Főmenü megnyitása

Marosvásárhely köztéri szobrai

Lista

A 2010-es évek végén Marosvásárhely köztéri szobrainak száma közel ötven volt,[1] ezek közül mintegy húsz ábrázol személyiségeket.

A város elsőként állított – egyben a legrégibb máig álló – köztéri műalkotása az 1875-ben leleplezett Székely vértanúk emlékműve. A dualizmus alatt emelt többi szobrot a román hatalomátvétel után eltávolították vagy átalakították. A két világháború közötti időszakban román szobrokat emeltek, de ezeket a második bécsi döntés után román területre menekítették. A második világháború után ezek – vagy másolataik – visszakerültek a városba, a következő évtizedekben pedig számos új szobor is készült.

A műalkotások főként a városközpontban vannak.[1] A román és a magyar személyiségeket ábrázoló szobrok száma megközelítőleg azonos, de megjegyzendő, hogy a Főtéren csak román vonatkozású szobrok állnak.[2]

Tartalomjegyzék

A dualizmus idején emelt szobrokSzerkesztés

 
A Székely vértanúk emlékműve

Székely vértanúk emlékműveSzerkesztés

A Postaréten, az orvosi egyetem közelében emelt obeliszk az 1851-es Habsburg-ellenes Makk-féle összeesküvés három erdélyi vezetőjének állít emléket, akiket 1854-ben ezen a helyen végeztek ki. Már 1860-ban felmerült egy síremlék állításának ötlete a kivégzésekhez használt akasztófák helyén. Az 1875-ben felavatott, hat méter magas obeliszk Aradi Zsigmond munkája, porosz gránitból készült, a három vértanú neve és Jókai egy verse olvasható rajta.[3] Átvészelte a történelem szobordöntögetős-menekítős időszakait, jelenleg is minden évben megkoszorúzzák. Műemlékként tartják nyilván.[4]

Bem-szoborSzerkesztés

Bem József az 1848–49-es szabadságharc kiemelkedő egyénisége, az erdélyi sereg főparancsnoka volt. A honvédek már röviddel a szabadságharc leverése után tervbe vették egy szobor felállítását, az 1868-as honvédgyűlésen pedig Marosvásárhelyt nevezték ki a szobor helyéül. A márványtalapzaton álló, Huszár Adolf által készített háromméteres bronzszobrot 1880-ban leplezték le a Főtér központi részén, a ferences kolostorral egy vonalban, nagy ünnepségek közepette. A román hatalomátvétel után, 1919-ben ledöntötték, megrongálták, majd elszállították. 1928-ban a román hatóságok kijelentették, hogy a szobrot átadták Lengyelországnak, azonban később kiderült, hogy sosem érkezett meg Lengyelországba.[3][5]

 
A Kossuth-szobor 1900 körül

Kossuth-szoborSzerkesztés

Kossuth Lajost mindig is tisztelet övezte a marosvásárhelyiek körében: a város első díszpolgárává választották, utcát neveztek el róla, a közgyűlés termét életnagyságú festménye díszítette.[6] Halála után, 1894 tavaszán bizottságot alapítottak egy főtéri Kossuth-szobor felállítására. A gránittalapzaton álló, 3,2 méter magas bronzszobrot Köllő Miklós készítette, és 1899-ben leplezték le a katolikus plébánia előtt, a zenélő kút közelében. 1919-ben hasonló sorsra jutott, mint a Bem-szobor: a románok ledöntötték és elvitték. A bronzból később sasfigurákat öntöttek, melyekkel román katonai emlékműveket díszítettek.[3][5] Az összetört talapzatot a Maros gát alatti részébe dobták, ahol alacsony vízálláskor még a 20. század végén is látható volt.[7]

