Szent János Kórház

kórház Budapest XII. kerületében, a Kútvölgyben
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 22.

A Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak Budapest XII. kerülete Kútvölgy városrészében található nagy múltú gyógyító intézménye, amely a Szent János Kórház és a Budai Gyermekkórház egyesítésével jött létre.

Szent János Kórház
A kórház épületei a Kis-Sváb-hegyről
A kórház épületei a Kis-Sváb-hegyről

Alapítva1898
Jogelődrégi Szent János-kórház
Tevékenységfekvőbeteg és szakorvosi ellátás
Székhely1125 Budapest, Diós árok 1–3.
VezetőDr. Ralovich Zsolt
Működési régióXII. ker.

Elhelyezkedése
Szent János Kórház (Budapest)
Szent János Kórház
Szent János Kórház
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 32″, k. h. 19° 00′ 30″47.508889°N 19.008333°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 32″, k. h. 19° 00′ 30″47.508889°N 19.008333°E
A Szent János Kórház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent János Kórház témájú médiaállományokat.
Az Ortopédiai Osztály épülete

Évente átlagosan 50 000 fekvőbeteget látnak el a közel egymillió fős nyugat-közép-magyarországi régióból. Az évi mintegy egymillió járóbeteg gondozása szakrendeléseiken és szakmai centrumaikban történik.

2012 elejétől a kórház állami tulajdonba, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz került. A fenntartói feladatot az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) látja el, míg a vagyonkezelő a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.

2012. július 1-jétől az egyesített kórház 744 aktív ággyal (Szent János Kórház) és 406 krónikus, rehabilitációs ággyal (Szent János Kórház: 336, Budai Gyermekkórház: 70) áll a betegek, szülő nők és sérültek rendelkezésére.

A gyógyító tevékenység több telephelyen zajlik. Az intézmény azon kevés egészségügyi létesítményhez tartozik, ahol – a szívsebészetet kivéve – a korszerű orvostudomány minden ága képviselve van.

Története

szerkesztés

1887. június 28-án Budapest, fő- és székváros törvényhatósági közgyűlése 534. határozatában 300 ágyas új kórház építését rendelte el, amely későbbiekben az új Szent János Kórház nevet kapta.

A régi Szent János-kórházról, – amely a Margit körút és Hattyú utca által bezárt szögleten feküdt – csak az egykori Széna tér autóbusz-állomás által körülhatárolt kis téren emléktábla és némi falmaradéka látható a közel 300 éves múltból. Az idő szerint a kórházak inkább szegényházak voltak, amelyeket jómódú polgárok adományaiból tartottak fenn, elsősorban fertőző betegek számára. Később, az orvostudomány szakosodásának megfelelően születtek egyes gyógyító egységek. A kórház a 18. században főként szegény betegeket ápolt, mintegy 12 ággyal.

1777-ben a Nagyszombati Egyetemet Mária Terézia magyar királynő rendeletére Budára helyezték. A Budai Várnegyedben zajló elméleti oktatás mellett – mint Hőgyes Endre írja: „Budán e tekintetben valamivel jobban ment a dolog, mert a tanítást a szegények kórházának betegein végezhették”. A 19. század első felében saját orvosa nem lévén Phisterer András, Buda tisztifőorvosa, Christen Xavér Ferenc, valamint Beér János budai orvosok a kórház betegeit is kezelték, emellett a pesti egyetemen oktattak.

1820-ban polgári városi kórháznak nevezték el. Az egyemeletes épület a Margit körút felőli homlokzata barokk stílusban készült, új nepomuki Szent János-szoborral. Dr. Schlesinger Ignác 1840-es könyvében[1] Szent János Kórházként említi.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az emelet egyik végében már műtőt is létrehoztak.

Az 1873-as városegyesítés után külön igazgató vezette a kórházat. Az ágylétszám 100-ról 234-re emelkedett, 20 kórteremben 6 orvos látta el a betegeket, évente 4-5000-es betegforgalom mellett. A szabadságharc előtt a feljegyzéseket gótbetűvel német nyelven, 1849 után már magyarul írták.

