Wikipédia

„Lengyelország az első Piastok korában (1138-ig)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
BinBot (vitalap | szerkesztései)
botok
191 035 szerkesztés
a A nyilván / mindig / dicsér rövid i-vel írandó! (kézi botjavítás)
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
23. sor:
Amikor 983-ban II. Ottó meghalt, Civakodó Henrik megint megpróbálta megdönteni császár fiának és a trón örökösének, [[III. Ottó német-római császár|III. Ottó]] uralmát. Henrik egy év után mégis felhagyott céljával, Mieszko pedig átállt Ottó oldalára, mert mindkettőjüket az elbai szlávok fenyegették. A Mieszko és III. Ottó közötti létrejött szövetség azzal járt, hogy a lengyel-cseh szövetség megszakadt – a 80-as évek felétől ismét háború folyt. Ennek során Mieszko meghódította [[Szilézia|Sziléziát]] és [[Kis-Lengyelország]]ot Krakkóval (de Kosmas, cseh krónikaíró szerint, Krakkót 999-ben hódították meg, ami azt jelentené, hogy nem Mieszko, hanem a fia, Vitéz Boleszláv hajtotta azt végre).
 
Mieszko meghódította [[Mazóvia|Mazóviát]] is (a 60-as és 90-es évek közt) és az úgynevezett Vörös földet (''(Grody Czerwieńskie)'') – a mai [[Sanok]], [[Przemyśl]] és [[Chełm]] környékét (a 70-es években). 981-ben a Vörös földet [[I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem]] visszafoglalta.
 
A 980-as években Mieszko Dániával is háborút viselt, aminek a célja a lengyel uralom megerősítése volt Pomerániában . Ennek érdekében szövetséget kötött Svédországgal.<ref>A svédországi szövetség részeként Mieszko lánya, Szvjatoszlava (''(Świętosława)'') férjhez ment [[VI. Erik svéd király]]hoz. Erik halála után Szvjatoszlava [[I. Svend dán király|Villaszakallú Svend]] dán király felesége lett és négy gyermeket szült neki, köztük volt [[I. Knut dán király|Nagy Knut]] is, Anglia meghódítója és királya (1016-35).</ref>
 
=== Vitéz Boleszláv ===
[[Fájl:Boleslaus I.jpg|thumb|left|160px|Vitéz Boleszláv [[Jan Matejko]] képén]]
[[Fájl:Polska 992 - 1025.png|thumb|250px|I. Mieszko és Vitéz Boleszláv állama: rózsaszínel I. Mieszko állama (992), piros vonal - Lengyelország határai 1025-ben]]
Mieszko halála után fia, '''[[I. Boleszláv lengyel király|Vitéz Boleszláv]]''' (''(Bolesław Chrobry)'') került a trónra. Őt tekinthetjük Lengyelország valódi megalapítójának. III. Ottó szövetségese volt, aki szimbolikusan királlyá koronázta őt 1000-ben és hozzájárult érsekség alapításához, Gnieznóban. Egyelőre mégsem lett Boleszláv jogailag királlyá, pedig [[II. Szilveszter pápa]] állítólag küldött neki koronát. A legenda szerint ezt végül a magyarok kapták meg, [[I. István magyar király|I. István]] számára. III. Ottó már 1002-ben meghalt, Boleszláv kihasználva a zűrzavart a császár halála után, megszerezte Lausitzot.
 