Rákóczi-szoborSzerkesztés

II. Rákóczi Ferencet Marosvásárhelyen iktatták be Erdély fejedelmévé, és a dualizmus alatt több közterület is Rákóczi nevét viselte. 1907-ben, beiktatásának 200. évfordulóján leplezték le Rákóczi mellszobrát a Kossuth utca és az Arany János utca kereszteződésében található kis parkban (jelenleg ezen a helyen áll a Petőfi-szobor). A mű Székely Károly marosvásárhelyi szobrász alkotása volt, a fejedelem fizimiskáját Mányoki Ádám ábrázolása alapján mintázta meg. 1919-ben ezt a szobrot is eltávolították.[8]

Petőfi-emlékoszlopSzerkesztés

A bronztáblával díszített obeliszket 1912 novemberében leplezték le a Főtér északkeleti részén, a Görög-ház előtti járdaszigeten. A Kallós Ede budapesti szobrász által készített tábla a harcba induló Petőfi Sándor alakját ábrázolta Bem tábornok és a múzsa alakjai között. Az obeliszk tetejére 1913-ban egy turulszobor elhelyezését tervezték, de a háború meghiúsította ezt. 1919-ben a románok levették a bronztáblát, az obeliszk talapzatán 1923-ban Ion Schmidt-Faur bukaresti szobrász román katonát ábrázoló szobrát helyezték el.[3][7] Az újdonsült katonai emlékmű 1940-ben eltűnt, sorsáról ellentmondó információk maradtak ránk – egyes források szerint elbontották,[9] mások szerint a románok elszállították.[10]

A két világháború között és alatt emelt szobrokSzerkesztés

Capitoliumi farkasSzerkesztés

Az első világháború után Olaszország a capitoliumi farkas szobrának öt másolatát ajándékozta Romániának, tisztelegve a románok latin származása előtt. A bronzszobrok egyikét Marosvásárhelyen állították fel 1924-ben, a Közigazgatási Palota (egykoron városháza) előtti parkban. A második bécsi döntést követően a románok Tordára szállították a szobrot, és ma is ott áll. 1991-ben másolatot készítettek róla és újra elhelyezték régi helyén, a Közigazgatási Palota előtt.[11] Műemlékként tartják nyilván.[4]

 
Avram Iancu új szobra

Avram Iancu lovasszobraSzerkesztés

Avram Iancu Marosvásárhelyen kezdte 1848-as forradalmi tevékenységét, majd a román felkelők katonai vezetője lett. Az első, bronzból készült kétszeres életnagyságú Iancu-szobrot Ion Dimitriu-Bârlad készítette, és 1930-ban leplezték le a Főtér délnyugati végén, közel ahhoz a helyhez, ahol jelenleg az Ismeretlen katona szobra van. Ezt a második bécsi döntést követően Topánfalvára menekítették, és ma is ott áll. 1978-ban egy új, kőből készült Iancu-szobrot állítottak a Főtéren (Florin Codre bukaresti szobrász alkotása), ezúttal a tér északkeleti részén, az ortodox katedrális előtt.[7][10] Műemlékként tartják nyilván.[4]

Papiu-Ilarian mellszobraSzerkesztés

Alexandru Papiu-Ilarian szintén az 1848-as román forradalom vezéregyénisége volt. A román hatalomátvétel után, 1919-ben megalakult az Papiuról elnevezett iskola, mely az egykori magyar leánygimnázium épületét vette át. Az iskolaépület előtt 1930-ban leplezték le Papiu mellszobrát, Ion Schmidt-Faur alkotását. A második bécsi döntést követően Nagyenyedre vitték, majd 1957-ben visszahozták Marosvásárhelyre, és eredeti helyén állították fel.[12] Műemlékként tartják nyilván.[4]

