„Esztergom története” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
|||
6. sor:
[[Esztergom]] területe már a [[Őskor|prehisztorikus időkben]] lakott hely volt. A [[Szent István tér (Esztergom)|Várhegyen]] és környékén 18-20 ezeréves településnyomokat tártak fel. Ettől az időtől kezdve a terület folyamatosan lakott hely. Időszámításunk kezdetén az itt élő [[kelták]]at a [[rómaiak]] hódították meg, akik a [[Duna]]-szakasz legsűrűbb láncolatát ezen a vidéken építették ki. 10-20 kilométerenként erődítményeket építettek, amikben jelentős számú katona állomásozott. A várhegy keleti oldalán a [[kvádok]] ellen ''[[Solva]]'' néven [[castrum]]ot építettek egy virágzó várossal, katonai táborral, dunai átkelőhellyel. Solva lakóinak [[121]]-ben [[Hadrianus római császár|Hadrianus császár]] [[római polgárjog]]ot is adományozott, és itt írta a [[2. század]] jelentős filozófusa, [[Marcus Aurelius római császár|Marcus Aurelius császár]] az ''Elmélkedések'' 12. kötetét.
Az [[5. század]] elején hanyatlásnak indult [[Pannonia (provincia)|Pannónia provincia]] és vele Esztergom környéke is. Ezután előbb a [[hunok]] ([[410]] környékén), illetve az avarok ([[568]]) telepedtek le a területen, amiről sok lelet tanúskodik. A [[Nibelung-ének]] szerint. [[Attila hun király|Attila hun uralkodó]] is megfordult Esztergomban
== Gézától a magyar állam megszilárdulásáig ==
17. sor:
I. István [[1000]]. [[december 25.|december 25-i]] koronázásának egyik feltételezett helyszíne Esztergom. [[1001]]-ben [[Ravenna|Ravennában]] a [[Pápa (egyházfő)|pápa]] jelenlétében került sor az [[esztergomi érsekség]] alapkőletételére. Ezzel Esztergom az ország vallási központjává vált. Az István által alapított [[Esztergom vármegye]] központja és [[érsek]]i székhely. Az [[esztergomi érsek]] [[1010]]-től [[Magyarország]] legmagasabb katolikus egyházi tisztsége. István székesegyházat emeltetett a [[Szent István tér (Esztergom)|Várhegyen]], amelyet a bérmálását végző pap tiszteletére [[A középkori Szent Adalbert székesegyház|Szent Adalbert-templomnak]] nevezett el. Ez volt hazánk legelső [[székesegyház]]a, az első [[bazilika]], amely azonban már a [[12. század]] végén leégett. A [[11. század]]ban épült a Zeniapalotaia, vagy Szennye-palota, a királyi palota, ahol [[III. Béla magyar király|III. Béla]] uralkodásáig [[Magyarország uralkodóinak listája|az uralkodók]] laktak, és a [[tatárjárás]] utáni tulajdonosai is rendre világi előkelők voltak. Esztergom folyamatos harcoknak volt kitéve, [[1030]]-ban [[II. Konrád német-római császár|Konrád császár]] rátámad Istvánra. Míg ő a határszéli megyéket támadta meg, a vele szövetséges [[csehek]] egészen Esztergomig nyomultak. István [[1031]]-ben itt kötötte meg a békét [[III. Henrik német-római császár|III. Henrik császárral]]. István halála után az elűzött [[Péter magyar király|Orseolo Péter]] egészen Esztergomig pusztított [[1042]]-ben, de [[Aba Sámuel magyar király|Aba Sámuel]] közeledtének hírére visszavonult. Miután német befolyással [[Salamon magyar király|Salamon]] került a magyar trónra, a hercegek lázadozni kezdtek, de [[1073]]-ban Esztergomban összegyűltek, majd mindegyikük 8-8 főemberével egy közeli Duna-szigeten hosszas tanácskozás után békét kötöttek.
