„Örökös főispán” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a isbn korr
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
4. sor:
A [[15. század]]ban örökös főispán lett a veszprémi, győri, nyitrai, váradi, pécsi és egri püspök, valamint a kalocsai érsek. A mindenkori [[nádor]] is a [[15. század]] óta egyben [[Pest vármegye]] főispánja.<ref name="Fogalomtár"/>
 
[[I. Mátyás magyar király|I. Mátyás]] kezdett egyes [[báró]]i családoknak birtok helyett „örökös”, pontosabban örökletes főispáni (''(haereditarius)'') hivatalt adományozni. Mivel a magyar ispáni tisztség a frank grófi tisztség megfelelője volt, az örökletes ispáni tisztség német mintára – ahol a gróf már örökletes cím volt ekkor – magyar grófi címmé alakult.<ref name="Fogalomtár"/>
 
[[Bronisław Komorowski]] lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökletes főispánságot, s ez alapján később [[Lengyelország]]ban grófként ismerték el őket. A [[16. század]]tól a [[Habsburg-ház|Habsburg]]-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. [[primogenitúra]], [[szeniorátus]]). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték.