Kiss István (építész, 1857–1902)

(1857–1902) magyar építész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 3.

Kiss István (Körösladány, 1857. május 4.Budapest, 1902. január 9.) magyar építész, műegyetemi magántanár.

Kiss István
Született1857. május 4.
Körösladány
Elhunyt1902. január 9. (44 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiKiss László (építész)
Foglalkozásaépítész
Halál okaveseelégtelenség
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
 
Korabeli fénykép

Középiskolai tanulmányait a nagyváradi és budai főgimnáziumban és a budapesti IV. kerületi főreáliskolában, egyetemi éveit pedig mint ösztöndíjas és pályadíjjal kitüntetett hallgató 1875-től a királyi magyar József-műegyetemen végezte. 1878-ban Németországban, Franciaországban és Angliában tett tanulmányutazásokat és az építészi oklevelet (mely az első építészi oklevél volt hazánkban) 1880-ban nyerte el. Már műegyetemi évei alatt 1876-tól 1880-ig a budapesti IV. kerületi főreáliskolánál, 1880-tól 1882-ig pedig a királyi József-műegyetemen mint tanársegéd működött. 1882-től 1885-ig a vallás- és közoktatási minisztériumtól nyert ösztöndíjjal külföldön tartózkodott. Ez alatt növendéke volt a Theophil Hansen báró mesteriskolájának a bécsi császári és királyi képzőművészeti akadémián; továbbá másfél évig ugyancsak Bécsben Schmidt Frigyes bárónak (a híres dóm-építőnek) atelierjében volt alkalmazva a Stiftungshaus építésénél. Visszatérve külföldről a királyi József műegyetemen magántanári képesítést nyert és utána ezen minőségben ott működött. Az 1890-es években szinte kizárólag igazságügyi épületeket tervezett.

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület könyvkiadó vállalatának bizottsági tagja; a VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszus szakosztályi titkára; a millennáris kiállítás történelmi főcsoportjának bizottsági tagja és az I. magyar országos technikus kongresszuson az országos törvényszéki műszaki tanács életbeléptetésére vonatkozó javaslat előadója volt. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet választmányának, egyleti tanácsának és könyvkiadó vállalata bizottságának tagja; a Magyar Iparművészeti Társulat és az országos közegészségügyi tanács rendkívüli tagja.

Több évig munkatársa volt az Építő-Ipar c. műszaki hetilapnak, a Közteleknek (építészeti rovatát vezette); terjedelmesebb munkálatai a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében és az Első Magyar Technikus Congressus irataiban.

1901 decemberében régi vesebaja kiújult és 1902. január 9-én életének 45. évében elhunyt.[1] Két fiú maradt utána: Kiss László (1887–1925) építész és ifjabb Kiss István (1889–1960) gépészmérnök.[2]

  • A szent-margittai kő. Budapest. 1884.
  • Északnyugati Európa építészete. Budapest. 1885.
  • A ferde dongaboltozatok kőszerkezetei. Budapest. 1886. Hat tábla rajzzal. (Mind a három különnyomat a Magyar Mérnök- és Építészet-egylet Közlönyéből.)

Ismert épületei

szerkesztés

Budapesten

szerkesztés

Egy ideig neki tulajdonították a Szent János Kórház (1125 Budapest, Diós árok 1–3.) építését is,[8] de az újabb kutatások szerint ez Barcza Elek alkotása.[9]

Egyes források a ő nevéhez kötik a Komáromi Törvényszék (ma: Komáromi Járásbíróság, 2900 Komárom, Beöthy Zsolt u. 26.) terveit is,[1] azonban részletesebb kutatások szerint az épület jóval Kiss István halála után, 1929–1930-ban épült fel Brüll Ignác tervei szerint.[13]

Határon túli területeken

szerkesztés

Tervben maradt épületek

szerkesztés
  • 1896: Jézus Szíve templom, Ditró (ma: Ditrau), Románia (az épület végül Kladek István tervei szerint épült fel)[17]
  • 1902 k.: Igazságügyi Minisztérium, Budapest, Zoltán utca – Akadémia utca[1]
  • 1902 k.: Egyetemi Kísérleti Kór- és Gyógyszertani Intézetre, Budapest, Mária utca – Pál utca sarok[1]

További információk

szerkesztés
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. ISBN 963-86222-4-5
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
  • (szerk.) Dercsényi Balázs: Bírósági épületek Magyarországon, HG & Társa Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7592-16-4