„Lengyelország májusi alkotmánya” változatai közötti eltérés

'''Lengyelország májusi alkotmánya''', vagy gyakrabban használt elnevezésével: a '''Május 3-i alkotmány''' ([[lengyel nyelv|lengyelül]]: ''Konstytucja Trzeciego Maja'' vagy ''Konstytucja 3 Maja 1791 roku'', [[Litván nyelv|litvánul]]: ''Gegužės trečiosios konstitucija'') a világ második és [[Európa]] első modern, [[kartális alkotmány]]a, melyet [[1791]]. [[május 3.|május 3-án]] fogadott el a [[Lengyel-Litván Unió|Lengyel–Litván Unió]] államának korszakos jelentőségű [[Szejm (lengyel)|szejmje]], a [[nagy szejm]] (''(Sejm Wielki)'').

A [[törvény]] [[Alkotmányos monarchia|alkotmányos monarchiát]] teremtett, a [[Hatalmi ágak szétválasztása|hatalommegosztás elve]] szerinti elkülönült jogalkotói, végrehajtói és bírói hatalmi ágakat hozott létre, s megszüntetve a lengyel–litván állam kettősségét – az uniót – egységes köztársaságot alakított ki (''(Rzeczpospolita Polska)''). Politikai értelemben egyenlőnek mondta ki a városi [[polgárság]]ot a [[nemesség]]gel, állami védelem alá helyezte a [[feudális]] kötöttségek alól felszabadított [[jobbágyság]]ot, [[vallásszabadság]]ot hirdetett, továbbá eltörölte a [[liberum veto]] intézményét.

Az alkotmányról való szavazás „békés államcsíny” keretében történt. A reformerők titokban készítették elő a „kormányzati törvényre” vonatkozó javaslatukat, és a [[húsvét]] utáni napokra tűzték ki a tárgyalását, amikor sok konzervatív követ még otthon tartózkodott.<ref>Szokolay Katalin: ''Lengyelország története.'' Budapest, 2006., 89. old.</ref> A szavazás után néhányan tiltakoztak, de a szejm vizsgálóbizottsága május 5-én megállapította, hogy a jogalkotás törvényes volt. Nem sokkal később Hugo Kołłątaj Az alkotmány barátai (''(Zgromadzenie Przyjaciół Konstytucji Rządowej)'') néven politikai csoportot hozott létre abból a célból, hogy a még bizonytalankodókat megnyerjék az alkotmány ügyének, illetve hogy előkészítsék a további, még mélyrehatóbb alkotmányos reformokat. Napjainkban ezt a politikai képződményt tartják az első modern lengyel pártkezdeménynek.

A reformok ellenzéke (Franciszek Ksawery Branicki, Stanisław Szczęsny Potocki, Seweryn Rzewuski, Szymon és Józef Kossakowski) azonban nem nyugodott bele a vereségbe. Létrehozta a [[targowicai konföderáció]]t, és [[II. Katalin orosz cárnő|II. Katalin cárnő]] segítségét kérve polgárháborút robbantott ki, illetve legitimálta az orosz megszállást. Az alkotmányhoz hű erők [[Tadeusz Kościuszko|Kościuszko Tádé]] (''(Tadeusz Kościusko)'') vezetésével fegyverrel próbálták megvédelmezni a reform eredményeit és az ország függetlenségét. A harc és maga az állam elbukott, s az alkotmányt [[1793]]. november 23-án a [[Hrodna|Hrodnai Szejm]] hatályon kívül helyezte. Hamarosan pedig megtörtént [[Lengyelország három felosztása|Lengyelország három felosztásának]] folyamatában a második.

A törvény két megszövegezője, Ignacy Potocki és Hugo Kołłątaj is emigrációba menekült, s 1793-ban közösen könyvet jelentetett meg O ustanowieniu i upadku Konstytucji 3 Maja (''(Az 1791. május 3-i alkotmány születése és bukása)'') címmel. Szavaik szerint a májusi alkotmány volt „az elmúló haza végakarata és testamentuma”. Az ország harmadik, teljes körű felosztásra [[1795]]-ben, az újabb Kościuszko-féle felkelés bukása után került sor. Lengyelország csak 123 év után, [[1918]]-ban szerezte vissza függetlenségét.