Gyapjas orrszarvú

fosszilis emlősfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 13.

A gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) az orrszarvúfélék családjának egy kihalt faja, amely körülbelül 350 000 éve (újabb kutatások szerint legalább 460 ezer éve[1]) jelent meg a pleisztocén kori Eurázsiában és a kainozoikumi eljegesedés végével (Würm-glaciális) tűnt el, mintegy 10 000 éve. Legközelebbi ma élő rokona a szumátrai orrszarvú.

Gyapjas orrszarvú
Evolúciós időszak: 0,35–0,01 Ma
Festmény az állatról
Festmény az állatról
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Orrszarvúfélék (Rhinoceriotidae)
Alcsalád: Rhinocerotinae
Nemzetség: Dicerorhinini
Nem: Coelodonta
Faj: C. antiquitatis
Tudományos név
Coelodonta antiquitatis
(Blumenbach, 1807)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyapjas orrszarvú témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyapjas orrszarvú témájú kategóriát.

A jégkorszak emberének kortársa volt, őseink vadászták és a barlangok falain ábrázolták. Nyugat-Európától Kelet-Ázsiáig elterjedt volt. A mai orrszarvúakhoz hasonlóan két hatalmas tülke volt, amelyek közül az első akár az 1,35 méteres hosszt is elérhette, a második a 47,5 centimétert.[2] Hosszú, tömött szőrzetet viselt a hideg ellen és a mai rokonainál mélyebben hordta fejét.

Tömege 1500–2000 kilogramm között, hossza 3,2–3,6 méter között, a marmagassága pedig körülbelül 1,45–1,6 méter lehetett.[3][4] Úgy élhettek a tundrán, mint afrikai rokonaik a szavannákon: vagyis egyedül vagy kis csoportokban a tundra növényeit legelték.

Ősei valószínűleg Ázsiából származnak. Legkorábbi ismert rokonsága mintegy 1,7 millió évvel ezelőttről, a Duna-glaciális időszakából ismert, a Dicerorhinus nembe tartozó D. etruscus. legközelebbi rokona a kihalófélben levő szumátrai orrszarvú. Valószínűleg az utolsó glaciálist követő felmelegedés miatt pusztulhatott ki. Mások szerint őseink túlzott vadászata okozhatta eltűnésüket.

2019-ben jelölték a 2020-as év ősmaradványának, a tengerililiomok (Crinoidea) és az óriásfogú cápa (C. megalodon) mellett.[5]

  1. Félmillió éves gyapjas orrszarvút találtak
  2. (2011. augusztus 1.) „Woolly rhino discovery in the lower Kolyma River”. Quaternary Science Reviews 30 (17–18), 2262–2272. o. DOI:10.1016/j.quascirev.2011.02.010. ISSN 0277-3791. 
  3. Hans-Dieter Sues, Ross D.E. MacPhee. Extinctions in Near Time. Causes, Contexts, and Consequences. Springer US, 262. o. (1999. június 30.). ISBN 9780306460920 
  4. (2012) „Some specific morphological and ecological features of the fossil woolly rhinoceros (Coelodonta antiquitatis Blumenbach 1799)”. Biology Bulletin 39 (8), 692–707. o. DOI:10.1134/S106235901208002X. 
  5. Az év ősmaradványa program honlapja. (Hozzáférés: 2019. november 12.)
  • Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985

További információk

szerkesztés