Kossuth Lajos utca (Marosvásárhely)

marosvásárhelyi utca

A marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca (románul: Strada Călărașilor) a Rózsák tere (Főtér) északi sarkából indul északnyugati irányba, és egészen az Unirii-negyedig, a Maros túlpartjáig halad. Legelőször a 16. század közepén említik. A 19–20. század fordulóján főleg zsidó családok lakták, a legtöbb ház földszintjén üzlet, kereskedés volt. A második világháború során sok épület tulajdonos nélkül maradt és az állam tulajdonába került.

Kossuth Lajos utca
(Strada Călărașilor)
RO MS Str. Calarasilor (2).jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Település Marosvásárhely
Városrész Belváros
Létrejötte 16. század
Földrajzi adatok
Hossza1,6 km
Távolság a központtól0,1 km
Elhelyezkedése
Kossuth Lajos utca (Marosvásárhely)
Kossuth Lajos utca
Kossuth Lajos utca
Pozíció Marosvásárhely térképén
é. sz. 46° 32′ 58″, k. h. 24° 33′ 27″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 58″, k. h. 24° 33′ 27″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kossuth Lajos utca
témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Legelső említése 1553-ból származik. Neve több évszázadon keresztül Szentkirály utca, ugyanis ez az út vezetett a Maros jobb partján fekvő Marosszentkirály felé; hasonló okból a város északnyugati fertályát is Szentkirály-negyednek nevezték. Kezdetben a Hídvég utcát (a jelenlegi Str. Podeni) is hozzáértették. 1562-ben Szent-Király utza, 1594-ben platea Zenth Kiraly vcza, 1758-ban Sz. Királlyi uttza. Nevezték Nagyszentkirály-utcának is, hogy megkülönböztessék a Kisszentkirály, a jelenlegi Arany János utcától.[1]

Vásárok alkalmából a Szentkirály utca Főtér felőli végén gabonapiac és szénpiac volt, és itt álltak a bérkocsisok is.[2]

1893-ban vette fel a Kossuth Lajos nevet. A 19–20. század fordulóján főleg zsidó családok lakták, a legtöbb ház földszintjén üzlet, kereskedés volt. A román hatalomátvétel után, 1920-ban átnevezték Strada Călărașilor-ra (lovaskatonák, huszárok utcája). 1941-ben újból Kossuth, majd megint Călărașilor. A második világháború során sok épület tulajdonos nélkül maradt; ezek az állam tulajdonába kerültek, és bérlőknek adták ki őket.[1][3]

A Maros-hídSzerkesztés

A Maros fölött átívelő, egykoron Rákóczi nevét viselő híd a Kossuth utca szerves része. Mai kinézetét 1980-ban nyerte el.

Kezdetben csak gázlókon, alacsony vízállásnál volt lehetséges a Maroson való átjutás. 1599-ben Borsos Tamás a folyón átívelő híd építését javasolta, hogy a falvak népe nagy vízállás idején is eljuthasson a városba, a vásárokra. Ez 1603-ban készült el, és Vámos-hídnak is nevezték, ugyanis az átkeléshez vámot kellett fizetni. A hidat 1821-ben árvíz vitte el, de még ugyanabban az évben Bodor Péter egy új cölöphidat épített, mely közel egy évszázadig kitartott.[4]

1910–1911 között felépítették a vasrácsos szerkezetű, nagy teherbírású II. Rákóczi Ferenc-hidat. A második világháború végén a visszavonuló csapatok megrongálták. 1958-ban betonhidat építettek, azonban alacsony ívelése gátolta a víz gyors lefolyását áradások idején. A jelenlegi Maros-hidat 1979–1980 között építették.[4]

LeírásaSzerkesztés

Délkelet-északnyugat irányú, 1,6 kilométer hosszú, kétirányú utca. Az alábbi listában a házszámok a jelenlegi számozást jelölik.

Délnyugati házsorSzerkesztés

  • 1. Lábas-ház. Eredetileg a 15. századból származik; 1732–1905 között itt működött a Római Katolikus Teológiai Líceum. 1873-ban egy nagy tűzvész után újjáépítették, földszinti árkádjait befalazták, és még egy emelettel bővítették. Az 1983–1985-ös felújítás során visszaállították az eredeti barokk homlokzatot és a földszinti árkádokat.[5]
  • 11. A Román Beruházási Bank (BRD) épülete, 1990–1994 között épült.[5]
  • Petőfi Sándor-szobor, a Kossuth és az Arany János utca kereszteződésében levő kis parkban. Ezen a helyen állt 1919-ig a Rákóczi-mellszobor. A Petőfi-szobor Hunyadi László alkotása, 2000-ben leplezték le.[6]
  • Holokauszt-emlékmű, a Kossuth, Jókai (Rozelor) és Malom (Morii) utcák kereszteződésénél található kis téren. Izsák Márton munkája, már 1947-ben elkészült, de csak 2003-ban állították fel. Az 1944-ben elhurcolt 7500 zsidónak állít emléket.[6]
  • 105. Autósiskola épülete, 1905–1906-ban épült elemi iskolának, szecessziós stílusban. 1977-ben átalakították.[4]
  • 107. Egykori tüzérlaktanya. Az utca erről az épületről kapta román nevét (călăraș = lovaskatona, tüzér, huszár).[4]
  • Maros-híd.
 
A Kossuth utca eleje 1904-ben. Balra a Lábas-ház, jobbra a Köpeczi–Teleki-ház.

