„Impala” változatai közötti eltérés

A tudományos nemi szintű neve, az ''Aepyceros'' a [[görög nyelv]]ből származik, és összetett szó: ''aipus'' = „magas” és ''ceros'' = „szarv”.<ref>{{cite web |url=https://www.merriam-webster.com/dictionary/Aepyceros |title="Aepyceros". Merriam-Webster Dictionary |accessdate=2017-05-31 |format= |work=}}</ref><ref>{{cite book |last1 = Briggs |first1 = M. |last2 = Briggs |first2 = P. |title = The Encyclopedia of World Wildlife |date = 2006 |publisher = Parragon Publishers |location = Somerset, UK |isbn = 978-1-4054-8292-9 |page = 114 |url = {{Google Books|id=LEZfe9Xxm1wC|page=114|plainurl=yes}}}}</ref> A fajneve, azaz a ''melampus'' szintén görög eredetű, és „feketelábat” jelent, mivel a ''melas'' = „fekete” és ''pous'' = „láb”.<ref>{{cite web |last1 = Huffman |first1 = B. |title = Impala (''(Aepyceros melampus)'') |url = http://www.ultimateungulate.com/artiodactyla/aepyceros_melampus.html |website = Ultimate Ungulate |publisher = Ultimate Ungulate |accessdate = 10 April 2016 }}</ref>

Manapság az ''Aepyceros'' nevű emlősnem egyetlen élő képviselője. Az állatot legelőször 1812-ben [[Martin Hinrich Carl Lichtenstein]] német zoológus írta le.<ref name =MSW3>{{cite web |url=https://books.google.ro/books?id=JgAMbNSt8ikC&pg=PA673&redir_esc=y&hl=hu#v=onepage&q&f=false |title=Grubb, P. (2005). "Order Artiodactyla". In Wilson, D.E.; Reeder, D.M. Mammal Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed.). Johns Hopkins University Press. p. 673. {{ISBN|978-0-8018-8221-0}}. OCLC 62265494 |accessdate=2017-05-31 |format= |work=}}</ref> 1984-ben, [[Elisabeth Vrba]] amerikai [[őslénytan|paleontológus]] azt állította, hogy az impala testvértaxonja a [[tehénantilop-formák]]nak ''(Alcelaphinae)'', mivel hasonlít a [[vörös tehénantilop]]ra ''(Alcelaphus buselaphus)''.<ref name="vrba">{{cite book |last1 = Vrba |first1 = E.S. |editor1-last = Eldredge |editor1-first = N. |editor2-last = Stanley |editor2-first = S.M. |title = Living Fossils |date = 1984 |publisher = Springer |location = New York, USA |isbn = 978-1-4613-8271-3 |chapter = Evolutionary pattern and process in the sister-group Alcelaphini-Aepycerotini (Mammalia: Bovidae) |oclc = 10403493}}</ref> 1999-ben Alexandre Hassanin a [[párizs]]i nemzeti tudományos kutatóközpont dolgozója és kollégái [[törzsfejlődés]]es ''(philogenesis)'' kutatásokat végeztek az antilopok között. Ezek a kutatók [[sejtmag]] és [[mitokondrium|mitokondriális]] [[dezoxiribonukleinsav|DNS-vizsgálatok]] segítségével meghatározták az impala családfáját és a más tülkösszarvúakkal való rokonsági kapcsolatait. Hassanin és társai megtudták, hogy az impala és a [[pézsmaantilop]] ''(Nesotragus moschatus)'' egy [[klád]]ot alkotnak, vagyis közös ősük van. Ez a klád testvértaxonja egy másiknak, mely a [[feketelábú bóbitásantilop]]ot ''(Cephalophus dorsalis)'' és a [[szassza|szasszát]] ''(Oreotragus oreotragus)'' foglalja magába.