„Brassópojána” változatai közötti eltérés

A 16. század elején az egész Keresztényhavas és környéke Brassó birtokába került. [[Thomas Tartler]] krónikás szerint [[V. Basarab havasalföldi fejedelem]] adományozta a területet a városnak; cserébe a [[Erdélyi szászok|szászok]] 1495-ben engedélyezték egy román ortodox kőtemplom (a [[Szent Miklós-templom (Brassó)|Szent Miklós-templom]]) építését a város területén (ez azonban valószínűleg helytelen, ugyanis V. Basarab csak 1512-től volt fejedelem).{{refhely|Pavalache|130. és 191. o.}} Brassó városa a [[Johannes Honterus|Honterus]] által 1541-ben alapított ''[[Johannes Honterus Líceum|Studium Coronense]]'' líceumnak ajándékozta a hegyet, hogy a líceum a legelők bérbeadásából és a fakitermelésből kiegészíthesse jövedelmét. Ekkor honosodott meg a hegy német ''Schuler'' (Diák) és a tisztás ''Schulerau'' (Diák-berek) neve. Feljegyezték, hogy a diákok minden év augusztusában – más források szerint évente négyszer, a nyári hónapok első hétfőjén – kirándulást szerveztek Pojánára és a Keresztényhavasra ''(ad montes ire)'', azzal a kikötéssel, hogy az esti harangszóra visszaérjenek a városba. Bár a város a 16. század végén visszakövetelte a hegy feletti jogot, az iskolai kirándulások egészen 1716-ig folytatódtak. A túrázás során az először résztvevő fiatalokat a többiek kíméletlenül megfürdették az Oaben vizében ''(das Prellen und Hobeln der Füchse)''.{{refhely|azonos=W40}}<ref>{{cite web |url=http://www.adz.ro/karpatenrundschau/artikel-karpatenrundschau/artikel/die-schulerau-bei-kronstadt-1/ |title=Die Schulerau bei Kronstadt |date=20111211 |accessdate=20181211 |first=Uwe |last=Grün |publisher=Allgemeine Deutsche Zeitung}}</ref>

 

A 17. század végétől a szászok korlátozták a bolgárszegi románok Pojána feletti jogait, majd a 18. században kiszorították őket Pojána területéről: az öröklést megtiltották, így a legelőket fokozatosan kisajátották. A románok a [[Gubernium]]nál tettek panaszt, ami az ő javukra döntött, ám a szász városvezetés nem hajtotta végre a Gubernium rendelkezését.{{refhely|Pavalache|231. és 276. o.}}