álló nyaralóból építettek át. A fürdőben hat szoba várta a bentlakó vendégeket. A földszinten 20 fürdőszoba volt és egy társas fürdő, amit egyszerre 20-25 fő használhatott – délelőtt a férfiak, délután a nők. Egy szoba ára egy főre napi 1 forint 50 krajcár volt; a társas fürdőért 30, a kádért 50 krajcárt kellett fizetni. A gyógyvizet itták is gyomorhurut, májbajok, krónikus bélhurutok kezelésére, valamint a reumatikus panaszok, pl. az ízületi merevség enyhítésére. A fürdőt sokan látogatták; megnyitásától kezdve nyereséges volt, ezért a város vezetősége 1884-ben hozzáfogott egy végleges fürdő előkészítéséhez. Annak tervezésével [[Czigler Győző]]t bízták meg. Ő a fürdőt a városligeti híd tengelyébe szerette volna felépíteni, de ezt nem engedélyezték, mert ott a már megépült [[Andrássy út]] tervezett meghosszabbításának útjában állt volna. A megfelelő helyszínt sokáig nem találták.