<ref name="Hassanin">{{cite journal |last1 = Hassanin |first1 = A. |last2 = Douzery |first2 = E.J.P. |title = Evolutionary affinities of the enigmatic saola (''(Pseudoryx nghetinhensis)'') in the context of the molecular phylogeny of Bovidae |journal = Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences |date = 1999 |volume = 266 |issue = 1422 |pages = 893–900 |doi = 10.1098/rspb.1999.0720 |pmid = 10380679 |pmc = 1689916 }} {{open access}}</ref> A 2003-ban végzett [[riboszomális RNS]] és β-spectrin nuklein szekvenálások azt mutatták, hogy az impala és [[Nesotragus]]-fajok között tényleg van rokonság.<ref>{{cite journal |last = Kuznetsova |first = M.V. |last2 = Kholodova |first2 = M.V. |title = Revision of phylogenetic relationships in the Antilopinae subfamily on the basis of the mitochondrial rRNA and β-spectrin nuclear gene sequences |journal = Doklady Biological Sciences |year = 2003 |volume = 391 |issue = 1–6 |pages = 333–6 |doi = 10.1023/A:1025102617714 |issn = 1608-3105 }}</ref>

Habár a két hivatalos alfaj alaktanilag igen hasonló,<ref name=kingdon /> a genetikai különbség köztük meglehetősen nagy. Eddig még nem észleltek [[hibrid (biológia)|hibrid]] példányokat.<ref name=kingdon /><ref name="Lorenzen">{{cite journal |last1 = Lorenzen |first1 = E.D. |last2 = Arctander |first2 = P. |last3 = Siegismund |first3 = H.R. |title = Regional genetic structuring and evolutionary history of the impala (''(Aepyceros melampus)'') |journal = Journal of Heredity |date = 2006 |volume = 97 |issue = 2 |pages = 119–32 |doi = 10.1093/jhered/esj012 |url = http://jhered.oxfordjournals.org/content/97/2/119.full.pdf+html }} {{open access}}</ref>

Az állat fényes szőrzete két árnyalatban szerepel; a háti része vörösesbarna, míg az oldalai világosbarnák vagy drapp-barnák. A hasi része fehér, és jól elüt a test többi színezetétől. A nyaka és feje is olyan színű, mint a háta, azonban a pofája és az [[orr]]tájéka valamivel világosabb. A [[szem]]ei körül fehér gyűrű látható. A ''petersi'' alfajnál az orr és szem környékén fekete sávozások vannak. A körülbelül 17&nbsp;centiméter hosszú [[fül]]einek végei feketék.<ref name="kingdon" /><ref name=Stuart /> A tükrétől egészen a hátsó lábak combjáig fekete vonalak futnak. A bojtos [[farok|farka]] 30&nbsp;centiméter hosszú; a közepén fekete csíkkal.<ref name="Stuart">{{cite book |last1 = Stuart |first1 = C. |last2 = Stuart |first2 = T. |title = Field Guide to Mammals of Southern Africa |date = 2001 |publisher = Struik Publishers |location = Cape Town, South Africa |isbn = 978-1-86872-537-3 |page = 210 |edition = 3rd |url = {{Google Books|id=sdY_sa1FPw0C|page=210|plainurl=yes}} |oclc = 46643659}}</ref> Színezetre az impala a [[zsiráfnyakú gazella|zsiráfnyakú gazellára]] ''(Litocranius walleri)'' hasonlít a legjobban, azonban ennek az utóbbi antilopnak rövidebbek a szarvai és hiányzanak a hátulsó fekete csíkozásai.<ref name=kingdon /> Az impala hátsó lábain fekete szőrcsomók borította szagmirigyek vannak. A bika fején a [[faggyúmirigy]]ek sűrűbben, míg a testen szétszórva ülnek.<ref name="estes" /><ref name="cavendish">{{cite book |last = Armstrong |first = M. |title = Wildlife and Plants |volume = 9| year = 2007 |publisher = Marshall Cavendish |location = New York, US |isbn = 978-0-7614-7693-1 |edition = 3rd |pages = 538–9 |url = {{Google Books|id=W7TJGrHh0yIC|page=538|plainurl=yes}} |oclc = 229311414}}</ref> Ezeket a mirigyeket a bika főleg a párzási időszak alatt használja; a tehén eme mirigyei nincsenek teljesen kifejlődve és sohasem használja ezeket.