1002-ben elűzték [[III. Boleszláv cseh fejedelem|Vöröshajú Boleszláv]] cseh fejedelmet. A következő évben Vitéz Boleszláv segítségével visszatért, de kegyetlenkedései miatt újból elűzték. Ezúttal a lengyel fejedelem már nem segítette, hanem foglyul ejtette, megvakíttatta, és haláláig egy lengyel várba záratta, majd elfoglalta a cseh trónt. Így, Vitéz Boleszláv uralma alá került Csehország, Morvaország, Kis-Lengyelország és (Gallus Anonymus gesztája alapján) valószínűleg a mai Észak-Szlovákia is.
42. sor:
Vitéz Boleszláv államának a hatalma arra inspirálta a fejedelmet, hogy megszerezze a királyi koronát. Már 1000-ben megpróbálkozott ezzel, de nem sikerült neki. Mivel 1024-ben meghalt [[VIII. Benedek pápa]] és II. Henrik császár (mindketten csak ártottak Lengyelországnak), Boleszláv törekvése [[XIX. János pápa|XIX. János pápánál]] ezúttal sikerrel járt. 1025 áprilisában megkoronáztatta magát, de két hónappal később meghalt.
 
Az első Piastok államának központja [[Gniezno]] volt. A kereszténység jótékony hatására gyorsan fejlődött az ország mind politikai, mind gazdasági, mind kulturális téren. Ekkor még sokféle nyelvű és etnikumú törzsek éltek itt, akik tanyákon laktak, de törvények hatására falvakba, városokba (''(posada)'') kezdtek tömörülni, ahol a mezőgazdaságon kívül már iparral is foglalkoztak. A nagyobb települések körül erődítmények jöttek létre, amelyeket várnagyok és őrgrófok (''palatinus''ok) vezettek. Kialakult a [[Feudalizmus|feudális]] társadalom, így a nemeseknek fegyverrel kellett szolgálniuk az urukat.
 
== Állam bukása - II. Mieszko és Veszprém ==
[[Fájl:Mieszko II Lambert.jpg|160px|thumb|left|II. Mieszko [[Jan Matejko]] képén]]
[[Fájl:Kazimierz I Odnowiciel.jpg|160px|thumb|I. Megújító Kázmér [[Jan Matejko]] képén]]
[[I. Boleszláv lengyel király|I. Boleszláv]] halálát követően fia, '''[[II. Mieszko lengyel fejedelem|II. Mieszko]]''' került a trónra és még 1025-ben megkoronáztatta magát lengyel királlyá. Törekedett folytatni apja terjeszkedési politikáját, mégsem tudott a nyomdokaiba lépni. Elhanyagolta a kormányzást és az igazságszolgáltatást, gyakran szeszélyes volt. A maga erejében bízva, 1028-ban lerohanta és tönkretette [[Szászország]]ot. Lengyelország szomszédainak elegük lett a Vitéz Boleszlávval elindult agresszív politikából és most megbosszulták azt: elsőként [[II. Konrád német-római császár|II. Konrád]] császár megtámadta Lausitzot, azután [[Ulrik cseh fejedelem]] elfoglalta [[Morvaország]]ot, 1030-ban pedig keletről Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem tört az országra. A II. Mieszko által elűzött testvérei közreműködésével létrejött a német-orosz szövetség, ami a királyi hatalom bukását okozta Lengyelországban. Kezdetben Lausitz vált le az államról, azután Vörösföld. Szlovákiát [[I. István magyar király]] foglalta el. II. Mieszko elmenekült az országból, a királyi hatalmat pedig átvette mostohafivére, '''[[Veszprém lengyel fejedelem|Veszprém]]''' (''(Bezprym)''), aki 1031-ben tért vissza magyarországi elűzetéséből.<ref>Veszprém anyja, [[Géza magyar fejedelem]] lánya, Judit volt. Amikor a férje, Vitéz Boleszláv, nem látta már hasznát a Gézával kötött szövetségből, elűzte a feleségét és a fiát, akik letelepültek egy várban, amely körül város nőtt ki, a fiú neve után a [[Veszprém]] nevet kapta.</ref> Mieszkót elűzték Csehországba, ahol Ulrik fejedelem kiheréltette (így állva bosszút amiatt, hogy Mieszko apja, Vitéz Boleszláv, korábban megvakíttatta Ulrik nagybátyját, Vöröshajú Boleszlávot). Veszprém pedig visszaadta a császárnak a koronázási jelvényeket és annak bábjaként fejedelem lett. Véresen üldözte az ellenségeit. Uralkodása az államszerkezet szétbomlására és a hatalom tekintélyének aláásására vezetett (akkoriban számos pogány lázadás robbant ki). Ezért már 1032 tavaszán meggyilkolták a kíséretéhez tartozó emberek.
 
