„Bay Zoltán” változatai közötti eltérés

Az egyesült államokbeli kutatói tevékenységének egyik fontos mérföldköve kétségkívül a Nemzeti Szabványügyi Hivatal volt, ahol 1955-től 1972-es nyugdíjazásáig dolgozva a fizikatudományok más területein folytatta munkásságát. Amikor a [[lézer]] bevonult a kísérleti fizikába, ő is érdeklődéssel fordult feléje, ugyanis a [[fénysebesség]] mérésének új lehetőségét látta ebben az eszközben, és ez lett a méréstan új mérföldköve. Erre az időre eső [[publikáció]]iban kitartóan harcolt a fénysebességen alapuló hossz-mértékegység szabvány bevezetéséért. Ő javasolta 1965-ben, hogy a távolságegységet, a [[méter]]t a pontosabban mérhető [[idő]]egységre és a [[fénysebesség]]re kell alapozni. A fénysebesség állandóságával kapcsolatosan, annak frekvenciafüggésére J. A. White-tal végzett kísérleteikben igazolták, hogy a fénysebesség vákuumban 1020 &nbsp;mm<ref group=m>A méter hosszúságú Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság által készített platina etalonok 1020 mm hosszúságúak.</ref> pontosságon belül független a frekvenciájától. Eredményüket a philadelphiai Franklin Intézet 1980-ban − a mindössze harmadik alkalommal kiosztott − [[Boyden-díj]]jal jutalmazta.{{refhely|SzTNH}}