Wikipédia

Topánfalva

város Romániában, Fehér megyében

Topánfalva (románul: Câmpeni, németül: Topersdorf) város Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Topánfalva (Câmpeni, Topersdorf)
Avram Iancu egykori főhadiszállása a város főterén
Avram Iancu egykori főhadiszállása a város főterén
Topánfalva címere
Topánfalva címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rangváros
KözségközpontCâmpeni
Beosztott falvak
Lista
PolgármesterIoan Călin Andreș (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám515500
Körzethívószám0x58[1]
SIRUTA-kód1455
Népesség
Népesség4549 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság3 (0%, 2021)[3]
Község népessége6569 fő (2021. dec. 1.)[2]
Népsűrűség93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság553 m
Terület86,6 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 21′ 45″, k. h. 23° 02′ 44″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 45″, k. h. 23° 02′ 44″
Topánfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Topánfalva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése szerkesztés

A Mócvidék központi települése az Erdélyi-szigethegységben, az Aranyos partján, Gyulafehérvártól 76 kilométerre északnyugatra, a 75-ös és 74-es út találkozásánál.

Nevének eredete szerkesztés

Magyar nevének előtagja a Topán személynév, amely a Topa helységnév román képzős alakjából való. A topány szó azonban népcsoportnévként is használatos volt a kora újkorban: Topánfalva vidékének, az Aranyos felső folyásának román lakóit jelölte.[4] Először 1565-ben említették (Topanfalva). Román nevének jelentése 'mezeiek' (először 1750, Kimpeni).

Története szerkesztés

Nagy területre kiterjedő szórványtelepülés volt. Lakói juhászattal foglalkoztak és a 17. században legeltetés céljából a Gyalui-havasokat bérelték. 1649-től kezdve a zalatnai felső kincstári bányauradalom székhelye volt. 1750-ben 667 háztartást, 1786-ban 5456 lakost számoltak meg benne. A kettő közötti különbség valószínűleg abból származik, hogy az első esetben csak a településközpontot, 36 év múlva pedig az egész határt írták össze.

1782. május 24-én vásárra érkezett móc parasztok összetörték az örmény uradalmi bérlők edényeit, mivel azok elkobozták a mócok mézes pálinkáját és méhsörét. Az ezt követő vizsgálat a mócok szerint aránytalanul magas, 8700 forintos kárt állapított meg. Ebben az ügyben járt a bécsi udvarban Horea, és így közvetve ez vezetett a két évvel későbbi parasztfelkeléshez. 1784-ben a lázadás székhelyéül, Horea főhadiszállásául szolgált. Csapatai 1784. november 5-én a királyi jószág-ispán épületeit, levéltárát kifosztották és lerombolták a Szent Ferenc szerzetesi rend épületével és templomával együtt.

1848. április 7-én négy–ötszáz fő előtt Simion Balint és Ioan Buteanu Erdély Magyarországgal való unióját és a jobbágyság eltörlését követelte.[5] Avram Iancu június 9-én, a vásáron beszédet mondott, amelyben a parasztokat fegyverkezésre hívta föl. Június 17-én újabb népgyűlésre került sor. 19-én Iancu fegyveres felkelést hirdetett, de a felkelést Nicolae Corcheș topánfalvi templomfestő és Nicolae Fodor kerpenyesi ortodox pap, Iancu aláírását meghamisítva lefújta. Iancu a jobbágyfelszabadítás után megfogalmazta, hogy a mócok a fiskus erdeire és legelőire is igényt tartanak. A harmadik balázsfalvi gyűlésen Topánfalvát prefektúra székhelyévé tették, amelynek élére Iancut nevezték ki. Ősztől Iancu innen irányította gerillaháborúját. 1849. május 5-én az itt tartott népgyűlésen olvasták fel Kossuth levelét, tartott beszédet Ioan Dragoș és fogadták el Kossuth békeajánlatát. Másnap az Abrudbányára bevonuló Hatvani elől ide menekült Iancu. Július 26-án itt találkozott vele Nicolae Bălcescu. 1852. június 21-én itt szállt meg Ferenc József, de a késő este audienciára jelentkező Iancut nem fogadta. A nyár folyamán Iancu leverte a kétfejű sasos címert a kincstár épületéről, rátámadt a kataszteri földmérőkre, mígnem augusztusban letartóztatták. A zavart elméjű egykori parasztvezér élete végéig gyakran tartózkodott Topánfalván, 1859 novemberében itt jelentette ki, hogy „a Székelyföld is él még, s a székelyekkel az ember egész Európát meghódíthatja.”[6]

Római katolikus egyházát 1779-ben badeni és tiroli erdőmunkások számára szervezték. Iskolát a román görögkatolikusokkal közösen tartott fenn, és bár már az 1800-as évektől magyar plébánosok szolgáltak benne, az iskolában a görögkatolikus kántortanító tanított, románul. Az 1860-as években már a székelyek alkották a többséget a gyülekezetben. A közös római–görögkatolikus iskolát 1884-ben államosították.[7]