Kőrösi Csoma Sándor szobraSzerkesztés

1940 és 1944 között Marosvásárhely ismét Magyarországhoz tartozott, a Polgári Fiúiskola (a későbbi Petru Maior Egyetem) pedig felvette Kőrösi Csoma Sándor filológus, orientalista nevét. 1941-ben felkérték Dabóczi Mihályt, hogy készítse el Kőrösi szobrát, amelyet majd az iskola közelében, a vár déli falánál (a Kádárok bástyája mellett) fognak felállítani. A trachitból készült, egész alakos szobrot 1943 szeptemberében avatták fel. 1944-ben a visszatérő románok ledöntötték, fejét letörték. Az 1950-es években a pártbizottság jóváhagyta a szobor újraállítását, engedve a magyar diákok követelésének, így Kulcsár Béla szobrászművész restaurálta az alkotást, majd 1962-ben a vártól északkeletre, a Vársétányon állították fel.[13][14]

A kommunista időszak szobraiSzerkesztés

Sztálin-szoborSzerkesztés

A szovjet vezető kultusza Marosvásárhelyet sem kerülte el: 1955 decemberében leplezték le Sztálin szobrát a Közigazgatási Palota (akkoriban a néptanács székhelye) előtti parkban, ahol korábban, illetve később a capitoliumi farkas állt. Az egészalakos, talapzattal együtt mintegy tíz méter magas bronzszobrot Izsák Márton és Csorvássy István marosvásárhelyi szobrászművészek készítették. A gesztus néhány héten belül „idejétmúlt” lett, mivel már 1956 elején bírálni kezdték a sztálini rendszert. A szobrot végül 1962-ben tüntették el.[15]

 
A Bolyaiak szobra

Bolyaiak szobraSzerkesztés

Bár nem Marosvásárhelyen születtek, a Bolyaiak munkássága szorosan összefonódik a várossal: Bolyai Farkas a Református Kollégium tanára volt, Bolyai János pedig a tanintézet diákja, egyben a geometria forradalmasítója, a magyar tudomány egyik legnagyobb alakja. A kétalakos kőszobor Izsák Márton és Csorvássy István alkotása; 1957-ben leplezték le a Bolyaiak terén, a református líceum előtt, az iskola fennállásának 400 éves évfordulóján.[16] Felavatásának idején a szobor stílusa rendkívül modernnek számított, és ez a felsőbb körök rosszallását váltotta ki; hamarosan azonban a város egyik jelképévé vált.[17] Műemlékként tartják nyilván.[4]

Az ismeretlen katona szobraSzerkesztés

1963-ban,[18] más források szerint 1964-ben[19] állították a Főtér délnyugati kijáratánál. A kőből készült szobor a második világháborúban, a fasizmus elleni harcokban elesett román katonáknak állít emléket. Szintén Izsák és Csorvássy alkotása.[19] A 2000-es években elköltöztetését javasolták, mivel a szocialista realista alkotás nem illik a városközpont összképébe.[20]

 
Térkompozíció a Színház téren

Egyéb szobrokSzerkesztés

Az 1960-as évek végére a román közösség aránya már elérte a 30%-ot, és kultúrájuk több kiválóságának kívántak emléket állítani. 1968-ban átadták Nicolae Bălcescu mellszobrát, Andrei Ostap művét a Győzelem tér kis parkjában.[18] Bălcescu kiemelkedő történész volt, az 1848-as forradalom alatt a románok és magyarok összefogásáért szállt síkra. Sürgette a román földreformot; emiatt a kommunizmus alatt igen kedvező megítélésnek örvendett.

1969-ben Mihai Eminescu-szobrot lepleztek le a Bernády György téren, a vár mellett (Izsák Márton alkotása). Eminescu, a legnagyobbnak tartott és a legismertebb román költő 1866-ban Marosvásárhelyen is megfordult. Ez a szobor később átkerült Dicsőszentmártonba. 1989-ben egy új Eminescu-szobrot állítottak, melyet szintén Izsák Márton készített; ez az egyetem-klinikai negyedben álló ifjúsági ház előtt áll.[21][22]

1981-ben Bartók Bélának állítottak emléket a zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából. A kőből faragott mellszobor a Bartók utcában áll, alkotója Izsák Márton. A zeneszerző 1912-ben és 1922-ben koncertezett Marosvásárhelyen.[23]

