„Sarki fény” változatai közötti eltérés

A sarki fény többnyire a mágneses pólustól 10°-20° távolságra, 3°-6° szélességen látható.<ref name="feldstein86">{{cite journal |last=Feldstein |first=Y. I. |year=2011 |title=A Quarter Century with the Auroral Oval |journal=EOS |volume=67 |issue=40 |page=761 |doi=10.1029/EO067i040p00761-02 |bibcode=1986EOSTr..67..761F }}</ref> Legjobban a sötét égen, hosszú sarki éjszakákon figyelhető meg, de az év és a nap folyamán bármikor létrejöhet. A sarki fényt tapasztaló területet aurorális oválisnak nevezik, habár inkább szalag formájú.<ref>{{Cite book|url=https://books.google.com/?id=9gLwCAAAQBAJ&pg=PA190&lpg=PA190&dq=Occurrence+of+terrestrial+auroras#v=onepage&q=Occurrence%20of%20terrestrial%20auroras&f=false|title=Illustrated Glossary for Solar and Solar-Terrestrial Physics|last=Bruzek|first=A.|last2=Durrant|first2=C. J.|date=2012-12-06|publisher=Springer Science & Business Media|isbn=9789401012454|language=en}}</ref> A napszéllel való kapcsolatot a statisztikák vizsgálata során fedezték fel. Részletesebben [[Elias Loomis]] (1860)<ref>Fritz, Hermann (1881). "Das Polarlicht."</ref> és Hermann Fritz (1881)<ref>Tromholt, S. (1882) Om nordlysets perioder/Sur les périodes de l'aurore boréale, l'annuaire 1880, Inst. Météorol. Danois, Copenhagen.</ref> írta le, miután észrevették, hogy legtöbbször itt látható. A napi pozíció nyomon követhető az Interneten.<ref>{{cite web |website=SpaceWeather |url=http://www.spaceweather.com/ |title=Current Auroral Oval |accessdate=19 December 2014 }}</ref>

Az északi féltekén északi fény néven ismert. Az aurora borealis elnevezés Galileitől származik.<ref>{{Cite book |doi=10.1029/HG002p0011 |chapter=An historical footnote on the origin of 'aurora borealis' |title=History of Geophysics: Volume 2 |journal=History of Geophysics: Volume 2. Series: History of Geophysics |volume=2 |pages=11-14 |series=History of Geophysics |year=1986 |last1=Siscoe |first1=G. L. |isbn=978-0-87590-276-0|bibcode = 1986HGeo....2...11S }}</ref> Ennek párjaként alkották meg az aurora australis elnevezést, ami az északi fényhez hasonlóan jelenik meg, és azzal együtt jön létre és változik.<ref>{{Cite journal |doi=10.1016/j.jastp.2006.05.026 |title=Auroral conjugacy studies based on global imaging |journal=Journal of Atmospheric and Solar-Terrestrial Physics |volume=69 |issue=3 |pages=249 |year=2007 |last1=Østgaard |first1=N. |last2=Mende |first2=S. B. |last3=Frey |first3=H. U. |last4=Sigwarth |first4=J. B. |last5=Åsnes |first5=A. |last6=Weygand |first6=J. M. |bibcode=2007JASTP..69..249O}}</ref> Nagy szélességi körökön is látható az Antarktiszon, Chilében, Argentínában, Új-Zélandon és Ausztráliában.

Erős naptevékenységet követően, [[Geomágneses vihar|mágneses vihar]]ok idején megváltozik a [[magnetoszféra]] szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb [[szélességi kör]]ökön, így nagyon ritkán [[Magyarország]]on is megfigyelhető. A sarki fény akkor látható a legjobban, ha a mágneses pólus a megfigyelő és a Nap között van.<ref name="EncSciTech">[https://books.google.com/books?id=BIVUAAAAMAAJ&q=%22Magnetic+midnight%22+%2Bdefinition&dq=%22Magnetic+midnight%22+%2Bdefinition&pgis=1 ''McGraw-Hill Encyclopedia of Science & Technology''. Online August 7, 2008.]</ref> Ez az időszak a mágneses éjfél, ami megkülönböztethető a normál éjféltől. Az Amerikai Egyesült Államok legtöbb területén ez egy órával korábban következik be.<ref name="eaae">http://www.eaae-astronomy.org/WG3-SS/WorkShops/Auroras.html</ref>