<ref>{{cite journal |last1 = Welsch |first1 = U. |last2 = van Dyk |first2 = G. |last3 = Moss |first3 = D. |last4 = Feuerhake |first4 = F. |title = Cutaneous glands of male and female impalas (''(Aepyceros melampus)''): seasonal activity changes and secretory mechanisms |journal = Cell and Tissue Research |date = 1998 |volume = 292 |issue = 2 |pages = 377–94 |doi = 10.1007/s004410051068 }}</ref> Az impalának négy csecsbimbója van.<ref name="estes" />

Ez az antilopfaj főleg nappal tevékeny, bár a nap közepét, amikor a legnagyobb a forróság, pihenéssel tölti. A meleg évszakban éjszaka is táplálkozik.<ref name=estes /> Az impalának három különböző „társadalmi” rétege van: a területtel rendelkező és az azt védelmező bikák, a tehéncsordák, melyekben a borjak is vannak, valamint a terület nélküli bikacsordák, melyben fiatal bikák és területet elvesztett, kiöregedett bikák társulnak.<ref name=schenkel>{{cite journal |last = Schenkel |first = R. |title = On sociology and behaviour in impala (''(Aepyceros melampus)'') Lichtenstein |journal = African Journal of Ecology |year = 1966 |volume = 4 |issue = 1 |pages = 99–114 |doi = 10.1111/j.1365-2028.1966.tb00887.x }}</ref> A területvédő bika, amint megnevezése is mutatja saját területet jelöl ki magának, melyet szagmirigyeivel, vizeletével és ürülékével határol el.<ref name=estes /> Ezt a területet hevesen védelmezi más bikákkal szemben, továbbá ide próbálja csalogatni a teheneket, hogy saját háreme legyen. A legénycsordák kis méretűek, alig számlálnak 30&nbsp;főt. Ezekben a csordákban az állatok közti távolság általában 2,5-3&nbsp;méter; a nagyon fiatal és az öreg bikák inkább közelítenek egymáshoz, mint az ugyanolyan korú, ivarérett, de még terület nélküli bikák. Ez utóbbi állatok csak próbadöfések érdekében közelítenek egymáshoz. A tehéncsordák egyedszáma nagyon változatos lehet, a 6&nbsp;főtől egészen a 100&nbsp;fősig terjedhet. A tehéncsordák általában 80-180&nbsp;[[hektár]]os területen belül mozognak. Az anya-borjú kapcsolat eléggé gyenge, azonnal megszűnik, hogy bekövetkezett az elválasztás. A fiatal bikát elkergetik, míg a fiatal tehén dönthet, hogy az anyja csordájában marad, vagy más tehéncsordához csatlakozik. A tehéncsordák eléggé lazák és nincs szembetűnő vezérük.<ref name=estes /><ref name=murray>{{cite journal |last = Murray |first = M.G. |title = Structure of association in impala, ''Aepyceros melampus'' |journal = Behavioral Ecology and Sociobiology |date = 1981 |volume = 9 |issue = 1 |pages = 23–33 |doi = 10.1007/BF00299849 }}</ref> A legény- és tehéncsordákon belül a kapcsolatot az egymást tisztogatás, „átfésülés” tartja fent. Az eddigi megfigyelések szerint a párosujjú patások közül csak az impala takarítja egyaránt magát is és fajtársait is. A tehéncsordákban az egymás gondozását főleg a rokon állatok végzik, míg a legénycsordákban nem számít a rokonság. Az egymást gondozó impalák naponta hatszor-tizenkétszer is „átfésülik” egymást.<ref name="hart">{{cite journal |last1 = Hart |first1 = B.L. |last2 = Hart |first2 = L.A. |title = Reciprocal allogrooming in impala, ''Aepyceros melampus'' |journal = Animal Behaviour (journal)|Animal Behaviour |year = 1992 |volume = 44 |issue = 6 |pages = 1073–1083 |doi = 10.1016/S0003-3472(05)80319-7 }}</ref>