Északkeleti házsorSzerkesztés

  • A Kossuth és Szentgyörgy utcák sarkán áll a Köpeczi–Teleki-ház, a város legrégibb fennmaradt lakóháza. 1554-ben építtette Köpeczi Nagy Tamás, a 18. században a Telekiek tulajdona volt, akik többször átépíttették. A 19. században kaszinóként, a 20. században banképületként is szolgált.[6]
  • 10. Bodola-ház, a 19. század végén épült, 1901–1902 között szecessziós stílusban átalakították, így ez lett a város egyik első szecessziós épülete.[3] Homlokzatán emléktábla van, melyet Marosvásárhely mártírvárossá nyilvánításának alkalmából állítottak.[5]
  • 12. Krausz-ház, cukorka- és csokoládégyár működött itt, az államosítás után raktárnak használták.[7]
  • 14. A Fehér ló fogadó egykori épülete. Homlokzatán tábla jelzi, hogy 1866-ban itt szállt meg Mihai Eminescu.[6]
  • 28. Business Center, az 1990-es évek második felében épült modern irodaház,[5] jelenleg kormányhivatal.
  • 34. Knöpfler-ház. A 18. század második felében épült barokk díszítésű ház, 1860-ban vásárolta meg Knöpfler Vilmos orvos. Nagy telkén botanikus kertet létesített (a város első ilyen intézményét), és egy utcát is nyitott, mely később az ő nevét viselte. A román hatalomátvétel után az utca új neve Strada Brăilei, a botanikus kertet felparcellázták és beépítették.[8]
  • 44. Szilágyi-ház, Szilágyi Sándor orvos, zenész, fényképész háza, 1909-ben nyerte el mai, szecessziós formáját.[3]
  • 52. Csiszár-ház. A 19. század elején épült barokk stílusban, közel egy évszázad múltán került a Csiszár család birtokába, utolsó tulajdonosa Csiszár Ádám volt. A Csiszárok fontos szerepet töltöttek be a város életében, szűcsműhelyüket 1656-ban alapították.[9]
  • 58. Izmail-ház, gazdagon díszített szecessziós épület.[10]
  • 92. A Műmalom. 1935-ben épült egy régebbi, gázmotorral működő malom helyén, napi 60 tonna búza megőrlésére képes.[11]
  • 106. Bürger-ház, ismertebb nevén Aranykakas. A 19. század végén építtette Bürger Albert nagytőkés, a város legbefolyásosabb polgára, mint saját lakóházat. Az épületet 1948-ban államosították, az 1970-es évektől itt működött az Aranykakas vendéglő. A 21. század elején elhagyták, állapota leromlott.[12]
  • Maros-híd.
  • 108. Mezőgazdasági gimnázium. Az épületet Kós Károly tervezte az 1942-ben alapított marosvásárhelyi mezőgazdasági középiskola számára, első szárnyát 1950-ben adták át, a teljes épületegyüttes 1960-ban készült el. 2004-ben felvette Traian Săvulescu botanikus nevét.[13] Korábban ezen a helyen állt a Nepomuki Szent János-kápolna.[14]
  • 112–114. Az 1949-ben létesült Electromureș fémipari vállalat épületei. A 20. század második felében nemzetközi hírnevű, elektrotechnikai cikkekre szakosodott gyár működött itt.[4]
  • 126. Csatornaház, díszes, tornyos épület a Maros partján, mely a vízművek karbantartó műhelyeként szolgált. 1910-ben építették szecessziós stílusban, tervezője Radó Sándor volt.[15]

MűemlékekSzerkesztés

A Kossuth Lajos utca felső (Főtér felőli) részét műemlék épületegyüttesként tartják nyilván; ezen kívül két egyéni épület is műemlék.[16]

Házszám Kép Megnevezés Építés dátuma Műemlék kódja
1–7, 2–52   Kossuth Lajos utca része 18–20. század MS-II-a-A-15461
52   Csiszár-ház 19. század MS-II-m-B-15488
106   Bürger-ház 19. század MS-II-m-B-15542

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Vigh Károly. Marosvásárhelyi helynevek és földrajzi közszavak. Csíkszereda: Pallas-Akadémia, 200–201. o. (1996). ISBN 9789739755443 
  2. Keresztes Gyula. Vásárhelyen vásár tartatik. Bukarest: Kriterion, 46–47. o. (1996). ISBN 9732604565 
  3. a b c Egyéni sorsok a Kossuth utca házainak falai mögött. Központ, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  4. a b c d e Fodor 76–77. o.
  5. a b c d Fodor 27–28. o.
  6. a b c d Balás 64–66. o.
  7. Keresztes 100. o.
  8. Keresztes 97–98. o.
  9. Keresztes 85–86. o.
  10. Kossuth Lajos utca épületei. Virtuális Marosvásárhely. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  11. Fodor 68. o.
  12. Bürger Albert és aranykakasos háza. Liget, 2017. augusztus 31. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  13. Istoric. Colegiul Agricol Traian Săvulescu. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  14. Keresztes 29. o.
  15. Megmentenék a szecessziós jellegű csatornaházat. Székelyhon, 2017. május 15. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  16. Lista monumentelor istorice: Județul Mureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

ForrásokSzerkesztés

  • Balás: Balás Árpád. Zsebre szabott Marosvásárhely. Marosvásárhely: Mentor (2016). ISBN 9786069385272 
  • Fodor: Fodor Sándor (S.); Balás Árpád. Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress (1996). ISBN 9739687512 
  • Keresztes: Keresztes Gyula. Marosvásárhely régi épületei. Marosvásárhely: Difprescar (1998). ISBN 9739866905 

További információkSzerkesztés