„Őskeresztények” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
2. sor:
Az '''őskeresztények''' a [[kereszténység]]nek a legkorábbi szakaszában élő, az [[apostol]]i korban tevékenykedő keresztények megnevezése.
 
A [[2. század]] elejétől kezdve a teológusok már az [[ókeresztény egyház]]ról beszélnek. (''(ezt az időszakot lásd ott)'')
 
A keresztény szó Krisztus neve után a Krisztiánusz szóból származik, ami azt jelenti, hogy krisztusi. Így nevezték már a legkorábbi korban Jézus Krisztus követőit, akik krisztusi életet éltek.<ref name="Vári Albert: Isten országa munkásai"/> (''(Χριστός görög szó; jelentése: a "felkent".)'')<br />
A [[zsidók]] nazarénusoknak is hívták őket, Jézus származási helye, [[Názáret]] után.
{{Keresztény történelem}}
15. sor:
Jézus ezekkel a szavakkal küldte ki a tanítványait:
* ''„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek.”''<ref>http://biblia.biblia.hu/read.php Máté 28: 19-20</ref>
A tanítványok és Jézus követőinek a feladata, hogy az [[evangélium]]ot az egész világ számára ismertté tegye (''([[misszió]])'').
Jézus mennybemenetele után a tanítványok visszatértek [[Jeruzsálem]]be, ahol a [[Szent Lélek]] kiáradása után különféle nyelveken kezdtek el beszélni, és hirdetni kezdték a [[megváltás]] üzenetét.
 
26. sor:
[[Egyszerűség (vallás)|Vagyonközösség]]ben éltek, a hívők pedig egész vagyonukat a gyülekezet rendelkezésére bocsájtották.<ref name="ReferenceSz">Szimonidesz Lajos: Zsidóság és kereszténység</ref> Ez nem az apostolok által elrendelt kötelező gyakorlat volt, hanem mint a "[[Szent Lélek|Lélek]] gyümölcse" belülről késztette őket.
* ''„A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt... Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket.”''<ref>http://szentiras.hu/SZIT/ApCsel4,32-35 Apostolok Csel. 4,32-35 és 2, 42-47</ref>
A [[Biblia|szent iratok]]at tükörként a lelkük elébe állították. Összejöveteleiken családias hangulat volt, szeretetvacsoráik, amelyeket [[agapé]]nak neveztek (''(jelentése: szeretet, vendégség)''), a testvéries összeforrás jegyében folytak le. Az étkezéseknél tartózkodtak minden kicsapongástól, mert tudták, hogy Isten jelen van, és látja cselekedeteiket. Az étkezések elején és végén is [[Imádság|imádkoztak]].<ref name="Vári Albert: Isten országa munkásai">Vári Albert: Isten országa munkásai</ref> Heti két napot [[böjt]]öltek.<ref>{{Cite web |url=http://mjjhoskin.wordpress.com/2010/03/01/tomorrow-night-fasting-with-john-wesley/# |title=Archivált másolat |accessdate=2012-08-20 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20101002035634/http://mjjhoskin.wordpress.com/2010/03/01/tomorrow-night-fasting-with-john-wesley/# |archivedate=2010-10-02 }}</ref> Ezeken a napokon még éberebben irányították életüket [[Isten]] felé.
 
A jeruzsálemi zsidó főpapok nem nézték jó szemmel a keresztények gyors terjedését és megtiltották nekik, hogy prédikáljanak. Amikor látták hogy azok a tiltásukra ügyet sem vetnek, üldözni kezdték őket. Ennek esett áldozatul [[Szent István (vértanú)|István]] diakónus - akit Jeruzsálem mellett halálra köveztek<ref>http://biblia.biblia.hu/read.php Apostolok Csel. 7 : 54-60</ref>- és később [[Jakab, az Úr testvére|Jakab apostol]] is.<ref>http://biblia.hit.hu/bible/21/ACT/12 Ap. Csel. 12 : 2</ref> Ekkor a keresztények egy része Palesztina más területeire menekült, ahol tovább hirdették az evangéliumot.
44. sor:
[[Péter apostol]] is Rómában tartózkodott a [[60-as évek]]ben, ahol [[mártír]]halált halt [[Nero római császár|Nero]] uralkodása alatt, de ott tartózkodásának hosszáról nincsenek ismereteink.
 
Az apostolok utódai és megbízottai tovább folytatták az evangelizációt. Az [[1. század]]ban megjelent és terjedt a kereszténység az egész [[Mediterráneum]]ban (''(Földközi-tenger térsége)'') és valószínűleg [[Gallia|Galliában]] is.
 