[[1075]]-ben már rév kötötte össze a várost a [[Duna]] túloldalával. Ekkor volt [[Párkány (település)|Kakath]] első okleveles említése is. [[1131]]-ben olyan háborús hírek terjedtek a városban, hogy a [[Salzburgi főegyházmegye|salzburgi érsek]] a magyar portyázásokat megtorolva egészen Esztergomig mindent elpusztít. Az érsek seregei helyett azonban követét küldette Felicián esztergomi érsekhez, azt tudakolván, hogy [[II. Béla magyar király|II. Béla]] fenn kívánja-e tartani a békét. A [[13. század]] elejéig itt működött [[Pénzverés a kora Árpád-kori Magyarországon|az ország egyetlen pénzverdéje]], bár próbálták a pénzverést decentralizálni az országban. A pénzeken kezdetben olvasható ''„Regia Civitas”''
Esztergomban fogadta [[1147]]-ben [[II. Géza magyar király|II. Géza király]] [[III. Konrád német király]]t, aki hajókon vonult el Esztergom mellett, míg seregeinek egy része a szárazon tette meg az utat, közben pénzt csikart ki a monostoroktól és az egyházaktól. Őt [[VII. Lajos francia király]] keresztes hadai követték. A velük utazó tudósítók, történetírók mind kiemelik a város jelentőségét és gazdagságát. [[1188]]-ban a várban és a székesegyházban tűzvész pusztított, és ennek következtében azok teljesen leégtek. Az újjáépítést [[III. Béla magyar király|III. Béla]] kezdte meg francia és [[bizánc]]i hatásra. A [[Szent István tér (Esztergom)|Várhegy]] déli végén bővítette a várat, illetve kőfallal vetette körbe azt. [[1189]]-ben már itt fogadta [[I. Frigyes német-római császár|Barbarossa Frigyes császárt]], aki százezres seregével indult a [[Szentföld]]re. Mivel a magyar udvar félt a [[németek]]től, kitüntető szívélyességgel fogadták az uralkodót. Frigyes ajándékokat kapott Bélától, és egy pompásan berendezett négyszemélyes sátrat Esztergomban. Lübecki Arnold, Barbarossa Frigyes történetírója egyenesen a magyarok fővárosának
== A város az egyház tulajdonában ==
53. sor:
<div class="keretbal"> [[Fájl:Antonio Bonfini arcmása egy Corvina lapján a Philostratus codex 1487-1490 között készült Firenzében.jpg|145px|bal|Antonio Bonfini]][[Antonio Bonfini]] történetíró így ír [[Vitéz János]] alkotásairól, híres palotájáról és függőkertjeiről: ''„…a [[Esztergomi vár|várban]] tágas lovagtermet épített. Ez elé vörös márványból pompás, kiugró tornácot – loggiát – emeltetett kettős erkéllyel. A nagyterem fejéhez a Sibyllák kápolnáját építtette, ahol valamennyi [[Sibylla]] képét láthatjuk. A lovagterem falán sorban nemcsak az [[Magyarország uralkodóinak listája|összes magyar király]], de a [[Szkíták|szkíta ősök]] képei is láthatók… továbbá kettős kertet is létesített, amelyeket oszlopokkal és felettük húzódó folyosóval koronázott. A két kert közé, a szikla mellett kerek tornyot építtetett vörös márványból, s ezt különböző termekkel, fönt kilátó erkélyekkel ékesítette… [[A középkori Szent Adalbert-székesegyház (Esztergom)|Szent Adalbert bazilikáját]] üvegmázas cserepekkel fedette be…”''.</div>
A [[14. század|14]]–[[15. század]]ban [[Esztergomi érsekek listája|Esztergom érsekei]] révén gyakran országos események színtere volt, a magyar kultúrának egyik legfontosabb fellegvára lett. Udvarukban, amelynek gazdagsága a [[Budai vár|budai]] és a [[Visegrádi vár|visegrádi királyi udvarokéval]] vetekedett, gyakran fordultak meg királyi vendégek és [[Európa]]-szerte ismert tudósok, művészek, mint például [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]], Zsigmond és [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]], [[Regiomontanus]] a híres [[csillagász]], [[Ilkus Márton]], Georg Peuerbach, Pier Paolo Vergerio és végül [[Antonio Bonfini]], Mátyás király történetírója, aki történeti munkájában kiemeli [[Vitéz János|Vitéz János esztergomi érsek]] építkezéseit. Vitéz folytatta Szécsi munkáját. Sokat épített a [[Gótika|késő gótikus]], függőfolyosós váron, udvara világhírű volt. Vitéz európai hírű könyvtárába sok művészt maga köré gyűjtött. [[Galeotto Marzio]] többször huzamos ideig tartózkodott Esztergomban. Itt írta meg a ''„De homine”''
Vitéz János a [[Törökök|török]] elleni harcok miatt összetűzésbe keveredett Mátyással, ezért [[1471]]-ben a király serege ostromolta a lázadó érsek várát. A király Vitézt fogságba vetette, aki ott is halt meg. Halála után Mátyás özvegye, [[Aragóniai Beatrix magyar királyné|Aragóniai Beatrix]] élt a várban [[1490]] és [[1501]] között. Az érsek halála után kéziratainak egy része [[Konstantinápoly]]ba került. Innen azután több darabot a [[16. század]]ban előkelő könyvgyűjtőknek sikerült megszerezniük, egy [[Firenze|Firenzébe]], egy másik [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] jutott. Míg Vitéz kódexei [[Európa]] minden részében szét vannak szórva, egykori székhelyein, [[Várad]]on és Esztergomban egy sincs.
| |||