Torda, majd Torda-Aranyos vármegye egyik járásának székhelye volt. 1861-ben a topánfalvi járás ünnepélyesen a román nyilvánította hivatali nyelvéül. 1882-től gyógyszertára működött.[8] 1894-ben Doina néven népbankot hoztak létre benne. Az 1890-es években azotint gyártó robbanószergyára,[9] az 1910-es években bőrüzeme,[10] egy fogadója, öt vendéglője és négy kávéháza működött. 1900-ban házainak 99%-a fából, zsindellyel fedve épült. 1904. augusztus 17-én tüzet fogott a Csiky testvérek üzlete és az ezt követő tűzvészben 76 ház, valamint mindkét román templom leégett.[11] Az 1912-ben elkészült Torda–Topánfalva-vasútvonal végállomása volt, amelyen 1996-ban megszűnt a közlekedés, és később a forgalomból is kivonták.

1922 és 30, 1945 és 48 között, majd 1961 óta gimnázium, 1927 óta faipari szakiskola működik benne.[12] 1950 és 68 között rajoni székhely volt, 1968 óta tartozik Fehér megyéhez. 1950-ben hozzácsatolták az addig Aranyosszohodolhoz tartozó, Aranyos jobb parti Poduri, Vârși, Dănduț, Furduiești és Fața Abrudului házcsoportokat. 1961-ben kapott városi rangot.

1910-ben 2967 lakosából 2692 volt román, 219 magyar és 30 német anyanyelvű; 1982 ortodox, 740 görögkatolikus, 141 római katolikus és 64 református vallású.

A városközpontnak 2002-ben 5238 lakosa volt, közülük 5031 román és 188 cigány nemzetiségű; 5045 ortodox, 67 görögkatolikus, 47 baptista és 45 pünkösdi vallású. A hozzá tartozó házcsoportokkal, de Csertés nélkül 8007-en lakták, akik közül 7737 volt román, 248 cigány és 14 magyar nemzetiségű; 7717 ortodox, 120 görögkatolikus, 67 baptista, 59 pünkösdi és 15 római katolikus vallású.

Híres emberek szerkesztés

  • Itt született 1914-ben Valerian (Viorel) Trifa, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada román ortodox egyházának érseke. 1975-ben vasgárdista múltja, az 1941-es bukaresti pogromban való felbujtó szerepe és Himmlernek írt képeslapja ügyében az amerikai igazságügyminisztérium vizsgálatot indított, amelynek 1982-ben Portugáliába való távozása vetett véget.[13]

Gazdasága szerkesztés

Gazdasági életében a bútoripar, a mezőgazdaság és a fakitermelés a meghatározó. Területének 32%-a erdő. A szántóterületen főként burgonyát és takarmánynövényeket termesztenek.

Látnivalók szerkesztés

  • A „hegyi” ortodox templom 1811-ben, a római katolikus 1832-ben épült.
  • Az Avram Iancu egykori főhadiszállása helyén álló épületben múzeumot rendeztek be.[14] Ugyancsak múzeum működik a mócok és az örmény bérlők közötti 1782-es incidens színhelyéül szolgáló pincében.
  • Az Aranyoson felfelé, Mihoești-nél található víztározó 1987-ben készült el.[15]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  4. ↑ Áron Péter [Binder Pál], 'Erdély történelmi tájneveinek adattára és népneveinek tájszemlélete', Magyar Nyelvjárások 24 (1981): 106. o.
  5. ↑ Benkő Samu szerk.: Documenta neglecta. Budapest, 2008, 105–06. o.
  6. ↑ Erdély története, Főszerkesztő: Köpeczi Béla, Szerkesztők: Makkai László, Mócsy András, Szász Zoltán, Budapest: Akadémiai Kiadó (1986)  és [1]
  7. ↑ Kovács Gyárfás: A bányavidéki róm. kath. esperesi kerület plébániáinak története. Szamosujvártt, 1895, 226–236. o. és Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése, 1885–1910. Kolozsvárt, 1910, 246. o.
  8. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
  9. ↑ A Pallas nagy lexikona
  10. ↑ Erdély története
  11. ↑ Hunyadvármegye 1904, 69. sz.
  12. ↑ A mai Avram Iancu Főgimnázium, a volt elméleti líceum honlapja Archiválva 2012. február 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
  13. ↑ Az angol Wikipédia Valerian Trifa szócikke.
  14. ↑ Képek és leírás Archiválva 2012. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
  15. ↑ www.welcometoromania.ro (magyarul)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Képek szerkesztés

  •  
    Az Aranyos a város délkeleti részén
  •  
    Katolikus templom
  •  
    Városháza
  •  
    Bíróság
  •  
    A mihoești-i duzzasztógát
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Topánfalva&oldid=25808562”