Lengyelországba II. Mieszko hazatért, de már 1034-ben meghalt. Így '''[[I. Kázmér lengyel fejedelem|I. Megújító Kázmér]],''' II. Mieszko fia lett az uralkodó, aki kezdetben akadályoztatva volt a kormányzásban. Helyzete gyenge volt: állandó népi felkelések, amelyek eredményeként Kázmérnak menekülnie kellett – előbb Magyarországra,<ref>Jerzy Wyrozumski, ''Historia Polski do roku 1505'', Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa 1986, 96. oldal</ref> majd Franciaországba,<ref>{{cite web| url = http://mek.niif.hu/00000/00060/html/056/pc005624.html#5| title = Pallas Nagy Lexikona| accessdate= 2012-05-25| format = html}}</ref> azután Németországba. Az interregnumot kihasználva, 1038-ban [[I. Břetislav cseh fejedelem]] megtámadta Lengyelországot, rengeteg kincset rabolt. Kifosztotta [[Nagy-Lengyelország]]ot, tönkretette a püspöki székhelyeket, magával vitte [[Szent Adalbert]] ereklyéit, feldúlta I. Mieszko síremlékét. Elfoglalta [[Szilézia|Sziléziát]] és [[Kis-Lengyelország]]ot is. A cseh hatalomnak ez a növekedése megrémítette a német császárt, [[III. Henrik német-római császár|III. Henriket]], akinek segítségével Kázmér kiűzte Břetiszlávot és visszaszerezte Kis-Lengyelországot. 1047-ben Bölcs Jároszláv fejedelem segített a lengyel uralkodónak visszaszerezni Mazóviát, ahol eddig egy lázadó, Masław uralkodott. Kázmér hamarosan Sziléziát is visszavette.
57. sor:
[[Fájl:Boleslav III of Poland.jpg|160px|thumb|III. (Ferdeszájú) Boleszláv [[Jan Matejko]] képén]]
[[Fájl:Polska 1102 - 1138.png|thumb|240px|Lengyelország III. (Ferdeszájú) Boleszláv korában]]
Kázmér erős kézzel állította helyre a közrendet, ismét megszilárdította a kereszténységet, több új püspökséget ([[Krakkó]], [[Wrocław]]), apátságot is ([[Tyniec]] Krakkó mellett) létrehozott. [[Gniezno]] és [[Poznań]] annyira le voltak rombolva, hogy a fejedelemnek Krakkót kellett választania a székhelyévé (kb. 1040). Az ország újjáépítése célját kitűző törekvései miatt Kázmér az "megújító" (''(Odnowiciel)'') előnevet kapta.
 
Kázmér 1058-ban meghalt. Utódja '''[[II. Boleszláv lengyel király|II. Boleszláv]]''' lett. Aktív külpolitikát folytatott, beavatkozott a környező országok - Cseh-, Magyar- és Oroszország - trónviszályaiba. Az első ilyen hadjáratot 1060-ban indította Magyarországra, hogy a szövetségesét, [[I. Béla magyar király|I. Bélát]] (ő II. Mieszko lányának a férje), trónra ültesse, azután 1074-ben – [[I. Géza magyar király|I. Gézát]] meg 1077-ben [[I. László magyar király|I. Lászlót]] támogatta. Hasonlóan támogatta a kijevi fejedelmet, [[I. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem|I. Izjaszlávot]], 1077-ben, ő II. Mieszko másik lányának férje volt. Törekedett a királyi korona visszaszerzésére, azért következetesen harcolt a német császárok ellen és támogatta [[VII. Gergely pápa|VII. Gergely pápát]] az invesztitúraharcban. A törekvései sikerrel jártak - 1076-ban a pápa elismerte őt lengyel királyként. Azonban akadtak ellenségei is, mint például '''[[Szent Szaniszló]]''' krakkói püspök. A legenda szerint, bírálta a királyt, erre ő annyira megharagudott, hogy saját kezével leszúrta. Ezután a pápa kiátkozta, így Boleszláv Magyarországra menekült (1079). Az uralkodása annyira ellentmondásos volt, hogy a lengyel történelemben szélsőséges előneveket visel emiatt – Bőkézű (''(Szczodry)''), Merész (''(Śmiały)'') és Kegyetlen (''(Okrutny)'').
 