Amikor a zsidó ellenállás [[66]]-ban háborúhoz vezetett a rómaiakkal, a jeruzsálemi gyülekezet teljesen elhagyta a várost és [[Palesztina]] más területeire, illetve [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiába]] menekült. Miután a rómaiak a [[zsidó háború|zsidó lázadást]] leverték és Jeruzsálem elpusztult ([[70]]), a kereszténység súlypontja egyre inkább a pogány világba került, központjai pedig [[Ókori Róma|Rómá]]ba, [[Antiokheia|Antiokhiá]]ba és más városokba helyeződtek át.
71. sor:
 
==== Egyházvezetés ====
A gyülekezetek vezetésére választott idősebbeket [[presbiter]]eknek (''(preszbüterosz)'') nevezték, a presbiterek mellé választott segédeket pedig [[diakónus]]oknak. Ezeknek a fő kötelességük az adománygyűjtés és annak a szegények között való kiosztása, továbbá az igehirdetés és a keresztelés is volt. Általában a presbiterek közül kerültek ki azok, akik a szent iratokat magyarázták. A gyülekezetek elöljáróinak kinevezéséhez böjtölés és imádkozások közepette kérték Isten vezetését.<ref>http://biblia.hit.hu/bible/21/ACT/13 Ap. Csel. 13 : 1-3</ref><ref>http://biblia.hit.hu/bible/21/ACT/14 Ap. Csel. 14 : 23</ref>
 
Az első keresztény gyülekezetekben a tagok között nem volt különbség, férfi vagy nő, mindenki egyenrangú volt, Jézus tanításának megfelelően.<ref>http://biblia.biblia.hu/read.php Máté 23: 6-12</ref> Ugyanakkor azok, akik mint [[Szent Lélek|a lélektől]] sugallt prófétaként léptek fel, azok utasításait elfogadták. Ezen emberek az [[apostolok]], az ún. [[Próféta|próféták]] és más tanítók voltak. Az apostolok Krisztus tanítványai közül kerültek ki, akik mint vándor-prédikátorként működtek és sok csodát tettek. A próféták is Isten nevében emelkedtek szólásra a keresztény gyülekezetekben. Az apostolokról és a prófétákról a hívők gondoskodtak. Viselkedésük alapján állapították meg, vajon igaz próféták-e vagy álpróféták. A tanítók az apostolokhoz hasonló szerepet töltöttek be, de a prófétákhoz hasonlóan egy helyen tartózkodtak. Az ő igazhitűségüket nem annyira a viselkedésükből, hanem inkább tanításuk tartalmából ismerhették meg a keresztények.<ref name="Vallástörténeti kislexikon, 3. kiadás, 1975.">Vallástörténeti kislexikon, 3. kiadás, 1975.</ref>
 
A tisztségviselők súlya kicsi volt, hiszen a ''„lelki”'' funkciókat a ''"Lélek hordozói"'' látták el, azok a karizmatikus ajándékokkal megáldott [[apostol]]ok, [[Próféta|prófétá]]k és tanítók, akik az egész egyházért munkálkodtak. A püspökök (''(presbiterek)'') és a diakónusok csupán a külső dolgokban segédkeztek. A [[pneuma]] (''(Lélek)'') elapadásával keletkező űrt azonban nekik kellett betölteniük, és szerepük lassan fontosabb lett.{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve|39. o.}}
:: A presbiter szó még nem különbözött a ''"felügyelő"től'' (''(görög: ἐπίσκοπος episzkoposz)''), később kizárólag [[püspök]]nek nevezik.
Homály fedi, hogy pontosan hogyan zajlott le az átmenet az apostoloktól, prófétáktól és tanítóktól a püspökökig, presbiterekig és diakónusokig; bár forrásaink révén időnként bepillanthatunk a folyamatba. {{refhely|Henry Chadwick: A korai egyház|41-42. o.}} A püspökség presbiterátus fölé rendelése – miközben egy szinten is maradt vele – akkortájt történt, amikor az apostoli tekintély eltűnőben volt, vagy már el is tűnt, és a gyülekezetek megerősödésével az utazó hittérítők és a próféták szerepe háttérbe szorult. {{refhely|Henry Chadwick: A korai egyház|43-45. o.}}
 
==== Az apostolok világszéles missziója ====
A [[3. század]]ra regényes történetek keletkeztek a tizenkét apostol világszéles térítő útjairól.<ref name="Henry Chadwick: A korai egyház"/>
Történelmi szempontból értékelhetetlenek ezek a kései hittérítő [[Legenda|legendá]]k, amelyek a kereszténység a nagyvilágban való terjeszkedését az apostolokra vezetik vissza. Ezek szerint [[Tamás apostol|Tamás]] a [[pártusok]] között, [[András apostol|András]] a [[szkíták]] között (''(András az oroszok [[védőszent]]je)''), [[Bertalan apostol|Bertalan]] és – a későbbi legendák alapján – [[Tamás apostol|Tamás]] Indiában, [[Fülöp apostol|Fülöp]] [[Kis-ázsia|Kis-Ázsiá]]ban, [[Márk apostol|Márk]] és [[Barnabás apostol|Barnabás]] [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandriá]]ban működött stb.<ref>Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve, 2000, Osiris</ref>
 
A történetek azokhoz a középkori legendákhoz hasonlóak, amelyek [[Idősebb Jakab apostol|Jakab]] apostolt [[Santiago de Compostela|Compostelá]]val vagy [[Arimathiai József]]et [[Glastonbury]]vel kapcsolják össze. E korábbi legendák az apostolokról szóló [[Apokrif iratok|apokrif]] regényekből alakultak ki.<ref name="Henry Chadwick: A korai egyház"/>