Mint sok más nagyobb testű növényevő emlősállatnak, az impalának is számos élősködője van. A kullancsok közül: az ''[[Amblyomma hebraeum]]'', a ''[[Boophilus decoloratus]]'', a ''[[Hyalomma marginatum]]'', az ''[[Ixodes cavipalpus]]'', a ''[[Rhipicephalus appendiculatus]]'' és a ''[[Rhipicephalus evertsi]]'' támadja meg.<ref name=Mooring1995>{{cite journal |last1 = Mooring |first1 = M.S. |title = The effect of tick challenge on grooming rate by impala |journal = Animal Behaviour |date = 1995 |volume = 50 |issue = 2 |pages = 377–92 |doi = 10.1006/anbe.1995.0253 |url = http://www.pointloma.edu/sites/default/files/filemanager/Biology/Faculty/Mooring/Publications/1995-Tick_challenge_impala_grooming_Anim_Behav.pdf |accessdate = 2016-05-27 |archiveurl = https://web.archive.org/web/20161012005200/http://www.pointloma.edu/sites/default/files/filemanager/Biology/Faculty/Mooring/Publications/1995-Tick_challenge_impala_grooming_Anim_Behav.pdf |archivedate = 2016-10-12 }}</ref><ref>{{cite journal |last1 = Gallivan |first1 = G.J. |last2 = Culverwell |first2 = J. |last3 = Girdwood |first3 = R. |last4 = Surgeoner |first4 = G.A. |title = Ixodid ticks of impala (''(Aepyceros melampus)'') in Swaziland: effect of age class, sex, body condition and management |journal = South African Journal of Zoology |date = 1995 |volume = 30 |issue = 4 |pages = 178–86 |doi = 10.1080/02541858.1995.11448385 |url = http://www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1080/02541858.1995.11448385 }} {{open access}}</ref><ref>{{cite journal |last1 = Horak |first1 = I.G. |title = Parasites of domestic and wild animals in South Africa. XV. The seasonal prevalence of ectoparasites on impala and cattle in the Northern Transvaal |journal = The Onderstepoort Journal of Veterinary Research |date = 1982 |volume = 49 |issue = 2 |pages = 85–93 |pmid = 7177586 }}</ref> Zimbabwében az elszaporodott ''R. appendiculatus'' kullancsok számos patás állat halálát okozták, mivel a kullancsbénulást okozták. Az impalának a fésűs fogazata tökéletes a szőrzetből való kullancseltávolításra, azonban ez a tevékenység nagyon időigényes, és a forró nyáron az antilopok inkább a vízkereséssel foglalkoztak. Szintén az „átfésülés” elveszi a figyelmet a ragadozók veszélyéről, valamint koptatja a fogakat. Megfigyelések azt mutatták, hogy impala a testápolási idő hosszát és a „barátok” számát az adott évszak kullancsmennyiségéhez időzíti, illetve tartja fent.<ref name=Mooring1995 />

Ez a növényevő emlős egyaránt bokorevő és legelő. E két táplálkozási módszer közül akármelyik előnybe kerülhet, az adott évszaktól és táplálékkínálattól függően.<ref name="Skinner">{{cite book |last1 = Skinner |first1 = J.D. |last2 = Chimimba |first2 = C.T. |title = The Mammals of the Southern African Subregion |date = 2005 |publisher = Cambridge University Press |location = Cambridge, UK |isbn = 978-0-521-84418-5 |pages = 703–8 |edition = 3rd |oclc = 62703884}}</ref> Az étrendje, levelekből, virágokból, perjefélékből, más lágy szárú növényekből, valamint gyümölcsökből és hüvelyestermésekből tevődik össze. Valamilyen vízforrás közelségét kedveli; ennek hiányában inkább [[pozsgások|pozsgás növényekkel]] táplálkozik.