Wikipédia

„Svante August Arrhenius” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 62.165.211.179 (vita) szerkesztéséről Tulipanos szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: HTML-sortörés
1. sor:
{{személySzemély infobox}}
|típus=
'''Svante August Arrhenius''' ([[1859]]. [[február 19.]] – [[1927]]. [[október 2.]]) [[svédek|svéd]] kémikus, akit a díj történetében harmadikként, [[1903]]-ban „az elektrolitos disszociáció elméletének kidolgozásáért” [[kémiai Nobel-díj]]jal tüntettek ki.
|név= Svante Arrrhenius
|kép= Svante Arrhenius 01.jpg
|képméret =
|képaláírás =
|születési dátum= [[1859]]. [[február 19.]]
|születési hely= [[Uppsala]]
|halál dátuma= [[1927]]. [[október 2.]] {{életkor-holt|1859|2|19|1927|10|2}}
|halál helye= [[Stockholm]]
|halál oka= -
|sírhely= -
|születési név= -
|neme = <!-- csak ha nem derül ki a bevezetőből vagy az utónévből -->
|művésznév =
|álnév = -
|becenév= -
|állampolgárság= -
|nemzetiség= [[Svédek|svéd]]
|házastárs = -
|élettárs = -
|gyermekek száma = -
|gyermekei = -
|szülei = -
|szakma = [[Fizika|fizikus]], [[Kémia|kémikus]]
|tisztség = -
|iskolái= [[Uppsalai Egyetem]]<br>[[Stockholmi Egyetem]]
|kitüntetései= [[Davy-érem]] <small>(1902)</small><br>[[Kémiai Nobel-díj]] <small>(1903)</small>
|megjegyzés =
|aláírás= <!-- Wikidata: p109 -->
|wikicommons= <!-- Wikidata: p373 -->
 
}}
== Élete ==
'''Svante August Arrhenius''' ([[1859]]. [[február 19.]] – [[1927]]. [[október 2.]]) [[svédek|svéd]] fizikus és kémikus. 1903-ban [[kémiai Nobel-díj]]ban részesült az [[elektrolitikus disszociáció]] elméletének kidolgozásáért. Arrhenius úttörő munkát végzett a [[pánspermia]] elméletének kidolgozásában és az elsők között vizsgálta a [[szén-dioxid]] légkörbeli koncentrációjának hatását az éghajlatra.
Arrhenius [[Vik]] (Wik vagy Wijk) városban született, amely közel esik a svéd [[Uppsala]] településhez. Szülei Svante Gustav és Carolina Thunberg Arrhenius voltak. Édesapja az Uppsalai Egyetemen tanított. Hároméves korában Arrhenius magától megtanult olvasni. Csodagyereknek számított. Nyolcéves korától [[egyház]]i iskolába járt, ötödik osztályban kezdett. [[Fizika]] és [[matematika]] foglalkoztatta. Az Uppsalai Egyetemen tanult tovább, ami számára nem nyújtott elég fejlődési lehetőséget, ezért [[1881]]-ben a [[stockholm]]i ''Physical Institute of the Swedish Academy of Sciences''-be ment tanulni [[Erik Edlund]]hoz. [[1903]]-ban [[kémiai Nobel-díj]]ban részesült. Munkássága jelentősen hozzájárult a [[globális felmelegedés]] megértéséhez.
 
