„Ormos Gerő” változatai közötti eltérés

[[1945]] után, Ő is falujáró író, hamar bekapcsolódik az újjá alakult [[Vörösmarty Társaság]] életébe, irodalmi esteken vesz részt, s mint a társaság alelnöke, kulturális rendezvényeket szervez. Egykori sajtótudósítása Fehérvár művészeti életének spektrumáról (melyet a [[pécs]]i [[Sorsunk (folyóirat)|Sorsunk]] közölt), ma a helytörténeti kutatás érdekes dokumentuma. [[1947]]-ben, amikor Ormos Gerő a [[Fehérvári Kis Újság]] kiadója és főszerkesztője, a ''Pécsett'' megjelenő ''Sorsunk'' dunántúli vidéki hálózatának megerősítésére- olyanok társaságában, mint a [[kaposvár]]i ''Takács Gyula'' költő vagy a [[szekszárd]]i [[Mészöly Miklós]] író - [[Várkonyi Nándor]] Székesfehérváron őt kérte fel társszerkesztőnek. E tisztséget - a folyóirat megszűnése következtében - csak rövid ideig tölthette be.

 

[[Fájl:Ormos Gerő sírja.JPG|thumb|200px|Ormos Gerő sírja. Szeged, Újszegedi temető: XIV-10-7]]

A család [[1969]]-ben, a családfő nyugdíjazása után költözött [[Szeged]]re, Ormos Gerő attól kezdve a [[Délmagyarország]]nak is írt tárcákat, és közben regényeket.<ref>http://www.delmagyar.hu/_print.php?&block=_article&cid=2227444</ref> Leányaitól, unokáitól (''Aracsi Ágnes'', ''Aracsi Éva'' ([[2014]]'''†''') és ''Mészáros Magdolna'') ismert, hogy a délelőtti és délutáni írás szokásával kialakított szigorú napirendjét a nyugdíjas, szegedi évek időbeosztásában is megőrizte. Pedig mennyire szeretett családjával - később már csak feleségével - a hegyekbe, természeti környezetbe utazni. E számára nélkülözhetetlen tájak levegőjét úgy szívta magába, mint növény az éltető napfényt. Talán, "a múltnak mélységes kútja", gyermekkorának varázslatosan nyüzsgő emlékrengetege közelítgette - érintette meg, valahányszor ebbe a más embert feltételező, zordon és fenséges fényű világba lépett.<ref>http://library.hungaricana.hu/hu/view/CSOM_Tan_39/?pg=41&layout=s</ref>