„Uppsalai dóm” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
8. sor:
A ma [[Gamla Uppsala|Gamla Uppsalának]] nevezett település a 13. századra a térszín emelkedése miatt elvesztette hajózási kapcsolatait és ezzel gazdasági jelentőségét. Ezért a pápától engedélyt kértek és kaptak a püspöki székhely áthelyezésére, annak kiváltságaival és nevével együtt, a kikötővel továbbra is rendelkező közeli Östra Arosba, ami így ezután az Uppsala nevet vette fel. Az ország egyházi központjához méltó új templom építése vált szükségessé, aminek tervezését 1258-ban kezdték meg.<ref>A dóm és környezetének egész részletes története 2010-ben jelent meg hat kötetben, több mint 3000 oldalon Uppsalában: ''Uppsala domkyrka'' (227-232 kötet a ''Sveriges kyrkor. Konsthistoriskt inventarium'' című sorozatban)</ref>
 
Maga az építkezés 1273-ban indult meg [[Etienne de Bonneuil]] vezetésével az akkor divatos [[gótika|gótikus]] stílusban, de mellette egy sor más neves angol, német, francia építész is részt vett az évszázados munkában.<ref>Christian Lovén, ''Uppsala domkyrka'', band 3, 2010, s. 300.</ref> A templomot végül [[1435]]-ben szentelte fel Olov Larsson (''(Olaus Laurentii)'') érsek. A tornyok csak az 1500-as évekre készültek el, de gyakran érték őket villámcsapások. [[1619]]-ben a tornyokat az akkor Északon elterjedt [[reneszánsz|holland reneszánsz]] stílusban építették újjá. [[1702]]-ben csaknem egész Uppsala leégett, vele együtt a dóm is. A [[Carl Hårleman]] vezette újjáépítés során klasszicizáló és [[barokk]] elemek is megjelentek az épületen.
 
1886–1893 került sor egy új teljes rekonstrukcióra [[Helgo Zettervall]] vezetésével. Ekkor az egész nyugati homlokzatot elbontották, és annak egyes elemeit, így a [[rózsaablak]]ot újra felhasználva, neogótikus stílusban építették azt újjá. Kicserélték csaknem a teljes külső és belső burkolatot is. A jelentős átépítés akkor is, azóta is sok vitát váltott ki. Az újonnan alkalmazott cement veszélyes helyeken is hullani kezdett, ezért a 20. század 30-as éveitől egészen a 60-as évekig csak védőtető alatt lehetett megközelíteni a bejáratokat. A szükségessé vált javítások során nem csak a cementből készült elemeket távolították el, hanem a templom külső képét egyszerűsítve igyekeztek a korábbi állapothoz közelíteni.