A 19. század végi Buda lakosságának jelentős növekedése új kórház szükségességét hozta magával. Helyszíne a szőlőskerteket elpusztító filoxérajárvány által sújtott Diósárok dűlő lett. 1898. augusztus 3-án ünnepélyes külsőségek között megnyitották a Darányi Ignác javaslata alapján pavilonrendszerben – Barcza Elek tervei szerint[2] – felépült Budapest Székesfőváros Új Szent János Kórházát, amely 420 ággyal várta a betegeket. A pavilonok k. u. k., német-osztrák stílusban, három emelettel, alagsorral készültek. (A Diós árok utcai részleget Kauser József tervezte.)[3]

A Margit körúti régi kórház szegényházként a második világháború közepéig működött, amíg a Budai Várnegyed ostroma alatt a szovjet csapatok rommá nem lőtték. Maradványait 1949-ben a városrendezés keretében felszámolták.

Az új kórházban 1898-ban öt osztállyal indult meg a gyógyítás: sebészet, belosztály, gyermek-, bőr- és nemibetegek osztálya, és szembeteg osztály, de ugyanakkor fiókosztályként szülő és nőgyógyászati, gyermekfertőző és vegyes osztályt is kialakítottak. 1903-ban Wodiáner Albert gazdag vállalkozó adományából egy lábadozó betegek részére készült pavilon is épült. 1910-ben már röntgen-laboratórium, 1917-ben pedig központi laboratórium létesült. 1918-ban megalakult az ország első ortopédsebészeti osztálya. A bőr- és nemibetegosztályt 1934-ben urológiai osztállyá alakították, majd 1935-ben új, modern szülészeti osztály épült. Később száj- és fogbeteg, fül-orr-gégészeti osztályok alakultak, szinte minden orvosi szakterület jelen volt, a kardiológiát kivéve, a közelében fekvő Szív- és Érsebészeti klinikára alapozva. Az elme-idegosztály kb. 150 ággyal indult. A háború után a Várhegy alatti Sziklakórház is a János Kórházhoz került.

Az előző századfordulótól a kórház nemcsak technikailag fejlődött, hanem tudományos eredményeket is értek el olyan nagynevű munkatársai, mint a belgyógyász Gyurmán Emil (1898–1923), Fodor Imre (1945–56), Baráth Jenő (1952–67), a gyermekorvos Lénárt György (1949–71), a sebész Kuzmik Pál (1912–14), Manninger Vilmos (1914–35), Bugyi István (az 1920-as években), Sebestyén Gyula (1940–47), az urológus Rihmer Béla (1913–36), Noszkay Aurél (1943–74), a szülész Árvay Sándor (1944–46), a szemész Grósz Emil (1901–02) és ifj. Csapody István (1929–59), és a gégész Török Béla (1913–25).

Budapest ostroma alatt bombatalálat nem érte a kórházat, mégis sok kár keletkezett benne. 1952-ben szovjet mintára ideiglenesen poliklinikákat alakítottak ki az amúgy is szűkös körülmények között, amelyek eleinte az I-II-XII. kerületek rendelőintézeteiként is működtek, ahol mára a XII. kerület járóbeteg-ellátása zajlik.

Az 1956-os forradalomban az intézmény sebesülteket is ápolt, saját mentőszolgálattal Horváth professzor közreműködésével, aki a Nemzetközi Vöröskereszt vezetőségi tagja volt, így a szükséges gyógyszerekkel rendelkezett.

1970-ben az Ortopédiai osztály műtőblokkját, az 1980-as években a fül-orr-gégészeti osztály új épületét adták át. Korszerű konyha létesült, és több osztályt átépítettek. A műszerpark is megújult; CT, ultrahanglabor létesült. A fővárosi fenntartású kórházak közül csak itt volt Száj- és Idegsebészeti osztály.

  1. Medizinische Topographie der Königl. Freistädte Pesth und Ofen-Pest (Pest és Buda-Pest szabad királyi városok gyógyhelyei), 1840 (németül)
  2. Az újabb kutatások eredménye: [1]. Korábban más építészek neve merült fel, így Kiss István ([2], Hauszmann Alajos, Kauser József. [3])
  3. https://varosvedo.hu/2019/04/30/kauser-jozsef-epitesz-100-eve-hunyt-el/

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés