„Népvándorláskor” változatai közötti eltérés

Mind a keleti gót származású [[Iordanes]], mind a longobárd [[Paulus diakónus]] a Skandináv-félszigetről eredeztette népeiket.{{refhely|Iordanes|45-47. o.}} Utóbb régészeti érvek is alátámasztották, hogy a [[Vaskor|vaskor]]ban Dél-Skandináviából, a mai Dániából és a szomszédos területekről jelentős népesség mozdult el a Rajna, az Elba és Odera irányába. Déli-délnyugati terjeszkedésüket [[Caius Iulius Caesar|Julius Caesar]] (i. e. 100-44) állította meg. A germán népek az ókori római történetírók számára a mai [[Németország]]ban jelentek meg, ahol etnogenezisükben[[etnogenezis]]ükben fontos szerep jutott a keltáknak, míg más csoportjaik a [[Balti-tenger]] és a Kárpátok közé eső területeket vették birtokukba, majd a Kr. u. 2-3. században elérték a Fekete-tenger partvidékét. Egyes kutatók vitatták a gótok és más keleti germánok [[Skandinávia|Skandináviából]] Pomerániába való kivándorlásának tézisét (szerintük az elképzelés írásos forrásokra és épül és nincs összhangban a tárgyi leletekkel), mások több csoport időben eltérő elmozdulásával számoltak.<ref>Wolfram, Hervig: ''Die Goten. Von den Anfängen bis zur mitte des sechsten Jahrhunderts.'' Entweuf eines historischen Etnographie. München, 1990. 47-50. o.</ref>