A mágneses viharok a [[napfolt]]ok 11 éves ciklusában a csúcson vagy három évvel utána erősödnek fel.<ref>{{cite journal |last1=Stamper |first1=J. |first2=M. |last2=Lockwood |first3=M. N. |last3=Wild |title=Solar causes of the long-term increase in geomagnetic activity |journal=J. Geophys. Res. |date=December 1999 |volume=104 |issue=A12 |pages=28,325–28,342 |doi=10.1029/1999JA900311 |bibcode=1999JGR...10428325S }}</ref><ref>{{cite journal |last1=Papitashvili |first1=V. O. |last2=Papitashva |first2=N. E. |last3=King |first3=J. H. |title=Solar cycle effects in planetary geomagnetic activity: Analysis of 36-year long OMNI dataset |journal=Geophys. Res. Lett. |date=September 2000 |volume=27 |issue=17 |pages=2797–2800 |doi=10.1029/2000GL000064 |bibcode=2000GeoRL..27.2797P |url=https://deepblue.lib.umich.edu/bitstream/2027.42/94796/1/grl13462.pdf }}</ref>

Carl Størmer és társai több mint 12&nbsp;000 sarki fényt elemeztek kamerák segítségével.<ref>{{cite journal |last1=Størmer |first1=Carl |title=Frequency of 12,330 measured heights of aurora from southern Norway in the years 1911–1944 |journal=Terrestrial Magnetism and Atmospheric Electricity |year=1946 |volume=51 |issue=4 |pages=501–504 |doi=10.1029/te051i004p00501 |bibcode=1946TeMAE..51..501S }}</ref> Háromszögeléssel arra jutottak, hogy a legtöbb fény a felszín felett 90 és 150&nbsp;km között keletkezik, és néha több mint 1000&nbsp;km-re is elnyúlnak.

A töltött részecskék túlnyomóan a [[Nap]]ból származnak ([[napszél]]), kisebb hányadukat a [[Naprendszer]]en kívülről érkezett részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a földi [[magnetoszféra]] nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe.

Még lejjebb az oxigén újra ritkább. Itt kék, lila és vörös fény keletkezik, ami nitrogénmolekuláknak és ionizált nitrogénmolekuláknak köszönhető. A 428 nm hullámhosszú kék fény dominál.

A grafikus ablakon kívül is észlelhető sugárzás. 1972-ben felfedezték a kilométeres sarki fény sugárzást, ami 150 kHz-es rádióhullám.<ref>{{cite journal |last1=Gurnett |first1=D.A. |title=The Earth as a radio source |journal=Journal of Geophysical Research |year=1974 |volume=79 |issue=79 |page=4227 |bibcode=1974JGR....79.4227G |doi=10.1029/JA079i028p04227 }}</ref> Mivel az ionoszféra elnyeli, azért csak az űrből észlelhető. Röntgensugárzást is detektáltak a sarki fénnyel összefüggésben.<ref>{{cite journal |last1=Anderson |first1=K.A. |title=Balloon observations of X-rays in the auroral zone |journal=Journal of Geophysical Research |year=1960 |volume=65 |issue=2 |pages=551–564 |doi=10.1029/jz065i002p00551 |bibcode=1960JGR....65..551A }}</ref>

A sarki fény formája változatos, állandóan változik, gyakran függönyre, ívelt szalagra emlékeztet vagy sugaras szerkezetű. Műholdról készült felvételek tanúsága szerint a jelenség fénygyűrűként, glóriaként veszi körül a mágneses pólust. Összefüggést találtak a déli és az északi pólusnál fellépő fényjelenségek között. Egyes alakzatok folyamatosan változnak, ezek az aktív sarki fények.

