„Polgárosodás” változatai közötti eltérés

Előmozdítója – mivel modern értelemben vett polgárság Magyarországon nem létezett – a birtokos nemesség és ne­mesi értelmiség volt, amely maga is polgárosodni akart, igyekezett magáévá tenni a polgári értékrendet és életformát. 1848-ban a forradalom elhárította a polgárosodás intézményes és jogi akadályait, lerombolta a hagyományos, ren­di struktúrát, de annak jelentős maradványai, elemei – elsősorban a mentali­tás, a közéleti magatartás szintjén – beépültek a kialakuló polgári szerkezetbe. A modern gazdasági növekedés hatására felgyorsult az urbanizáció (városiasodás), a tér­beli és strukturális mobilitás, és kibontakozott a magyar társadalom polgári átrétegződése: új, polgári jellegű társadalmi rétegek alakultak ki. Az egykori nemesség, a kézműves kisiparosok és a parasztság polgárosodása vontatottan haladt. A [[kiegyezés]] után megerősödő vállalkozó nagyburzso­ázia átvette a gazdaság modern szektorainak irányítását, a politikai hatalmi pozíciókat viszont át kellett engednie a nagybirtokos arisztokráciának. A kialakuló pol­gári középosztályban nem az önálló vállalkozók és szabad értelmiségiek do­mináltak, hanem a modern állam és gazdaság differenciálódó igényeinek megfelelően gyorsan növekvő köz- és magántisztviselői és hivatalnoki réteg. A hazai burzsoázia és polgári középosztály nem a reformkori polgárosodó ne­mességből, sem a városok hagyományos iparos és kereskedő polgárságából alakult ki, hanem zömében a 18–19. században bevándorolt és asszimilált, túlnyomórészt zsidókból és németekből.<ref>[{{Cite web |url=http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/torttud_magy/polgarosodas_magyarorszagon.htm# |title=Katus László: Magyar Virtuális Enciklopédia] |accessdate=2014-04-09 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20140413131452/http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/torttud_magy/polgarosodas_magyarorszagon.htm# |archivedate=2014-04-13 }}</ref>