„Óegyházi szláv nyelv” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ
42. sor:
A Nagymorva Birodalom bukása után az ószlávot a [[latin nyelv|latin]] szorította ki a területről, az ószláv azonban fennmaradt a [[Balkán (térség)|Balkán]]on; Bulgáriában liturgikus nyelvként kis változtatásokkal tulajdonképpen ezt tartották meg (többek között [[Ohridi Szent Kliment]] erőfeszítéseinek köszönhetően). A pravoszláv vallással együtt a nyelv továbbterjedt [[Szerbia|Szerbiába]], [[Románia|Romániába]] és a [[Kijevi Nagyfejedelemség]]be, utóbbiból pedig [[Oroszország]]ba. Az ószláv nyelvet a felsorolt területek írásbeliségében a "nemzeti szerkesztésű" egyházi nyelvek váltották fel, később pedig a modern nemzeti nyelvek.
 
A modern nyelvek hivatalossá válása előtt ezekben az országokban tovább használták az egyházi szlávot hivatalos nyelvként (főként írásban), ahogyan a [[latin nyelv|latint]] Európa római katolikus részén, mivel a nemzeti nyelvek írásbeliségének normái még nem léteztek. Azonban minden országban erős volt a városi nyelv hatása, mind a kiejtésre, mind a helyesírásra. Például az orrhangok, amelyek az ősszláv nyelvben és az óegyházi szláv eredeti formájában is léteztek, ma már csak a [[lengyel nyelv]]ben hallhatók. Az eredeti ószláv ábécében saját jeleik voltak ezeknek a hangoknak: <font face="Arial Unicode MS">Ѧ</font> (ę) és <font face="Arial Unicode MS">Ѫ</font> (ą) (kis és nagy ''jus''). Az orosz egyházi szlávban a kis ''jus'' kiejtése „ja” (az [[orosz nyelv]] eredeti szavaiban történt hangzóváltozás analógiájára), a nagy ''jus'' többé-kevésbé kiveszett. Egy másik példa az ószláv ѣ (''(jat)'') reflexeinek különbözősége a szerb és a [[horvát nyelv]]ben: szerbül -e-, horvátul pedig -ije-/-je- lett belőle. A "virág" jelentésű szó így szerbül ''cvet'', horvátul ''cvijet''. (Ugyanez szlovákul ''kvet''.)
 
Az ószláv írásos nyelvemlékek tehát származásuk helye szerint megkülönböztethetők. Megkülönböztetünk például szerb, horvát, bolgár, román (a bolgár szerkesztésűvel közeli rokon), illetve orosz szerkesztést. A [[18. század]]i [[Oroszország]] növekvő politikai befolyása miatt ma az orosz szerkesztés elismertsége a legnagyobb, ez az egyházi szláv nyelv jelenlegi [[Balkán (térség)|balkán]]i használatában is megjelenik.