Közelről nézve közvetlenül a megfigyelő feje fölött világíthat, távolról nézve bevilágítja a horizontot a pólus felé, zöld vagy halványvörös színben, mintha a Nap kelne fel. Alkothat alig látható, diffúz íveket vagy foltokat.<ref>{{cite journal |last=Frey |first=H. U. |year=2007 |title=Localized aurora beyond the auroral oval |doi=10.1029/2005RG000174 |journal=Rev. Geophys. |volume=45 |issue=1 |pages=RG1003 |bibcode=2007RvGeo..45.1003F }}</ref> Megjelenhet a szemlélő fölött koronaként, egy távoli középpontból sugarakként kifelé irányulva; ez a perspektívából adódik. Az elektronok spirális mozgásának irányát az határozza meg, hogy az elektron iránya milyen a mágneses térhez képest. Ezt a szöget angolul úgy is nevezik, mint "pitch angle"; az elektron távolsága a Larmor-sugár.<!--Itt az angol szöveg mintha erővonaltól mért távolságról beszélne, ami hülyeség, mivel a mező egyenletesen tölti ki a teret.--> A ''pitch angle'' nő, ahogy az elektron az atmoszférában lejjebb mozogva nagyobb térerőbe jut. Emiatt egyes részecskék visszaverődhetnek. A többi részecske az atmoszférában befelé halad, és különböző magasságokban részt vesz a sarki fény kialakításában.

Az űrből megfigyelve láthatók pólus irányú ívek, amelyek a pólus süvegén keresztül a Nap felé nyúlnak; a théta sarki fény,<ref>{{Cite journal |doi=10.1029/2003GL017914 |title=Observations of non-conjugate theta aurora |journal=Geophysical Research Letters |volume=30 |issue=21 |pages=2125 |year=2003 |last1=Østgaard |first1=N. |bibcode=2003GeoRL..30.2125O }}</ref> és déltájban a nappali ívek. Ezek viszonylag ritkák, így nem tudunk róluk sokat. Előfordulnak más hatások is, például vibrálás, alig látható vörös ívek, illetve fekete sarki fény, ami az alig látható diffúz sarki fény sötétebb területe. Mindezek mellett halvány izzás figyelhető meg a mágneses sarkok környékén, többnyire vörös színben.

A függöny alakzatok párhuzamos sugarakból állnak, melyek a helyi mágneses mező irányát mutatják. Helyszíni mérések mutatják, hogy a sarki fényben részt vevő elektronok mozgását a Föld mágneses tere irányítja, a térerő irányában spirál alakban mozognak a Föld felé. A függönyszerű megjelenésre rásegít, hogy a függöny vonala meghajlik. Az ívek feltöredezhetnek, gyakran sugaras szerkezet jelenik meg, ami betölti az egész eget. Néha olyan fényesek, hogy újságot lehet olvasni mellettük.<ref>{{Cite journal |doi=10.1007/s00585-997-0943-z |title=Magnetospheric source region of discrete auroras inferred from their relationship with isotropy boundaries of energetic particles |journal=Annales Geophysicae |volume=15 |issue=8 |pages=943 |year=1997 |last1=Yahnin |first1=A. G. |last2=Sergeev |first2=V. A. |last3=Gvozdevsky |first3=B. B. |last4=Vennerstrøm |first4=S. |bibcode=1997AnGeo..15..943Y }}</ref> Fényességük a másodperc töredéke alatt megváltozhat.

A diffúz sarki fény gyakran egyszerűen csak izzás a láthatóság határához közel.<ref>{{Cite journal |doi=10.1016/S1364-6826(96)00113-7 |title=Polar cap arcs: A review |journal=Journal of Atmospheric and Solar-Terrestrial Physics |volume=59 |issue=10 |pages=1087 |year=1997 |last1=Zhu |first1=L. |last2=Schunk |first2=R. W. |last3=Sojka |first3=J. J. |bibcode=1997JASTP..59.1087Z }}</ref> Megkülönböztethető a ködöktől, mivel a csillagok tisztán látszanak rajta keresztül. Pulzálási idejük másodpercekben mérhető, habár ez nem mindig nyilvánvaló. Gyakran fekete sarki fényt is tartalmaznak. Az égi jelenség megjelenési sorrendje a cikkben írottak sorrendjének felel meg.<ref>{{cite book |last=A |first=Brekke |last2=A |first2=Egeland |title=The Northern Lights |date=1994 |publisher=Grøndahl and Dreyer, Oslo |isbn=978-82-504-2105-9 |page=137}}</ref>

File:DEaurora.gif|Diffúz sarki fény, megfigyelve a magas Föld fölötti pályájú DE-1 műholdról

A digitális fényképezőgépek és kamerák elterjedésével megnőtt a sarki fényről készült képek és filmek száma.<ref>{{cite web|url=http://www.spaceweather.com/ |title=News and information about meteor showers, solar flares, auroras, and near-Earth asteroids |publisher=SpaceWeather.com |accessdate=5 August 2010| archiveurl= https://web.archive.org/web/20100804164127/http://spaceweather.com//| archivedate= 4 August 2010 | deadurl= no}}</ref>

