„Rákosi Mátyás” változatai közötti eltérés

Szinte tragikomikus, hogy Rákosi 1948-ban, tehát az úgynevezett fordulat évében meghirdette: az 1949-ben életbe lévő alkotmány folytán a jogszabályok alkalmazása terén beáll a diszkontiunitás, tehát az 1945. év előtti jogszabályok hatályukat vesztik.<ref>csupán jellemzésként a jogrendszer Janus arcára: a minden jogásznak alkalmazni kellett a 'Hatályos jogszabályok gyűjteménye' c. jogforrást, melyből például hiányzott a részvénytársaságokra vonatkozó törvény, közben létezett például a MAHART amely nemzetközi szerződések alanya volt.</ref> Mindezt az elvet mellőzve a kitelepítéseket a Horthy-korszakban hozott jogszabályokra hivatkozással hajtották végre.<ref>8130/1939. min-elnöki, ill. 760/1939.sz. belügymin. rendelet.</ref> ÖsszevetésülÖsszevetésként: Rajk Lászlót a Népbíróság ítélete szerint a hűtlenségről és kémkedésről szóló 1930. évi III. tc.-re hivatkozva akasztották fel.<ref>Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 2. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest 1993. 385. lap.</ref> A legtöbb kitelepítettet mezőgazdasági munkára fogták (pl. Hortobágy) és embertelen körülmények között tartották.

Ahogy a szovjet utódlási harcok közepetteharcokban a vele leginkább ellenséges [[Lavrentyij Pavlovics Berija|Lavrentyij Beriját]] letartóztatták, majd 1953 decemberében kivégezték, úgy kezdte újra magához ragadni a hatalmat, és visszafordítani a Moszkva által elrendelt enyhülést és a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálását, sőt további elnyomó intézkedésekre és perekre is sor került.<ref>Az 1950-ben ártatlanul letartóztatott Kéthly Annát például 1954-ben ítélték életfogytiglani szabadságvesztésre, bár ugyanabban az évben szabadon engedték.</ref> Tette mindezt úgy, hogy például elérte, hogy a törvénytipró perek kivizsgálására összeállított bizottság elnöke legyen. [[1956]]-ig váltakozó sikerű hatalmi harcot folytatott Nagy Imrével, akit rendszeresen személyesen igyekezett lejáratni Moszkvában. Ezekben az években is tanúbizonyságot tett kiváló taktikázó képességeiről, s végül [[1955]]-re sikerült elérnie [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]] leváltását. Helyére bizalmi embere, [[Hegedüs András (politikus)|Hegedüs András]] került.

[[1962]]. [[augusztus 15.|augusztus 15-én]] az [[MSZMP KB]] az általa dominált időszakban elkövetett törvénysértésekben viselt felelőssége miatt kizárta az [[Magyar Szocialista Munkáspárt|MSZMP]]-ből. Pár nappal később a [[kirgizisztán]]i [[Tokmak]]ba telepítették át. Innen 1967-ben térhetett vissza a [[Nyizsnyij Novgorod-i terület|Gorkiji területen]] fekvő [[Arzamasz]]ba. Élete végéig abban a hitben volt, hogy őt [[Magyarország]]on szeretik és visszavárják. Az MSZMP KB sokat foglalkozott hazatelepedési kérelmeivel, amihez feltételülfeltételként a közügyektől (vagyis a politikától) való eltiltást és a házi őrizetet ajánlották fel. Mivel Rákosi ezt nem fogadta el, Gorkijban maradt, és ott is érte a halál 1971. február 5-én. Haláláról a lapokban csak egy pár soros, eldugott közleményben számoltak be. Urnáját menetrend szerinti járattal hozták haza, lényegében titokban. Búcsúztatása szűk családi körben a [[Farkasréti temető]]ben történt. Az urnáját tároló fülke előlapjáról [[2007]]-ben minden díszt és azonosítót eltávolítottak, hogy véget vessenek a folyamatos rongálásoknak.