== ÜvegházhatásTanulmányai ==
Svante Arrhenius 1859. február 19-én született Svante Gustaf Arrhenius és Carolina Christina Thunberg második fiaként. Ősei földművesek voltak, de nagybátyja az Ultunai Mezőgazdasági Főiskola botanikaprofesszorává és rektorává küzdötte fel magát; később a Svéd Mezőgazdasági Akadámia titkára vált belőle. Apja az [[Uppsalai Egyetem]] földmérője volt, aki az egyetem város melletti földbirtokát és Vik (vagy Wijk) kastélyát is gondozta. Svante is a kastélyban született, de a család a következő évben beköltözött [[Uppsala|Uppsalába]]. Svante csodagyerek volt, három évesen magától megtanult olvasni és apja elszámolásait elolvasva egyszerűbb matematikai műveleteket is el tudott végezni. A város székesegyházának iskolájába járt, melynek a kiváló fizikatanára felkeltette érdeklődését a fizika és matematika iránt. 1876-ban beiratkozott az Uppsalai Egyetemre, ahol matematikát, kémiát és fizikát tanult. Két évvel később megszerezte BSc fokozatát, majd folytatta tanulmányait, de mivel elégedetlen volt a gyakorlati oktatással, 1881-ben átment a [[Stockholmi Egyetem]]re, ahol E. Edlund volt a mentora.
Svante Arrhenius tovább fejlesztette a [[eljegesedés|jégkorszak]]-teóriát, és elsőként hozta összefüggésbe a levegő [[szén-dioxid]]-tartalmát az [[atmoszféra]] átlaghőmérsékletével ([[üvegházhatás]], ("On the Influence of Carbonic Acid in the Air Upon the Temperature of the Ground", Philosophical Magazine 1896(41): 237-76)). Többek között [[Joseph Fourier]], [[Frank Washington Very]], [[Samuel Pierpont Langley]] hatott munkásságára. Arrhenius üvegházhatás-törvénye a következő:
==Az elektrolitikus disszociáció==
[[Fájl:No-nb bldsa 1c076.jpg|bélyegkép|balra|170px|Arrhenius 1895 körül]]
1884-ben benyújtotta az Uppsalai Egyetemre doktori disszertációját, melynek az [[elektrolit]]ok vezetőképessége volt a témája. A 150 oldalas disszertációban 56 tézist állított fel olyan állításokkal, amelyek kisebb módosításokkal ma is megállják a helyüket és általánosan elfogadottak. Elmélete szerint a sók vízben oldva elektromosan töltött részecskékre, [[ion]]okra bomlanak szét (az ionok létét korábban [[Michael Faraday|Faraday]] is felvetette, de szerinte ezek csak elektromos áram hatására jöttek létre, míg Arrhenius teóriája szerint állandóan jelen voltak az oldatban). A disszociáció mértéke a só kémiai természetétől és az oldatbeli koncentrációjától függ. Az ionok miatt képes vezetni az oldat az elektromosságot, míg a szilárd só és a víz magában nem viselkedik így. Arrhenius azt is állította, hogy az elektrolitok kémiai tulajdonságaiért is az ionok a felelősek. Az újszerű elmélet nem nyerte el a bírálóbizottság tetszését és elégségesre értékelték azt a dolgozatot (ezért később nem folyamodhatott docensi állásért), aminek kibővített változatáért Arrhenius 1903-ban kémiai Nobel-díjat kapott. A neves fizikus, [[Per Theodor Cleve]] szerint “Ostobaság elhinni Arrheniusnak, hogy a [[kálium-klorid]] oldatában a klór és a kálium elválik egymástól”. Elméletének eredetisége azonban többek érdeklődését felkeltette, mint a Stockholmi Műszaki Főiskola kémiaprofesszoráét, Otto Petterssonét, aki méltatta azt a ''Nordisk Revy'' folyóiratban. Arrhenius végül megkapta doktori fokozatát fizikai kémiából, ő volt az új tudomány első hivatalos képviselője Svédországban. Edlund támogatásával elnyerte a tudományos akadémia ösztöndíját, így végiglátogathatta az akkori Európa híres fizikusait. 1886-ban [[Wilhelm Ostwald|Ostwaldnál]] dolgozott [[Riga|Rigában]] és [[Friedrich Kohlrausch|Kohlrausch]]-sal [[Würzburg]]ban. 1887-ben [[Ludwig Boltzmann|Boltzmannt]] látogatta meg Grazban, 1888-ban pedig [[Jacobus Henricus van ’t Hoff|van ‘t Hoffot]] [[Amszterdam]]ban. Ezen évei alatt Arrhenius bebizonyította, hogy az elektrolitok disszociációjának mértéke arányos oldatuk [[Ozmózis|ozmotikus nyomásával]], fagyáspontja csökkenésével és forráspontja növekedésével. Tanulmányozta elektrolitelméletének használgatóságát a fiziológiában, mint a toxinok és antoxinok kölcsönhatásában, a szérumterápiában, az emésztésben és a tápanyagok felszívódásában, valamint az emésztőnedvek kiválasztásában.
==Későbbi munkássága==
1891-ben elutasította a Giesseni Egyetem tanári állásajánlatát, ehelyett a Stockholmi Műszaki Főiskolán kezdett fizikát előadni. 1895-ben professzori kinevezést kapott az intézménynél, 1897-től pedig a rektori teendőket is ő látta el. 1905-ben visszavonult az oktatástól. Az akkor már Nobel-díjas tudóst a [[Humboldt Egyetem|Berlini Egyetem]] is meghívta professzorának, de a Svéd Tudományos Akadémia ekkor megalapította az Fizikai-Kémiai Nobel Intézetet, amelynek Arrhenius elvállalta igazgatói tisztét.
 
Több jelentős könyvet írt (''Elméleti elektrokémai tankönyv'' 1900-ban, ''A kozmikus fizika tankönyve'' 1903, ''Kémiai elméletek'' 1906-ban, ''Az oldatok elmélete'' 1918-ban). A fizika számos ágazata iránt érdeklődött, nagy hatású elméleteket alkotott. Azt állította, hogy a szén-doxid légköri koncentrációja hatással lehet az éghajlatra és a [[Eljegesedés|jégkorszakok]] kialakulására; vagy hogy a világűrbe kikerülő spórák a fénynyomás miatt nagy sebességgel utazhatnak, így az élet elterjedhet az egész világegyetemben (a [[pánspermia]] elmélete). Erőfeszításeket tett a tudomány népszerúsítésére, főleg élete utolsó évtizedeiben a nagyközönség számára írt olyan könyveket, amelyeket aztán sok kiadást értek meg és számos nyelvre lefordítottak ('Fejlődő világok'' 1906, ''A csillagok sorsa'' 1915, stb.).
::<math>\Delta F = \alpha \ln(C/C_0)</math>
 