[[David Malin]] több szűrővel és expozíciós idővel kísérletezett a csillagászati fényképészet számára. A képeket laboratóriumban rakta össze, hogy megközelítésék a látványt.<ref>{{cite web |url=http://www.davidmalin.com/index.html |title=Astronomical photographs from David Malin Images |publisher=davidmalin.com |accessdate=3 August 2010 }}</ref> Tudományos célokra felhasználják az infravörös és az ultraibolya sugárzás közeli részét, majd színkorrekciót végeznek, hogy szimulálják a megjelenést az emberek számára. Az előrejelzések mutatják a sarki fény kiterjedését is, ami hasznos a sarki fényre vadászók számára.<ref>{{cite web |url=http://www.swpc.noaa.gov/pmap/index.html |title=NOAA POES Auroral Activity |publisher=swpc.noaa.gov |accessdate=3 August 2010 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20100728192250/http://www.swpc.noaa.gov/pmap/index.html |archivedate=28 July 2010 |deadurl=yes |df=dmy-all }}</ref> A képeken gyakran láthatók földi jelenségek is, ezeket gyakrabban publikálják is nagyobb weboldalak.<ref>{{cite web|url=http://www.spaceweather.com/ |title=What's up in space: Auroras Underfoot|publisher=SpaceWeather.com |accessdate=26 July 2011| archiveurl= https://web.archive.org/web/20110717093810/http://www.spaceweather.com/| archivedate= 17 July 2011 <!--DASHBot-->| deadurl= no}}</ref> Szabványos filmmel is készíthetők kiváló képek, ISO&nbsp;100 és ISO&nbsp;400 közötti érzékenységű filmmel, egylencsés tükrös kamerával, teljes nyílással, gyors lencsével (például f1.4 50 mm), és a fényességtől függően 10 és 30 másodperc közötti expozíciós idővel.<ref>[http://www.spaceweather.com/aurora/images/24nov01/Moss1.jpg Aurora image] (JPG)</ref>

2017-ben felfedeztek egy japán naplót, melynek egy [[1770]]-es bejegyzése [[Kiotó]] fölött megjelent sarki fényt ábrázolt. Ennek alapján úgy tűnik, hogy az esemény 7%-kal nagyobb volt a későbbi Carrington-eseménynél, ami akkor a távíróhálózatot is érintette.<ref name="1770 Japanese diary">{{Cite web |url=http://www.atlasobscura.com/articles/aurora-kyoto-1770-painting-science-magnetic-storm |title=1770 Kyoto Diary |last=Frost |first=Natasha |date=2017-10-04 |website=Atlas Obscura |access-date=2017-10-13}}</ref><ref name="Inclined zenith aurora over Kyoto on 17 September 1770: Graphical evidence of extreme magnetic storm">{{Cite journal |title=Inclined zenith aurora over Kyoto on 17 September 1770: Graphical evidence of extreme magnetic storm |journal=Space Weather |volume=15 |issue=10 |pages=1314–1320 |date=2017-09-17 |doi = 10.1002/2017SW001690|last1 = Kataoka|first1 = Ryuho|last2=Iwahashi |first2=Kiyomi }}</ref>

1859-ben augusztus 28-án és szeptember 2-án az Egyesült Királyságban lehetett megfigyelni a történelemben ismert leglátványosabb sarki fényt. Balfour Stewart a Királyi Társaság egy újságjában 1861. november 21-én mindkét eseményről beszámolt. [[Magnetográf]]fal dokumentálta őket a Kew Obszervatóriumban. Kapcsolatba hozta a későbbi eseményt a szeptember 2-ai Carrington-Hodgson ''flare'' eseménnyel.<ref name="BSp1">{{cite journal |last=Stewart |first=Balfour |jstor=111936 |title=On the Great Magnetic Disturbance of 28 August to 7 September 1859, as Recorded by Photography at the Kew Observatory |journal=Proceedings of the Royal Society of London |volume=11 |date=1860–1862 |pages=407–10 |doi=10.1098/rspl.1860.0086}}</ref> A szeptember 1-én különösen erős Carrington-Hodgson fehér fényű flare olyan erős sarki fényt produkált, hogy nagyon sok helyen megemlékeztek róla, tudományos és újságcikkekben, hajónaplókban az Amerikai Egyesült Államokban, Európában, Japánban és Ausztráliában. A New York Times arról tudósított, hogy Bostonban szeptember 2-án olyan erős volt a sarki fény éjjel 1 órakor (EST idő, GMT idő 6 óra), hogy olvasni lehetett mellette. A Kew Obszervatórium automata magnetográfja ugyanekkor erős mágneses vihart észlelt, ami egy óra hosszú volt. 1859 és 1862 között Elias Loomis kilenc cikkből álló sorozatot publikált az American Journal of Science tudományos újságban, Great Auroral Exhibition of 1859 címmel.