A személyiségeket ábrázoló szobrok mellett számos térplasztika, absztrakt alkotás is készült. Az 1970-es években létesített Színház téren több modern szoborcsoport is látható: Tragédia és komédia (Mac Constantinescu), Genézis (Kulcsár Béla), Múzsák (Zagyva László), Kagyló (Gavril Ședran).[24] Esztétikai élményt nyújtó, absztrakt szobrokat állítottak még a Kárpátok sétányán, a Cornișa-negyedben, az egykori Tornakert mellett, és a régi szülészettel szembeni parkban (Puskás Sándor, Bálint Károly, Benczédi Sándor).[2] Ezek közül azóta többnek nyoma veszett.[25]

A 20. század végétől emelt szobrokSzerkesztés

 
Az 1989-es forradalom hőseinek emlékműve

A kommunizmus áldozatainak emlékműveiSzerkesztés

Az 1989-es forradalom hőseinek emlékművét 1990-ben állították a Győzelem téren, a Grand szállodával szemben a forradalom marosvásárhelyi áldozatainak emlékére. 1989. december 21-én a hatalom ezen a helyen lövetett a diktatúra ellen tüntető tömegbe, ami következtében hat ember életét vesztette: Bodoni Sándor, Hegyi Lajos, Adrian Hidoș, Ilie Muntean, Pajka Károly, Tamás Ernő.[18] Az emlékmű hat fakeresztből áll, melyek fölött a győzelem jelét formázó kéz van. A fából ácsolt alkotást eredetileg csak ideiglenesnek szánták, egy méltó emlékmű készítése máig várat magára.[26]

2004-ben állították fel A volt politikai foglyok, a Szovjetunióba hurcoltak és a kommunizmus áldozatainak emlékművét. Vasile Grama alkotása az Eminescu ifjúsági ház mögötti parkban van.[22]

Holokauszt-emlékműSzerkesztés

A marosvásárhelyi Holokauszt-emlékmű a városból 1944-ben elhurcolt 7500 (más források szerint 8500-nál is több) zsidónak állít emléket. A kompozíció már 1947-ben elkészült, de csak 2003-ban állították fel a Kossuth, Jókai (Rozelor) és Malom (Morii) utcák kereszteződésénél található kis téren. Izsák Márton alkotása, aki maga is második világháborús deportált volt.[23]

Történelmi személyiségekSzerkesztés

A 21. század elején kibontakozott a köznyelvben „szoborháborúként” ismert jelenség: sem a magyar, sem a román közösség nem akar alulmaradni, és felváltva állítanak történelmi vagy politikai személyiségeket ábrázoló szobrokat.[2][25][27] A szoborállítások legtöbbjének nem az esztétikai élmény nyújtása, kulturális igény kielégítése a célja, hanem ideológiai okok és a szimbolikus közterületfoglalás.[1][2][25]