<ref name=estes /> Egy megfigyelés szerint az impala 45%-ban egyszikűeket, 45%-ban kétszikűeket és 10%-ban valamilyen termést fogyaszt. Az [[esős évszak]] megérkeztével a füvek fogyasztása 90%-kal megnő, míg a [[száraz évszak]]ban kerüli az elszáradt perjeféléket.<ref>{{cite journal |last1 = Meissner |first1 = H.H. |last2 = Pieterse |first2 = E. |last3 = Potgieter |first3 = J.H.J. |title = Seasonal food selection and intake by male impala ''Aepyceros melampus'' in two habitats |journal = South African Journal of Wildlife Research |year = 1996 |volume = 26 |issue = 2 |pages = 56–63 |issn = 0379-4369 }}</ref> A késő esős évszakban és a száraz évszakban főleg bokrok, cserjék és fiatal fák leveleit eszi. A legszegényesebb tápláléka a száraz évszak közepén van, amikor is faanyaggal és kéreggel kénytelen táplálkozni.<ref name="kingdon" /><ref>{{cite journal |last = Dunham |first = K. M. |title = The diet of impala (''(Aepyceros melampus)'') in the Sengwa Wildlife Research Area, Rhodesia |journal = Journal of Zoology |date = 2009 |volume = 192 |issue = 1 |pages = 41–57 |doi = 10.1111/j.1469-7998.1980.tb04218.x }}</ref> A fiatal bikák és a tehenek inkább bokorevőbbek, mint a territoriális bikák, melyek a kijelölt területeiken található füveket legelik.<ref>{{cite journal |last = van Rooyen |first = A.F. |last2 = Skinner |first2 = J.D. |title = Dietary differences between the sexes in impala |journal = Transactions of the Royal Society of South Africa |date = 1989 |volume = 47 |issue = 2 |pages = 181–5 |doi = 10.1080/00359198909520161 }}</ref>

A füvek közül főleg a tápláló ''[[Digitaria macroblephara]]'' nevű fajt keresi, azonban a szívós és kemény ''[[Heteropogon contortus]]'' és ''[[Themeda triandra]]'' fajokat általában kerüli.<ref name=Sinclair /> Az az impala, amely a csorda szélén táplálkozik, figyelmesebb, mint egy közbülsőbb példány. A táplálkozó állat, habár az nem is a kijelölt területe, lehajtott fejjel arrább zavarja fajtársait.<ref>{{cite journal |last1 = Blanchard |first1 = P. |last2 = Sabatier |first2 = R. |last3 = Fritz |first3 = H. |title = Within-group spatial position and vigilance: a role also for competition? The case of impalas (''(Aepyceros melampus)'') with a controlled food supply |journal = Behavioral Ecology and Sociobiology |date = 2008 |volume = 62 |issue = 12 |pages = 1863–8 |doi = 10.1007/s00265-008-0615-3 }}</ref> A napi táplálkozásra szánt idő a száraz évszak vége felé éri el csúcspontját, amikor is 75,5%-át az idejének táplálékkereséssel tölti. Az esős évszakban és a száraz évszak elején szánja a legkevesebb időt a táplálkozásra; ekkortájt csak az 58%-át.<ref>{{cite journal |last = Wronski |first = T. |title = Feeding ecology and foraging behaviour of impala ''Aepyceros melampus'' in Lake Mburo National Park, Uganda |journal = African Journal of Ecology |date = September 2002 |volume = 40 |issue = 3 |pages = 205–11 |doi = 10.1046/j.1365-2028.2002.00348.x }}</ref>