Úgy gondolják, hogy ez a sarki fény a történelem legnagyobb [[koronakidobódás]]ának következménye. Ekkor észlelték azt is, hogy a sarki fény aktivitása kétségkívül kapcsolatba hozható az elektromos árammal. Ezt nemcsak tudományos mérések mutatták ki, hanem távírászok is észlelték. A 201 km hosszú távíróhálózat néhány vonal kivételével leállt. Szikrák pattantak ki, a távírászokat áramütések érték, papírok gyulladtak meg. Csak azok a vonalak működtek, melyek elég hosszúak és megfelelő irányúak voltak ahhoz, hogy a mágneses mező által indukált árammal működjenek, saját áramforrásaikat lekapcsolva. Így például Boston és Portland, Maine állomások több, mint két óra hosszat beszélgettek így. Ez volt az első ilyen alkalom.<ref name="ADVSR1">{{cite journal |doi=10.1016/j.asr.2005.12.021 |title=Eyewitness reports of the great auroral storm of 1859 |journal=Advances in Space Research |volume=38 |issue=2 |year=2006 |pages=145–54 |last1=Green |first1=J |last2=Boardsen |first2=S |last3=Odenwald |first3=S |last4=Humble |first4=J |last5=Pazamickas |first5=K |bibcode=2006AdSpR..38..145G}}</ref> A végkövetkeztetése az volt, hogy a sarki fényt elektromos anyag okozza, ami természetében ugyanaz, mint a galvánelemek által létrehozott áram. A sarki fény tömege a horizontról a zenit felé mozog.<ref>''The British Colonist'', Vol. 2 No. 56, 19 October 1859, p. 1, accessed online at [http://britishcolonist.ca/display.php?issue=18591019&pages=001,&terms=aurora BritishColonist.ca] {{webarchive|url=https://web.archive.org/web/20090831112729/http://britishcolonist.ca/display.php?issue=18591019&pages=001%2C&terms=aurora |date=31 August 2009 }}, on 19 February 2009.</ref>

[[Pütheasz]] a Kr. e. 4. században leírta a sarki fényt.<ref>Macleod, ''Explorers: Great Tales of Adventure and Endurance'', p.21.</ref> Senecánál a sarki fény a ''Naturales Quaestiones'' első könyvében szerepel. Seneca osztályozza a sarki fényeket, így hordószerű (pithaei), szakadásos (chasmata), szakállas (pogoniae), és ciprusszerű (cyparissae). Változatos színeikről is ír. A ködök alatt és fölött is megjelenhetnek. Felidézte, hogy Tiberius uralkodása alatt Ostia kikötővárosa fölött sarki fény jelent meg, amit vörös színe miatt egy tűzoltásra kirendelt cohors tűznek nézett, és sietett menteni.<ref>Clarke, J.,[https://archive.org/stream/physicalsciencei00seneiala#page/38/mode/2up ''Physical Science in the time of Nero''] p.39-41, London, Macmillan, (1910), accessed online on 1 January 2017.</ref> Az idősebb Plinius a ''Naturalis Historiá''ban valószínűleg a sarki fényre gondolt, amikor éjjeli világosságról, hulló vörös lángokról írt, és a trabes, chasma szavakat is használta.<ref>Bostock, J. and Riley, H.T., ''The Natural History of Pliny: Volume II'', London, Bohn (1855), accessed online at [https://archive.org/stream/naturalhistoryof11855plin#page/62/mode/2up/search/aurora], on 1 January 2017.</ref>