 
A Bernády-szobor
  • A városépítő Bernády György polgármester egészalakos szobrát 1994-ben avatták fel a Teleki-ház előtt. A bronzból készült szobrot Bocskai Vince szovátai szobrászművész készítette.[13]
  • Emil Dandea polgármester egészalakos bronzszobrát, Anton Rațiu alkotását 1996-ban leplezték le a Győzelem téri Kiskatedrális előtt. Dandea volt Marosvásárhely egyik első román polgármestere; folytatta a Bernády által elkezdett korszerűsítést, ugyanakkor megváltoztatta a város jellegét.[28]
  • Borsos Tamás városi főbírónak egy mészkőívbe foglalt bronz mellszobor állít emléket a marosvásárhelyi vár nyugati fala előtt. A kőív latin felirata: In memoriam aedificatoris arcis (Az erődítmény építőjének emlékére). Kiss Levente alkotása, 2000 júniusában avatták fel.[13]
  • Petőfi Sándor egészalakos bronzszobrát, Hunyadi László alkotását 2000 decemberében leplezték le a Kossuth Lajos és az Arany János utcák kereszteződésénél levő kis parkban. Ezen a helyen állt 1919-ig II. Rákóczi Ferenc mellszobra.
  • Petru Maior történész, nemzeti mozgalmár szobrát a róla elnevezett egyetem (egykoron Polgári Fiúiskola) előtt avatták fel 2001-ben. Florin Strejac alkotása.[29]
  • A Mihai Viteazu-mellszobrot 2003-ban adományozta Marosvásárhelynek Prahova megye tanácsa. A műalkotás sokáig a Közigazgatási Palota előtt állt egy hevenyészett talapzaton, mivel a tanács nem tudott megyegyezni a szobor végleges helyéről.[30] 2007-ben került jelenlegi helyére, a Bernády György térre.[31]
  • II. Rákóczi Ferencnek 2004-ben állítottak szobrot a Vársétány nyugati végén, a Rákóczi-lépcső közelében. Pokorny Attila alkotása.[13]
  • Aranka György 18. századi író, művelődésszervező szobrát 2008-ban állították az Aurel Filimon utcában (régi nevén Iskola utca). Alkotója Gyarmathy János; a talapzat kőkockái közé a magyar ábécé ékezetes és kettős betűinek rézmintáit helyezték el.[23]
  • Vályi Gyula szobrát 2012-ben leplezték le a vár déli fala mellett, alkotója Miholcsa József.[31]
  • Grigore Vieru moldáv költőnek, a moldovai románok nemzeti öntudata megerősítőjének 2013-ban állítottak szobrot az Eminescu ifjúsági ház előtt. Alkotója Romi Adam.[22]
  • Aurel Filimon néprajzkutató, múzeumigazgató bronzból készült mellszobrát 2014-ben leplezték le a róla elnevezett utcában.[23]
  • A Vártemplom bejáratánál 2017-ben, a reformáció 500. évfordulójának alkalmából avatták fel Kálvin János és Károli Gáspár mellszobrát (Péterfy László illetve Deák Árpád munkája).[32]

Az 1990-es években Ion Antonescu marsallnak is szobrot akartak állítani a városban. Antonescunak az 1989-es rendszerváltás után kisebbfajta kultusza kezdett kibontakozni Romániában, a marosvásárhelyi Vársétány is az ő nevét viselte egy évtizedig, és a szobrot is a sétányon tervezték elhelyezni. Miután egy 2002-es sürgősségi rendelet megtiltotta többek között a fasiszta jelképek használatát, a szoborállítás elmaradt. A már elkészült talapzatra 2009-ben Ștefan Gușă tábornok büsztjét kívánták elhelyezni, azonban a törvényszék megsemmisítette a tanács döntését, mivel Gușă az 1989-es temesvári felkelés leverésére kirendelt katonák egyik parancsnoka volt.[33][34]

Jelenleg (2019) két új műalkotás felavatását tervezik: egyik Bethlen Gábor szobra, a másik a román Erdélyi iskola tagjait ábrázoló kompozíció. Eredetileg mindkettőt a vár mellett akarták felállítani;[35] később jóváhagyták, hogy Bethlen – első magyar szoborként – a Főtérre kerüljön, az Erdélyi iskola helyeként pedig a Győzelem teret nevezték meg.[36]

 
A Pseudosphaera-szobor

Bolyai János emlékére készült műalkotásokSzerkesztés

Az 1957-ben felállított kétalakos szobron kívül Marosvásárhely több más műalkotással is tiszteleg a Bolyaiak emléke előtt. 2001-ben, a Bolyai Emlékév keretében elindították a Bolyai Alkotótábort, mely művészeinek munkái közül eddig négy vált köztéri alkotássá: Pseudosphaera, A geométer trónusa, Forrás, Hiperbolikus napóra.[37]

