„The Allman Brothers Band” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Minden idők 500 legjobb... (WP:BÜ), apróbb javítások
2 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
24. sor:
Az anyagi sikert az [[1970]] szeptemberében megjelent ''[[Idlewild South]]'' című album hozta meg az ABB számára. A [[miami]] [[Criteria Studios]]ban készült felvételek producere [[Tom Dowd]] volt, aki korábban [[Ray Charles]]szal és a [[Cream]]mel is dolgozott. Az első nagylemezzel ellentétben ezen a rövidebb, „rádióbarát” dalok domináltak. Az album leghosszabb dala a Dickey Betts által írt instrumentális ''[[In Memory of Elizabeth Reed]]''. Hangzását tekintve közel áll a [[dzsessz]]hez, szerkezete pedig lehetővé tette, hogy koncerteken több improvizációval – Allman és Betts gitárszólóival, valamint Trucks és Jaimoe közös dobszólójával – bővítsék ki. 1970 augusztusának végén Duane ideiglenesen csatlakozott [[Eric Clapton]] [[Derek and the Dominos]] nevű együtteséhez, és kulcsszerepe volt a ''[[Layla and Other Assorted Love Songs]]'' című album felvételében, melynek 14 dala közül 11-en játszott.
 
[[1971]] júliusában jelent meg az ABB – és a rockzene történetének egyik – legnépszerűbb nagylemeze, az ''[[At Fillmore East]]'' című dupla koncertalbum. A felvételek a [[New York]]-i [[Fillmore East]]-ben készültek 1971. március 12-én és 13-án. Ez az album is nagy siker lett: a Billboard listáján a 13. helyet érte el; 2003-ban a ''Rolling Stone'' [[Minden idők 500 legjobb albuma (Rolling Stone magazin)|minden idők 500 legjobb albumát felsoroló listáján]] a 49. helyre rangsorolták.<ref name="RS 500">{{cite web|url=http://www.rollingstone.com/news/story/6598732/49_at_fillmore_east|title=''49) At Fillmore East''|date=2003-11-01|publisher=rollingstone.com|accessdate=2009-04-05}}</ref> A rajta hallható előadások kiváló példát nyújtanak az együttes zenéjében sajátosan ötvöződő dzsessz, [[blues]], hard rock és [[klasszikus zene]]i hatásokról. A hangzás kialakításában minden zenész egyenrangú partner volt: Duane és Betts két szólógitáros felállása, Oakley szolisztikus, „harmadik gitárszólam”-nak is beillő basszusjátéka, Trucks és Jaimoe egymást kiegészítő, biztos alapot nyújtó dobolása, valamint Gregg rekedtes, Ray Charleséhoz hasonló hangja és orgonajátéka mind alapvető fontosságú volt. Az album középpontjában két, hosszú improvizációkat tartalmazó darab áll: a 13 perces ''In Memory of Elizabeth Reed'' és a 23 perces ''Whipping Post''. Az ''In Memory of Elizabeth Reed'' dzsesszes, már-már latinos hangzásvilága sokban hasonlít [[Miles Davis]] és [[John Coltrane]] műveire.<ref>{{cite web|url=http://www.reveillemag.com/columns/warp-weft/warp-weft-the-allman-brothers-band-in-memory-of-elizabeth-reed|title=''The Allman Brothers Band :: "In Memory of Elizabeth Reed"''|last=McPherson|first=Steve|date=2008-01-15|publisher=reveillemag.com|accessdate=2009-04-18|archiveurl=https://web.archive.org/web/20120418094833/http://www.reveillemag.com/columns/warp-weft/warp-weft-the-allman-brothers-band-in-memory-of-elizabeth-reed#|archivedate=2012-04-18}}</ref><ref>Poe, 182–183</ref> A ''Whipping Post'' 11/8-ban megszólaló intrója már önmagában szokatlan egy rockegyüttestől, a dal nagy részét alkotó jam pedig mindvégig izgalmas marad.
 
Az ABB-t érte a megtiszteltetés, hogy 1971. június 27-én utolsóként játszhattak a bezárás előtt álló Fillmore East-ben. Az aznap esti koncertek az évek során legendává váltak, részben azért, mert az együttesek a szó szoros értelmében egész éjjel játszottak. Gregg Allman 2005-ös visszaemlékezésében felidézte, hogy a zenélésbe belefeledkező muzsikusok teljesen elvesztették időérzéküket, és csak akkor vették észre, hogy hajnalodik, amikor a Fillmore oldalsó ajtóin beszűrődött a napfény. Az ABB ezután tovább folytatta a turnézást és új nagylemez felvételébe kezdtek. 2003-ban jelent meg a ''[[S.U.N.Y. at Stonybrook: Stonybrook, NY 9/19/71]]'' című koncertalbum, amin az eredeti felállás egyik utolsó előadása hallható. A felvételek tanúsága szerint Duane Allman slidegitár-játékával a hangszer lehetőségeinek és saját képzeletének határát feszegette.<ref>{{cite web|url=http://www.hittinthenote.com/featured_release.asp|title=''The Allman Brothers Band: Stony Brook 9/19/71''|last=Lynskey|first=John|publisher=hittinthenote.com|accessdate=2009-04-18|archiveurl=https://web.archive.org/web/20090527122205/http://www.hittinthenote.com/featured_release.asp#|archivedate=2009-05-27}}</ref>
 
=== Tragédiák és országos hírnév ===
247. sor:
 
== Bibliográfia ==
* Freeman, Scott: ''Midnight Riders: The Story of the Allman Brothers Band''. Boston : Little, Brown and Company, 1995. {{ISBN|0-316-29288-5}} [http://catalogue.bl.uk/F/8HHS7G1SRGT659SJNNX99DY8YY5V2UJ6KE53K2CP576PN5J21V-27020?func=full-set-set&set_number=168547&set_entry=000001&format=999 British Library Catalogue], [https://books.google.hu/books?id=lkPWBqYk3TsC Google Books]{{Halott link|url=https://books.google.hu/books?id=lkPWBqYk3TsC |date=2018-11 }}, [https://www.amazon.com/Midnight-Riders-Story-Allman-Brothers/dp/0316292885/ref=sr_11_1?ie=UTF8&qid=1239135210&sr=11-1 Amazon.com]
* Poe, Randy: ''Skydog: The Duane Allman Story''. San Francisco : Backbeat Books, 2006. {{ISBN|0-87930-891-5}} [http://lccn.loc.gov/2006023613 Library of Congress Catalog], [https://books.google.hu/books?id=gUolq3X7E_MC Google Books], [https://www.amazon.com/Skydog-Duane-Allman-Randy-Poe/dp/0879308915/ref=sr_11_1?ie=UTF8&qid=1240079439&sr=11-1 Amazon.com]