Az aborigók a sarki fényt tűznek tekintik. A Nyugat-Victoriában élő gunditjmarák a sarki fényt ''puae buae'' néven emlegetik, ami azt jelenti: hamvak. A gunaiók Kelet-Victoriában a szellemvilág bozóttüzeiként értelmezik. Dél-Ausztráliában a dieriek szerint egy gonosz szellem okozza a nagy tüzet. Szintén Dél-Ausztráliában a ngarrindjerik szerint a Kenguru-sziget fölött látszódó sarki fény a halottak országában égő tűz. Délnyugat-Queenslandben az aborigók úgy hiszik, hogy szellemek üzennek a sarki fényen keresztül. Csak idős férfiak nézhetik és értelmezhetik az üzeneteket, a többiek számára ezt vallási törvény tiltja.<ref>{{cite journal |last=Hamacher |first=D.W. |title=Aurorae in Australian Aboriginal Traditions |journal=Journal of Astronomical History and Heritage |year=2013 |volume=16 |issue=2 |pages=207–219 |url=http://www.narit.or.th/en/files/2013JAHHvol16/2013JAHH...16..207H.pdf |arxiv=1309.3367 |bibcode=2013JAHH...16..207H }}</ref>

A Bulfinch's Mythology szerint a norvég mitológiában a valkűrök fegyverzetén megcsillanó fény a sarki fény.<ref>{{cite web |url=http://www.mythome.org/bxxxviii.html |title=Bullfinch's Mythology |publisher=Mythome.org |date=10 February 1996 |accessdate=5 August 2010 |deadurl=yes |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110214105537/http://www.mythome.org/bxxxviii.html |archivedate=14 February 2011 |df=dmy-all }}</ref> Ezt azonban nem lehet megerősíteni a régi északi irodalom alapján.<ref>{{cite web|url=http://www.vikinganswerlady.com/njordrljos.htm |title=The Aurora Borealis and the Vikings |publisher=Vikinganswerlady.com |accessdate=5 August 2010}}</ref> A ''norðrljós'' első feljegyzése 1230-ból származik, és a ''Konungs Skuggsjá'' norvég krónika tartalmazza. A krónikás azoktól a honfitársaitól hallott róla, akik [[Grönland]]on jártak, és három magyarázatot adott rá:

* A Nap lobogása elér az éjszakai oldalra is.<ref>{{cite web |url=http://www.irf.se/norrsken/Norrsken_history.html |title=Norrsken history |publisher=Irf.se |date=12 November 2003 |accessdate=26 July 2011 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110721215920/http://www.irf.se/norrsken/Norrsken_history.html |archivedate=21 July 2011 |deadurl=yes |df=dmy-all }}</ref>

A látványosságokról indián mítoszok is mesélnek. Samuel Hearne európai felfedező csipevéj indiánokkal utazott együtt 1771-ben, és feljegyezte történeteiket. Ezek szerint a sarki fény olyan, mint amikor egy [[karibu]] bundáját megdörzsölik. Úgy hitték, hogy a fényt eltávozott rokonaik tánca okozza. Amikor a fény erős, akkor a halottak boldogok.<ref>Hearne, Samuel (1958). ''A Journey to the Northern Ocean: A journey from Prince of Wales' Fort in Hudson's Bay to the Northern Ocean in the years 1769, 1770, 1771, 1772''. Richard Glover (ed.). Toronto: The MacMillan Company of Canada. pp. 221–222.</ref>

Egy 19. század közepi angol forrás szerint a sarki fény ritka volt a 18. század előtt.<ref>''The National Cyclopaedia of Useful Knowledge, Vol.II'', (1847), London, Charles Knight, p.496</ref> Halleyra hivatkozva az állítja, hogy az 1716-os sarki fény előtti 80 évben nem volt. 1574 után sem jegyeztek fel sarki fényt hosszú ideig. A Transactions of the French Academy of Sciences sem emlékezett meg több sarki fényről 1666 és 1716 között. A Berlin Miscellany által 1797-ben feljegyzett sarki fényt nagyon ritka jelenségnek nevezték. Bolognában láttak 1723-ban sarki fényt, és ezt az első alkalomként jegyezték fel. DCelsius 1733-ban arról írt, hogy 1716 előtt Uppsalában az idős lakosok szerint is nagy ritkaság a sarki fény. Az 1645-tól 1715-ig tartó időszak Maunder-minimum volt a naptevékenység szempontjából.

A 20. század elején Kristian Birkeland norvég tudós adott magyarázatot a geomágnesesség és a sarki fény kapcsolatára.