„Szent János Kórház” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
65. sor:
Az új kórházban 1898-ban öt osztállyal indult meg a gyógyítás: sebészet, belosztály, gyermek-, bőr- és nemibetegek osztálya, és szembeteg osztály, de ugyanakkor fiókosztályként szülő és nőgyógyászati, gyermekfertőző és vegyes osztályt is kialakítottak. 1903-ban Wodiáner Albert gazdag vállalkozó adományából egy lábadozó betegek részére készült pavilon is épült. 1910-ben már [[röntgen]]-laboratórium, 1917-ben pedig központi laboratórium létesült. 1918-ban megalakult az ország első ortopédsebészeti osztálya. A bőr- és nemibetegosztályt 1934-ben [[urológia]]i osztállyá alakították, majd 1935-ben új, modern szülészeti osztály épült. Később száj- és fogbeteg, fül-orr-gégészeti osztályok alakultak, szinte minden orvosi szakterület jelen volt, a kardiológiát kivéve, a közelében fekvő Szív- és Érsebészeti klinikára alapozva. Az elme-idegosztály kb. 150 ággyal indult. A háború után a Várhegy alatti [[Sziklakórház]] is a János Kórházhoz került.
Az előző századfordulótól a kórház nemcsak technikailag fejlődött, hanem tudományos eredményeket is értek el olyan nagynevű munkatársai, mint a belgyógyász [[Gyurmán Emil]] (1898–1923), [[Fodor Imre (orvos)|Fodor Imre]] (1945–56), [[Baráth Jenő]] (1952–67), a gyermekorvos [[Lénárt György]] (1949–71), a sebész [[Kuzmik Pál]] (1912–14), [[Manninger Vilmos]] (1914–35), [[Bugyi István]] (az [[1920-as évek]]ben), [[Sebestyén Gyula (orvos)|Sebestyén Gyula]] (1940–47), az urológus [[Rihmer Béla]] (
[[Budapest ostroma]] alatt bombatalálat nem érte a kórházat, mégis sok kár keletkezett benne. 1952-ben szovjet mintára ideiglenesen poliklinikákat alakítottak ki az amúgy is szűkös körülmények között, amelyek eleinte az I-II-XII. kerületek rendelőintézeteiként is működtek, ahol mára a XII. kerület járóbetegellátása zajlik.
| |||