Elűzetése után nem fiai, hanem öccse, '''[[I. Ulászló lengyel fejedelem|I. Ulászló]]''' (''(Władysław Herman)'') került hatalomra. Hiába vette el [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik]] lányát, tekintélyt nem tudott kiharcolni. Ebben az is közrejátszhatott, hogy eléggé tehetetlen, határozatlan volt, hiányzott a kormányzáshoz szükséges tehetsége. Az uralkodó lemondott a királyi címről, a császársággal és Csehország szemben alárendeltté lett (a csehek meghódították Kis-Lengyelországot, a lengyeleknek sarcot kellett fizetniuk Sziléziáért). Helyette '''[[Sieciech]]''' nádor kormányzott, akinek uralkodása elégedetlenkedést keltett egyre több feudálúr között - azért 1099-ben a fejedelem kénytelen volt emigrálni, az országot pedig a fiai, '''[[Zbigniew lengyel fejedelem|Zbigniew]]''' és '''[[III. Boleszláv lengyel fejedelem|III. (Ferdeszájú) Boleszláv]]''' közt felosztani. 1102-ben az ő halálával megkezdődött a harc Zbigniew és Boleszláv között. Kezdetben Zbigniew került hatalomra, de 1107-ben testvére legyőzte. Ő 1109-ben csatlakozott [[V. Henrik német-római császár|V. Henrikhez]], azonban a [[Hundsfeldi csata|Hundsfeldi]] (''(Psie Pole)'') csatában<ref>Valójában, a hundsfeldi csata vagy egy kis jelentésű csetepaté volt vagy egyáltalán nem történt – nagy csataként pedig a Boleszláv fiának és utódjának krónikaírója állította be propaganda céljából. Ezt a legendát fenntartották 19. és 20. században is, különösen a [[Lengyel Népköztársaság]]ban, a lengyel-német viták idejen. Bizonyítékul történeszek megadják, hogy [[Gallus Anonymus]], aki épp ebben az időszakban írta krónikáját , nem említi meg ezt a csatát – holott a diadal a Német-Római Császárság, azaz az európai hatalom fölött komoly dicséret lett volna az uralkodó számára, akinél Gallus dolgozott. Lásd pl. M. Kaczmarek, ''Bitwa na Psim Polu'', Encyklopedia Wrocławia, Wrocław 2000</ref> Boleszláv végleg legyőzte, ezzel megszilárdította hatalmát (jelentősen segített neki ebben a harcban a szövetség [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmánnal]], aki egyidejűleg megtámadta Csehországot, megakadályozva abban, hogyfegyveresen támogassa a császárt). Később ugyan Boleszláv ismét visszahívta bátyját, de hamarosan árulással vádolta, és megvakíttatta. Ezért a pápa kiátkozta, és Boleszláv csak nagy nehézségek árán kapta vissza korábbi jogait.
 
1114-ben Boleszláv békeszerződést kötött a császársággal és Csehországgal, ezért meg tudta kezdeni [[Pomeránia]] meghódítását. A Keleti Pomeránia ([[Gdańsk]]kal) Lengyelországhoz csatolása 1119-ben következett, a Nyugat-Pomerániáé pedig ([[Szczecin]]nel) – 1122-ben (majd 1130-ban – [[Rügen]]é).
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelország_az_első_Piastok_korában_(1138-ig)”