Természetrajzi Múzeum (Marosvásárhely)
A marosvásárhelyi Természetrajzi Múzeum 1957-ben nyílt meg a Baross Gábor (ma str. Horea) utca 24. szám alatti épületben, mely eredetileg a Székelyföldi Iparmúzeum számára épült az 1890-es években. A Székelyföldi Iparmúzeum közel fél évszázadig állt fenn, a második világháború alatt gyűjteményének nagy része elpusztult, az épületet pedig államosították és bentlakásként használták, majd később természettudományi múzeumként rendezték be. A viszonylag kisméretű épület tíz kiállítótermet foglal magában.
| Természetrajzi Múzeum | |
 | |
| A múzeum adatai | |
| Elhelyezkedés | Marosvásárhely  |
| Cím | str. Horea 24. |
| Alapítva | 1957 |
| Építési stílus | neoklasszicista építészet |
 é. sz. 46° 32′ 44″, k. h. 24° 33′ 23″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 44″, k. h. 24° 33′ 23″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Természetrajzi Múzeum témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
A Székelyföldi Iparmúzeum szerkesztés
A céhrendszert megszüntető, szabad ipargyakorlást engedélyező 1872-es törvény kihirdetése után Marosvásárhelyen is számos ipariskolát, tanműhelyt létesítettek. 1874-ben megalakult a Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet, amely a vidék gazdasági és földrajzi elszigeteltségének felszámolását tűzte ki céljául, és amely már 1883-ban egy iparművészeti múzeum létrehozását szorgalmazta, hogy munkaeszközöket és mintadarabokat mutassanak be a székely vármegyék iparának fejlesztése céljából. A szervezési munkálatok 1885-ben kezdődtek, és 1886 nyarán már kiállítást nyitottak a Kossuth utcai nyári színkör épületében.[1] 1890-ben kezdték meg egy saját épület építését a Baross Gábor utcában (korábban Hajós köz, ma strada Horea), a tűzoltó-gyakorlótér által átadott telken, és 1893-ra készült el; megnyitóünnepségét július 1–2-án tartották. Tervezője Kiss István, építője Soós Pál volt, a munkálatokat pedig főként közadakozásból finanszírozták.[2] Baross Gábor és Wekerle Sándor hat-hatezer forintot adományoztak.[3]
A földszinti kiállítótermek különböző műipari csoportokat mutattak be (agyag-, fa-, fém-, szövőipar stb), az emeleti csarnokot pedig előadásokra, összejövetelekre használták. A múzeumnak az első években igen sok látogatója volt, a felügyelő bizottság javaslatára pedig a 20. század elején államosították, mivel egy korszerű gyűjtemény fenntartása csak állami kezeléssel volt megvalósítható. A múzeum tanfolyamokat szervezett, vidéki városokban rendezett kiállításokat, azonban az 1910-es évektől pénzhiánnyal küszködött és látogatottsága is csökkent. A román hatalomátvétel után elhanyagolták, gyűjteménye nem bővült. A második világháború végén a gyűjtemény elpusztult, szétszóródott; a néhány megmentett darab a Néprajzi Múzeumba és a kolozsvári Történelmi Múzeumba került.[2]
A Természetrajzi Múzeum szerkesztés
A háború után a megüresedett épületbe a közeli 2-es számú (később 4-es) iskola bentlakása, majd az Ipari Líceum bentlakása költözött, és csak 1957-ben költözött ide és nyílt meg a Természetrajzi Múzeum.[4] Kezdetei 1952-re nyúlnak vissza, amikor Kónya István személyében a múzeum biológust alkalmazott. 1965-ben preparátorműhely létesült, ahol az alapkiállításban szereplő darabok készültek.[5] Az alapkiállítás megnyitása Sárkány-Kiss Endre nevéhez köthető.[6]
A 21. század elején a múzeum körülbelül hatvanezer kiállítási darabot birtokolt. 2008-ban Soós Zoltán igazgató az intézmény korszerűsítését javasolta. Első lépésben raktárat és irodahelyiségeket építettek, majd 2017-ben támogatást szereztek a teljes felújításra. A munkálatok 2019 és 2023 között folytak, a felújított épületet és átrendezett kiállítótermeket pedig december 14-én nyitották meg. Az új kiállítási darabok között van egy ötvenezer éves, Közép-Európában egyedinek számító gyapjas orrszarvú-csontváz is. A kilenc állandó kiállításnak és egy időszakos kiállításnak otthont adó termeken kívül egy múzeumpedagógiai helyiséget is létesítettek, az épület kertjében pedig melegházat alakítottak ki.[6][7]
Leírása szerkesztés
Szabadon álló, neoklasszikus stílusú, szimmetrikus homlokzatú épület, amely eredeti formájában maradt fenn a 19. századból. Alaprajza T alakú, a kétszintes, háromtengelyes középső tömböt földszintes szárnyak fogják közre. A középső tömb földszintje rusztikázott felületű, a főbejáratot pedig félköríves ablakok fogják közre. Az emelet három, félköríves ablakát korinthoszi fejezetes pilaszterek határolják, a fríz pedig füzérdíszítést hordoz. A háromszöges timpanont díszítő, Róna József által tervezett szoborcsoport Kiss István szerint a székelyek megtelepedését és államalapítását ábrázolja, középpontjában Attila hun király figurájával. Az Attila két oldalán elhelyezkedő nőalakok Magyarországot és Erdélyt jelképezik, a kompozíció szélein fekvő, szerszámot fogó fiúk pedig az ipar fejlesztésének szükségére utalnak. A földszintes szárnyak fülkéiben a varrást és a szövést jelképező nőalakok szobrai láthatók.[8][9]
Az épületet országos jelentőségű műemlékként tartják nyilván MS-II-m-A-15510 kód alatt.[10]
Képek szerkesztés
-
Az épület 1900 körül -
A 2010-es években, a felújítás előtt -
Beltér, tárlók -
Beltér, gyapjas orrszarvú csontváza -
A múzeumhoz tartozó melegház
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Gaál 141–143. o.
- ↑ a b Gaál 146–148. o.
- ↑ Kiss Pál. Marosvásárhely története. Marosvásárhely: Petri Károly, 108. o. (1942)
- ↑ Fodor Sándor (S.); Balás Árpád. Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress, 66–67. o. (1996). ISBN 9739687512
- ↑ Természettudományi osztály. Muzeul Județean Mureș. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
- ↑ a b Antal Erika: A 19. században épült, 21. századivá vált. Vásárhely Ma, 2023. december 14. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
- ↑ Vajda György: Új köntösben az egykori Székely Iparmúzeum. Népújság, 2023. december 14. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
- ↑ Karácsony István: Székelyföldi Iparmúzeum. Adatbank, 2010. március 23. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
- ↑ Balás Árpád. Zsebre szabott Marosvásárhely. Marosvásárhely: Mentor, 61–62. o. (2016). ISBN 9786069385272
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Mureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források szerkesztés
- ↑ Gaál: Gaál Kornélia: A Székelyföldi Iparmúzeum Marosvásárhelyt. In szerk. Egyed et al: Marosvásárhely történetéből I. Marosvásárhely: Mentor. 2007. ISBN 9789735992767
.svg){kind=small}