Dicsőszentmárton

	Dicsőszentmárton (Târnăveni, Sankt-Martin)
	A hajdani megyeháza, ma műszaki kollégium
	; Dicsőszentmárton címere
	; Dicsőszentmárton címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Maros
Rang	municípium
Községközpont	Târnăveni
Beosztott falvak	Bábahalma; Csüdőtelke; Őrhegy;
Polgármester	Sorin Megheșan
Irányítószám	545600
Körzethívószám	0x65
SIRUTA-kód	114925
	Népesség
Népesség	20 309 fő (2011. okt. 31.) +/-
Magyar lakosság	3084 (2011)
Község népessége	20 604 fő (2021. dec. 1.)
Népsűrűség	430 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	300 m
Terület	60,39 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	Dicsőszentmárton Pozíció Románia térképén
	é. sz. 46° 19′ 47″, k. h. 24° 17′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 19′ 47″, k. h. 24° 17′ 12″
	Dicsőszentmárton weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Dicsőszentmárton témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Dicsőszentmárton (románul Târnăveni, korábban Diciosânmartin, németül Sankt-Martin, korábban Marteskirch, szászul Mierteskirch) municípium Romániában, Maros megyében. A Kis-Küküllő-mente központi települése, ipari központ, municípium, az egykori Kis-Küküllő vármegye székhelye.

Az ortodox templom

FekvéseSzerkesztés

A Kis-Küküllő jobb partján fekszik, Marosvásárhelytől 33 km-re délnyugatra Medgyestől 20 km-re északra.

Nevének eredeteSzerkesztés

Nevét a „Dicsőséges Szent Márton” tiszteletére emelt templomáról kapta. Mai román neve a Kis-Küküllő román Târnava Mică nevéből ered.^[4]

TörténeteSzerkesztés

Árpád-kori település. Nevét 1278-ban Tysheu Sent Martun néven említette először oklevél.

1322-ben és 1332-ben S. Martino, 1348-ban Tenthmartun, 1386-ban Dychewzenrmartonnak írták.

Első ismert birtokosa 1278-ból ismert; ekkor Nagy Albert fiaié volt, akik a birtokot 50 M-ért eladták szerviensüknek Des fivérének Pálnak, ekkor határát is leiratták.

1390-ben losonci Dezsőfi László erdélyi vajda volt birtokosa.

1403-ban Zsigmond király mivel utolsó birtokosa Losonczi László fia János utód nélkül halt meg; a birtokot Kizdi Sándornak és fiainak adományozta, akik Nápolyi László lázadása idején mellette hűségesek maradtak.

A 15. században több birtokosa is volt, így a Szentléleki, Keszi, Somkeréki Erdélyi, Baládfi, Gerendi, Bánffy családok is.

Dicsőszentmárton 1466-ban már mezőváros, ez év január 2-án az erdélyi nemesek itt tartották közgyűlésüket is. Később az egykori Küküllő vármegyének is székhelye volt.

Az 1690 körül készült Nova et Accurata Transylvaniae Descriptio térképen Kockelsburg néven tűnik fel a település. ^[5]

1910-ben 4417 lakosából 3210 magyar, 957 román, 118 német volt.

A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye székhelye volt.

1992-ben 28 634 lakosából 20 054 román, 5966 magyar, 2368 cigány és 214 német volt.

Rohamos fejlődése a vasútnak, valamint a környékén feltárt földgáznak köszönhető. A Nitrogénművek 1916-tól üzemel, 1937-ben indult a fémfeldolgozó üzem, majd hőerőmű épült. A vegyi anyagok gyártása a város környékét nagy mértékben szennyezi.

1998-ban kapott municípiumi rangot.^[6]

A 2011-es népszámlálás szerint lakosainak száma 22 075 fő, ebből román 16 289, magyar 3163, cigány 923, egyéb 48. Nem nyilatkozott hovatartozásáról 1652 fő.^[7] A cigányok valós aránya lényegesen magasabb lehet a népszámlálási adatoknál, az Erdélystat becslése szerint Dicsőszentmárton lakosságának a 23%-a cigány.^[8]

LátnivalókSzerkesztés

A városnak 13. századi eredetű, a 16. században átépített unitárius temploma van. Ugyancsak a főtéren áll a görögkatolikus, a református, a római katolikus és az evangélikus templom is.
A város fontosabb műemlékei a Pekry-kastély és a Béldi-ház.
A főtéren áll a capitoliumi farkas szobrának másolata, mely a románok állítólagos latin eredetére utal.