Főmenü megnyitása

Kiss István (építész, 1857–1902)

magyar építész (1857–1902)

Kiss István (Körösladány, 1857. május 4.Budapest, 1902. január 9.) magyar építész, műegyetemi magántanár.

Kiss István
Született 1857. május 4.
Körösladány
Elhunyt 1902. január 9. (44 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss István témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Középiskolai tanulmányait a nagyváradi és budai főgimnáziumban és a budapesti IV. kerületi főreáliskolában, egyetemi éveit pedig mint ösztöndíjas és pályadíjjal kitüntetett hallgató 1875-től a királyi magyar József-műegyetemen végezte. 1878-ban Németországban, Franciaországban és Angliában tett tanulmányutazásokat és az építészi oklevelet (mely az első építészi oklevél volt hazánkban) 1880-ban nyerte el. Már műegyetemi évei alatt 1876-tól 1880-ig a budapesti IV. kerületi főreáliskolánál, 1880-tól 1882-ig pedig a királyi József-műegyetemen mint tanársegéd működött. 1882-től 1885-ig a vallás- és közoktatási minisztériumtól nyert ösztöndíjjal külföldön tartózkodott. Ez alatt növendéke volt a Hansen Teofil báró mesteriskolájának a bécsi császári és királyi képzőművészeti akadémián; továbbá másfél évig ugyancsak Bécsben Schmidt Frigyes bárónak (a híres dóm-építőnek) atelierjében volt alkalmazva a Stiftungshaus építésénél. Visszatérve külföldről a királyi József műegyetemen magántanári képesítést nyert és utána ezen minőségben ott működött.

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület könyvkiadó vállalatának bizottsági tagja; a VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszus szakosztályi titkára; a millennáris kiállítás történelmi főcsoportjának bizottsági tagja és az I. magyar országos technikus kongresszuson az országos törvényszéki műszaki tanács életbeléptetésére vonatkozó javaslat előadója volt. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet választmányának, egyleti tanácsának és könyvkiadó vállalata bizottságának tagja; a Magyar Iparművészeti Társulat és az országos közegészségügyi tanács rendkívüli tagja sat.

Több évig munkatársa volt az Építő-Ipar c. műszaki hetilapnak, a Közteleknek (építészeti rovatát vezette); terjedelmesebb munkálatai a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében és az Első Magyar Technikus Congressus irataiban.

MunkáiSzerkesztés

  • A szent-margittai kő. Bpest. 1884.
  • Északnyugati Európa építészete. U. ott, 1885.
  • A ferde dongaboltozatok kőszerkezetei. U. ott, 1886. Hat tábla rajzzal. (Mind a három különnyomat a M. Mérnök- és Építészet-egylet Közlönyéből.)

Művei BudapestenSzerkesztés

  • Szent János kórház
  • Baross utcai szülészeti klinika, Budapest, VIII. Baross u. 27., 1898
  • László-ház, Budapest VIII., József körút 2., 1893-97
  • Lakóház, Budapest VIII., Üllői út 80., 1898
  • Lakóház, Budapest IX., Hőgyes Endre u. 7-9., 1902
  • Saját lakó és bérháza, Budapest IX., Lónyay u. 17., 1899-1900

Főbb művei vidékenSzerkesztés

 
Veszprém, Megyeháza

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.