Az [[első világháború]] alatt azon dolgozott, hogy a hadifogságba került német és osztrák tudósokat szabadon engedjék.
== Bibliográfia ==
* Svante Arrhenius, 1884, ''Recherches sur la conductivité galvanique des électrolytes'', doctoral dissertation, Stockholm, Royal publishing house, P.A. Norstedt & söner, 89 pages.
* Svante Arrhenius, 1896a, ''Ueber den Einfluss des Atmosphärischen Kohlensäurengehalts auf die Temperatur der Erdoberfläche'', in the Proceedings of the Royal Swedish Academy of Science, Stockholm 1896, Volume 22, I N. 1, pages 1–101.
* Svante Arrhenius, 1896b, ''[http://www.globalwarmingart.com/wiki/Kép:Arrhenius_pdf On the Influence of Carbonic Acid in the Air upon the Temperature of the Ground]'', London, Edinburgh, and Dublin Philosophical Magazine and Journal of Science (fifth series), April 1896. vol 41, pages 237–275.
* Svante Arrhenius, 1901a, ''Ueber die Wärmeabsorption durch Kohlensäure'', Annalen der Physik, Vol 4, 1901, pages 690–705.
* Svante Arrhenius, 1901b, ''Über Die Wärmeabsorption Durch Kohlensäure Und Ihren Einfluss Auf Die Temperatur Der Erdoberfläche''. Abstract of the proceedings of the Royal Academy of Science, 58, 25–58.
* Svante Arrhenius, 1903, ''Lehrbuch der Kosmischen Physik'', Vol I and II, S. Hirschel publishing house, Leipzig, 1026 pages.
* Svante Arrhenius, 1908, ''Das Werden der Welten'', Academic Publishing House, Leipzig, 208 pages.
 
== Jegyzetek Elismerései==
[[Fájl:PSM V65 D094 Ostwald and arrhenius.png|bélyegkép|300px|[[Wilhelm Ostwald]] és Svante Arrhenius (1904)]]
{{jegyzetek}}
*[[Davy-érem]] (1902)
*[[Kémiai Nobel-díj]] (1903) "az elektrolitikus disszociáció elméletéért"
*[[Willard Gibbs-díj]] (1911)
*[[Faraday-érem]] (1914)
*[[Franklin-érem]] (1920)
 
Arrheniust 1911-ben a brit [[Royal Society]] levelező tagjává választotta. Díszdoktorukká avatták Birmingham, Cambridge, Edinburgh, Greifswald, Gröningen, Heidelberg, Lipcse és Oxford egyetemei.
== Külső hivatkozások ==
* [http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/chemistry/laureates/1903/arrhenius.html Svante August Arrhenius (Nobel-díj 1903) – Nobelprize.org] ▼
* [http://adsabs.harvard.edu//full/seri/Obs../0050//0000363.000.html Obs (1927)]
* [http://adsabs.harvard.edu//full/seri/PASP./0039//0000385.000.html PASP (1927)]
* [http://www.royalsoc.ac.uk/page.asp?id=5971 Svante Arrhenius (1859-1927)]
 
==Családja==
{{KémiaiNobelDíj1901–1925}}
Arrhenius 1894-ben feleségül vette hallgatóját, Sofia Rudbecket, akitől egy fia (Olof Vilhelm Arrhenius, később maga is kémikus lett) született. A házasság két év múlva megromlott és elváltak. 1905-ben újraházasodott, Maria Johanssont vezette oltár elé, tőle egy fia és két lánya (Sven, valamint Ester és Anna-Lisa Arrhenius) született. Arrhenius elégedett embernek vallotta magát, akit mind munkája, mind családja boldoggá tett.
 
Svante Arrhenius 1927. október 2-án halt meg Stockholmban, heveny bélgyulladás következtében, 68 évesen. Uppsalában temették el.
== Források ==
▲* [httphttps://www.nobelprize.org/nobel_prizesprizes/chemistry/laureates/1903/arrhenius.html/biographical/ Svante August Arrhenius (Nobel-díj 1903) –Biographical] ''Nobelprize.org] ''
*[https://www.thefamouspeople.com/profiles/svante-arrhenius-6411.php Svante Arrhenius Biography] ''TheFamousPeople''
*[https://www.famousscientists.org/svante-arrhenius/ Svante Arrhenius] ''Famous Scientists''
*[https://www.encyclopedia.com/people/science-and-technology/chemistry-biographies/svante-august-arrhenius Arrhenius, Svante August] ''Encyclopedia.com''
{{KémiaiNobelDíj}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|klímaváltozás|-|Kémia}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Svante_August_Arrhenius”