„Tsugouharu Foujita” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Menu of Salon de thé François.jpg|bélyegkép|jobbra|Tsugouharu Foujita illusztrációja a Francia SalonSzalon menüjéhez (1934; [[Kyoto]], [[Japán]])]]

A japán császári hadsereg egyik orvosának a fiaként látta meg a napvilágot, tanulmányai előtt nem volt akadály, képzőművészeti diplomát szerzett a tokiói művészeti akadémián, 1910-ben. 1913-ban [[Párizs]]ba utazott, ott a [[Montparnasse]]-on összeismerkedett a Franciaországban[[Franciaország]]ban élő modern festőkkel, köztük volt [[Amedeo Modigliani]], [[Jules Pascin]], [[Chaim Soutine]], [[Fernand Léger]], [[Juan Gris]], [[Pablo Picasso]], és [[Henri Matisse]].

Párizsban a japán és az európai hagyományokat egyesítette festészetében és könyvillusztrációiban, nagyon hamar, igen nagy sikere volt. [[Akt]]okat, [[csendélet]]eket, [[arckép|portréportrékat]]kat festett, európaias festményein is érvényre jutott a japán [[kalligráfia]] stilizáltsága. Egzotikus, dekoratív képei nagy sikereket arattak anyagilag is, de maga is sokat tett azért, hogy boldoguljon.

1917-ben nősült meg először, s Dél-Franciaországba utazott feleségével, barátjával, [[Amedeo Modigliani]]valModiglianival és annak barátnőjével. [[Léopold Zborowski]] lengyel költő és műkereskedő ötlete volt ez az út, úgy gondolta, hogy a két festő képeit majd eladják a turistáknak, ez a terv nem sikerült, még csomagjaikat is elkobozták.

Az aktmodelleket meleg vízzel töltött káddal csalogatta magához a montparnasse-i stúdiójába, ez elég botrányos volt, viszont annál nagyobb szenzációt arattak akt-képeiaktképei az 1922-es párizsi Őszi tárlaton, sés sok pénzt hoztak a festőnek. Anyagilag is sikeres volt hölgyekről és macskákról készített albumával is az [[első világháború]] után. Kortárs művészettörténészek értesülései szerint képeit, albumait valósággal szétkapkodták a két világháború közti időszakban.<ref>Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Fuojita lásd 335. p.</ref>

Később, 1931-ben új szerelmével [[Brazília|Brazíliába]], majd [[Argentína|Argentínába]] utazott. [[Buenos Aires]]-ben nagy sikere volt képeivel, sorban álltak a rajongók, hogy adjon nekik autogramot. 1933-ban hazalátogatott Tokióba, ott mint híres festőt, nagy örömmel fogadták.

Visszament Párizsba, de azt 1940-ben, a németek bevonulásakor el kellett hagynia, hazautazott, s hadi festőként működött. A [[második világháború]] után megint visszatért Párizsba, de 1949-ben el kellett hagynia Franciaországot II. világháborús szerepe miatt. Az [[1950-es évek]]ben visszatért, 1955-ben megkapta a francia állampolgárságot.

Áttért a katolikus hitrevallásra, [[Leonardo da Vinci]]re emlékezve (mivel ő is Franciaországban halt meg) felvette a keresztségben a Léonard nevet. Az [[Île-de-France]]-ban, azaz a párizsi régióban telepedett meg, Villers-Le-Bacle nevű helységben volt otthona és stúdiója. Utolsó munkája a [[reims]]-i kápolna kifestése, díszítése.<ref>[http://articadre.over-blog.com/article-exposition-leonard-tsuguharu-foujita-reims-47593951.html Leonard Fujita Tsuguharu, Reims]</ref> [[Zürich]]ben halt meg rákbetegségben, de [[Franciaország]]ban temették el.

* Kis Jézus mögötte a kereszttel<ref>A mellékelt [[reims]]-i kápolnáról készült képen látható Foujita ezen köztéri műve.</ref> (kőszobor a reims-ireimsi kápolna előtt)

* [http://un-voyage-au-japon.over-blog.fr/article-21519366.html Tsugouharu Foujita szakrális festményei, szobrai a reims-ireimsi kápolnában, a béke templomában]