„Őskeresztények” változatai közötti eltérés

Az '''őskeresztények''' a [[kereszténység]]nek a legkorábbi szakaszában élő, az [[apostol]]i korban tevékenykedő keresztények megnevezése.

 

 

A [[zsidók]] nazarénusoknak is hívták őket, Jézus származási helye, [[Názáret]] után.

{{Keresztény történelem}}

Jézus ezekkel a szavakkal küldte ki a tanítványait:

* ''„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek.”''<ref>http://biblia.biblia.hu/read.php Máté 28: 19-20</ref>

Jézus mennybemenetele után a tanítványok visszatértek [[Jeruzsálem]]be, ahol a [[Szent Lélek]] kiáradása után különféle nyelveken kezdtek el beszélni, és hirdetni kezdték a [[megváltás]] üzenetét.

 

[[Egyszerűség (vallás)|Vagyonközösség]]ben éltek, a hívők pedig egész vagyonukat a gyülekezet rendelkezésére bocsájtották.<ref name="ReferenceSz">Szimonidesz Lajos: Zsidóság és kereszténység</ref> Ez nem az apostolok által elrendelt kötelező gyakorlat volt, hanem mint a "[[Szent Lélek|Lélek]] gyümölcse" belülről késztette őket.

* ''„A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt... Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket.”''<ref>http://szentiras.hu/SZIT/ApCsel4,32-35 Apostolok Csel. 4,32-35 és 2, 42-47</ref>

 

A jeruzsálemi zsidó főpapok nem nézték jó szemmel a keresztények gyors terjedését és megtiltották nekik, hogy prédikáljanak. Amikor látták hogy azok a tiltásukra ügyet sem vetnek, üldözni kezdték őket. Ennek esett áldozatul [[Szent István (vértanú)|István]] diakónus - akit Jeruzsálem mellett halálra köveztek<ref>http://biblia.biblia.hu/read.php Apostolok Csel. 7 : 54-60</ref>- és később [[Jakab, az Úr testvére|Jakab apostol]] is.<ref>http://biblia.hit.hu/bible/21/ACT/12 Ap. Csel. 12 : 2</ref> Ekkor a keresztények egy része Palesztina más területeire menekült, ahol tovább hirdették az evangéliumot.

[[Péter apostol]] is Rómában tartózkodott a [[60-as évek]]ben, ahol [[mártír]]halált halt [[Nero római császár|Nero]] uralkodása alatt, de ott tartózkodásának hosszáról nincsenek ismereteink.

 

 

Amikor a zsidó ellenállás [[66]]-ban háborúhoz vezetett a rómaiakkal, a jeruzsálemi gyülekezet teljesen elhagyta a várost és [[Palesztina]] más területeire, illetve [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiába]] menekült. Miután a rómaiak a [[zsidó háború|zsidó lázadást]] leverték és Jeruzsálem elpusztult ([[70]]), a kereszténység súlypontja egyre inkább a pogány világba került, központjai pedig [[Ókori Róma|Rómá]]ba, [[Antiokheia|Antiokhiá]]ba és más városokba helyeződtek át.

 

==== Egyházvezetés ====

 

Az első keresztény gyülekezetekben a tagok között nem volt különbség, férfi vagy nő, mindenki egyenrangú volt, Jézus tanításának megfelelően.<ref>http://biblia.biblia.hu/read.php Máté 23: 6-12</ref> Ugyanakkor azok, akik mint [[Szent Lélek|a lélektől]] sugallt prófétaként léptek fel, azok utasításait elfogadták. Ezen emberek az [[apostolok]], az ún. [[Próféta|próféták]] és más tanítók voltak. Az apostolok Krisztus tanítványai közül kerültek ki, akik mint vándor-prédikátorként működtek és sok csodát tettek. A próféták is Isten nevében emelkedtek szólásra a keresztény gyülekezetekben. Az apostolokról és a prófétákról a hívők gondoskodtak. Viselkedésük alapján állapították meg, vajon igaz próféták-e vagy álpróféták. A tanítók az apostolokhoz hasonló szerepet töltöttek be, de a prófétákhoz hasonlóan egy helyen tartózkodtak. Az ő igazhitűségüket nem annyira a viselkedésükből, hanem inkább tanításuk tartalmából ismerhették meg a keresztények.<ref name="Vallástörténeti kislexikon, 3. kiadás, 1975.">Vallástörténeti kislexikon, 3. kiadás, 1975.</ref>

 

Homály fedi, hogy pontosan hogyan zajlott le az átmenet az apostoloktól, prófétáktól és tanítóktól a püspökökig, presbiterekig és diakónusokig; bár forrásaink révén időnként bepillanthatunk a folyamatba. {{refhely|Henry Chadwick: A korai egyház|41-42. o.}} A püspökség presbiterátus fölé rendelése – miközben egy szinten is maradt vele – akkortájt történt, amikor az apostoli tekintély eltűnőben volt, vagy már el is tűnt, és a gyülekezetek megerősödésével az utazó hittérítők és a próféták szerepe háttérbe szorult. {{refhely|Henry Chadwick: A korai egyház|43-45. o.}}

 

==== Az apostolok világszéles missziója ====

A [[3. század]]ra regényes történetek keletkeztek a tizenkét apostol világszéles térítő útjairól.<ref name="Henry Chadwick: A korai egyház"/>

 

A történetek azokhoz a középkori legendákhoz hasonlóak, amelyek [[Idősebb Jakab apostol|Jakab]] apostolt [[Santiago de Compostela|Compostelá]]val vagy [[Arimathiai József]]et [[Glastonbury]]vel kapcsolják össze. E korábbi legendák az apostolokról szóló [[Apokrif iratok|apokrif]] regényekből alakultak ki.<ref name="Henry Chadwick: A korai egyház"/>