A Pseudosphaera-szobrot 2002-ben, Bolyai János születésének 200. évfordulóján állították fel a Bolyai utcában. A modern köztéri alkotás úgy van megalkotva, hogy minden év november 3-án, a nem-euklidészi geometria születésének napján a Nap sugarai tükrök segítségével megvilágítják az emlékművön olvasható Bolyai-idézetet. Tervezője Horváth Sándor matematikus.[38]

A geométer trónusát (Gheorghe Mureșan) és a Forrást (Benedek József) 2008-ban állították fel a megyei kórház előtti parkban. 2009-ben a Nyár utcában (régi nevén Széll Kálmán utca) avatták fel Diénes Attila Hiperbolikus napóra alkotását, mely „kivetíti Bolyai János mértanát a valóságba”.[37]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Szász Cs. Emese: Átpolitizáltak a szobraink. Székelyhon, 2013. december 17. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  2. a b c d Antal
  3. a b c d Flórián
  4. a b c d e Lista monumentelor istorice: Județul Mureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  5. a b Balás 49. o.
  6. Pál-Antal Sándor: Kossuth Lajos a marosvásárhelyiek emlékezetében. Élő Székelyföld, 2016. február 7. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  7. a b c Fodor 31. o.
  8. Fodor 68. o.
  9. Statuile de lângă noi. Ziarul de Mureș, 2003. május 5. (Hozzáférés: 2019. január 20.)[halott link]
  10. a b Statuia lui Avram Iancu din Târgu Mureș. Enciclopedia României. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  11. Fodor 20. o.
  12. Fodor 47. o.
  13. a b c d Balás 70–72. o.
  14. Nagy Lajos: Kőrösi Csoma Sándor szobra Marosvásárhelyen. Háromszék, 2013. április 20. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  15. Gagyi József: Sztálin szobra Marosvásárhelyen. Vásárhely.ro, 2013. december 21. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  16. Balás 85–86. o.
  17. Molnár Ildikó: Izsák Márton a műtermében. Centropa, 2002. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  18. a b c Fodor 23. o.
  19. a b Balás 41. o.
  20. Szucher Ervin: Egy szobor ide, egy oda?. Krónika, 2007. július 5. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  21. Fodor 51. o.
  22. a b c Balás 116. o.
  23. a b c d Balás 60–65. o.
  24. Cum arăta Piața Teatrului din Târgu-Mureș. Adevărul, 2012. szeptember 18. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  25. a b c Menyhárt Borbála: Esztétikai szempontok helyett politikai alku. Népújság, 2013. december 27. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  26. Lukács Csaba: Huszonnyolc év. Magyar Nemzet Online, 2017. december 30. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  27. Bronz Béla és Pléhkrisztus. Transindex, 2015. május 26. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  28. Balás 37. o.
  29. Balás 104. o.
  30. Nueleanu, Iulia: Statuia lui Mihai Viteazul nu-și găseste locul în Târgu Mureș. Curentul, 2003. december 2. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  31. a b Balás 78. o.
  32. Antal Erika: A reformáció 500. évfordulóját ünnepelték Marosvásárhelyen. Maszol, 2017. október 14. (Hozzáférés: 2019. január 22.)
  33. Rostás Szabolcs: Bizarr szobormánia Romániában. Magyar Nemzet Online, 2009. december 21. [2019. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  34. Nem állíthatnak szobrot a tömegbe lövető Gușă tábornoknak. Transindex, 2010. június 17. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  35. Simon Virág: Lesz-e Bethlen-szobor Marosvásárhelyen?. Erdélyi Napló, 2016. szeptember 29. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  36. Pál Piroska: Bethlen Gábor-szobor áll majd Marosvásárhely főterén. Központ, 2018. május 30. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  37. a b Szász Cs. Emese: Hiperbolikus napóra kerül a Nyár utcai parkba. Székelyhon, 2009. december 14. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  38. Antal Erika: Marosvásárhelyi kapcsolat az univerzummal. Krónika, 2015. november 3. (Hozzáférés: 2019. január 20.)

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Marosvásárhely köztéri szobrai témájú médiaállományokat.