„Arisztotelész etikája” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A első→az első (WP:BÜ), apróbb javítások |
a Szövegegyszerűsítés, gördülékenyebbé tétel (hogy hogyan → hogyan) |
||
18. sor:
# A cselekvés tudományok (a dolog megszerzésére irányul), ide tartozik az etika is.
Az etika és a politika kérdései nem a spekulatív filozófia részei, hanem a cselekvés filozófiájáé, nem megismerni kell az erkölcsöt, hanem gyakorolni kell azt, csak így válhat valaki erényessé. Mint ahogy nem lesz valakiből bátor csupán attól, hogy tudja, hogy mi a bátorság. Nem azt kell vizsgálni, ahogy [[Szókratész]] és Platón tette, hogy mi az erény, hanem azt kell vizsgálni,
Bármilyen különböző utakon is járnak az emberek az életben, függetlenül elfoglaltságuktól vagy mesterségüktől, mindenki a boldogságot (eudaimonia) keresi. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a boldogság mindenki számára ugyanazt jelenti, hisz ahogy minden mesterségnek is más a végcélja, úgy különböző tevékenységet űző emberek más és más dologban fogják megtalálni a boldogságukat. A cél a legnemesebb boldogság megtalálása, ez csak az erényes embereknek juthat osztályrészül. Ezért fontos az erény részletes elemzése.
Az arisztotelészi etika középpontjában az erény áll, ezért etikáját erényetikának is szokták nevezni, alapkérdése az,
Arisztotelész az emberi jellem mibenlétének a megállapítására törekszik, a hitvány és a kiváló jellemek minél pontosabb meghatározására avégett, hogy kerülni tudjuk a hitványat és törekedjünk a kiválóra. A helyes jellem leírásakor elsősorban azt veszi figyelembe, hogy mi a leghasznosabb az állam számára, melyik emberi magatartásforma: azt nevezi erényes életformának. Nem azzal foglalkozik, amit a mai etika legfőbb problémáinak tekintünk, vagyis, hogy mi a kellő, vagy mit kell, mit szabad cselekedni. Arisztotelész a cselekvő ember lelki-erkölcsi minőségéről, azaz jelleméről mond ítéletet. Az erkölcsi tettek vizsgálatával nem foglalkozik. Az etika alapkérdése tehát az, hogy hogyan, milyen erények révén juthatunk el a legnagyobb boldogsághoz.
156. sor:
#'''A mértékletesség''': A mértékletesség a gyönyörökkel szemben középhatár, az érzelmekre és a fájdalmakra vonatkozik, de valójában az előbbire korlátozódik. Fontos különválasztani a testi gyönyöröket az érzelmi gyönyöröktől, mert a középhatár nem azonos a két esetben. Aki szellemi gyönyöröket élvez, mint a becsvágy vagy tudásszomj, arról nem mondható el, hogy mértékletesen vagy mértéktelenül élvezi. A testi gyönyörökkel másként van a helyzet. A mértékletesség és mértéktelenség a tapintással és az ízleléssel kapcsolatos, de leginkább a tapintással. A mértéktelen ember minden kellemes dologra vágyakozik, amit megkíván. A mértékletesség esetében megtörik arisztotelészi ’közép’ elmélete, hisz beszélhetünk mértéktelen emberről, aki mindent akar, ami kellemes, de nem beszélhetünk mértéktelenségről olyan ember számára, aki elutasít minden gyönyörteli dolgot.
#'''A nemes lelkű adakozás''': Ez az erény az anyagi javak terén levő középhatár. A nemes lelkű adakozó az erkölcsi jó céljából cselekszik, annyit adakozik amennyit, akinek és amikor kell, fontos hogy megkülönböztessük a tékozló embertől, aki ha kell, ha nem adakozik. És mindezt szívesen teszi, akinek az adakozás kellemetlen érzést okoz, az nem nevezhető nemes lelkű adakozónak.
#'''Az áldozatkészség''': Azok a pénzáldozatok, amelyeket, a köztiszteletet érdemlő szolgáltatásokra ajánlunk, mint az építkezések és az istenekkel kapcsolatos költségek, vallásos szertartások. Ennek is van túlzása: a pöffeszkedés, amikor az ember kis költséget igénylő dolgokra is sokat ad. A másik túlzás a szűkkeblűség, az ilyen ember mindig tétováz,
#'''A nemes becsvágy''': A nemes becsvágy olyan emberekben van meg, akik nagy dolgokra tartják magukat érdemesnek, s azokra valóban érdemesek is. A két szélsőség pedig: felfuvalkodott (aki nagy dolgokra tartja magát érdemesnek, de nem érdemes rájuk) és a kishitű (aki kevesebbre tartja magát annál, amit ér). Ezt az erényt, a nemes becsvágyat tartja Arisztotelész a többi erény koronájának. A büszke embertiszteletet parancsol, de a kitüntetéseknek csak módjával örvend, hiszen csupán azt kapta ami kijár neki.
#'''A becsvágy''': A becsvágyó ember magasabb fokon áll mint a kishitű. A becsvágyó ember törekvése arra irányul, hogy a kitüntetéssel és a meg nem becsüléssel szemben, helyes magatartást mutasson. A becsvágyó ember a kitüntetést keresi.
| |||