„Sergey Rachmaninov” változatai közötti eltérés

Rahmanyinov orosz arisztokrata családban született. Apja, Vaszilij Rahmanyinov katonatiszt volt, anyja, Ljubov Butakova egy gazdag tábornok lánya, akit nagy vidéki birtok hozománnyal adtak férjhez. Eleinte úgy tűnt, hogy az öt jelentős birtok életük végéig biztosítja a család anyagi jólétét. Apja otthagyta a hadsereget, és a földjeik jövedelméből kicsapongó, kártyázó életmódot folytatott. Ennek következtében, mire Szergej kilencéves lett, már a vagyon nagy része elúszott. A család hat gyermekével kénytelen volt lakást bérelni [[Szentpétervár|Szentpétervárott]]on. A család anyagilag tönkrement, a családfő elköltözött.

== ZverevZverjov keze alatt ==

Zverev, aZverjov híres tanár volt, valóban szigorúankomolyan vette a nevelést. Tehetséges tanítványait otthonába fogadta, ahol nővérével együtt gondoskodott nevelésükről. Gyakran vitte őket színházba, zenei estekre, hangversenyekre, sőt a nyári szünetet is velük töltötte. Összeismertette őket a kor leghíresebb orosz zeneszerzőivel: [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkijjal]], [[Anton Grigorjevics Rubinstejn]]nel, [[Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov|Glazunovval]], és játszhattak előttük. ZverevZverjov [[1886]]-ban a [[Krím]]be vitte őket egy milliomos birtokára, akinek a gyermekét tanította. Velük tartott az akadémia [[zeneelmélet]]- és [[összhangzattan]]ára is, akinek az volt a dolga, hogy felkészítse a tehetségeket a következő évre.

[[1887]]-ben Rahmanyinov bemutatta ZverevnekZverjovnak két zongoraátiratát és noktürnjeit, de a tanárnak mások voltak az elképzelései Szergej jövőjével kapcsolatban. Inkább zseniális játékosként, mint komponistaként akarta biztatni. [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkijnak]] viszont tetszett a ''Manfred szimfónia'' átirata, és további komponálásra biztatta a tizennégy éves fiút.

A tizenhat éves Szergej egyre többet szeretett volna írni, de ZverevZverjov nem vette ezt jó néven. Amikor Rahmanyinov azzal állt elő, hogy külön szobát kér, hogy komponálni tudjon, mert zavarta a többi gyerek, tanára hálátlansággal és arcátlansággal vádolta meg. ZverevZverjov ezután szóba sem állt vele, így kénytelen volt elköltözni egyik moszkvai rokonához, akit addig nem is látogatott. Szatyinéknál végre megtalálta a rég elveszettnek hitt családi légkört. ZverevZverjov nem tanította tovább, így nem tudta befolyásolni további fejlődését.

ZongoratanáraRahmanyinov zongoratanára, Ziloti váratlanul fölmondott az akadémián, de Rahmanyinov senki mástól nem volt hajlandó leckéket venni, ezért inkább egy évvel korábban levizsgázott. Három hét alatt készült fel a vizsgákra, és végül kitüntetést is kapott.

[[1892]]-ben újabb meglepetést okozott tanárainak, mert 18 nap alatt tökéletes hangszereléssel elkészítette első [[Opera (színmű)|operáját]], a [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] művére készült ''AljekótAlékót''. E művéért megkapta az akadémia nagy aranyérmét, melyet előtte csak két alkalommal adtak ki. Akadémistaként több kisebb darabot írt és egy zongoraversenyt. Önálló zongoraestet is tartott. Az akadémia befejezése után a Gutheil kiadótól 500 [[Orosz rubel|rubelt]] kapott az ''AljekóértAlékóért''. [[1892]]-ben megírta a ''Fantázia darabokat'', amelynek ''cisz-moll prelűd''je óriási sikert aratott. Ez volt az a mű, melyet minden későbbi fellépésén elő kellett adnia. A mű a legenda szerint Rahmanyinov egyik rémálma alapján íródott, amelyben a szerző azt álmodta meg, hogy élve eltemetik. A darab során végig lehet követni a temetés és a szenvedés pillanatait. Az első három hang jelképezheti a szegek koporsóba ütését, az elhalkuló, elhaló befejezés pedig a levegő elfogyását.

Beleszeretett Anna Logyizsenszkajába, aki férjes asszony volt. Neki ajánlotta a nyugtalan és heves ''I. szimfóniá''ját, melyet [[1897]]-ben [[Szentpétervár]]ott mutattak be. E művét a szerelmi mámor nagy lelkesedésével írta. A rosszul felkészült zenekar miatt a darab óriási bukás volt. Rahmanyinovot annyira lesújtotta a sikertelenség, hogy mély depresszióba esikesett a bukás miatt, három évig egy sort sem írt. Orvosa (Dr. Nikolai Vladimirovich Dahl) tanácsára kezd ismét komponálni.

Megismerkedett egy moszkvai gyárossal, aki magánoperát igazgatott. [[1897]]-[[1898]] között ebben az operában vezényelt, itt találkozott [[Fjodor Ivanovics Saljapin|Saljapinnal]], akivel annak haláláig barátok maradtak.

[[1910]]-től a cári orosz zenei társaság alelnökévé választották. Sokat dolgozott és ez megviselte egészségét, egyébként is hajlamos volt a [[hipochondria|hipochondriára]]. Gyermekkora óta mélyen [[vallás]]os volt, most problémáival ismét hitéhez fordult. Megalkotta két csodálatos vallási művét: az ''[[Aranyszájú Szent János]] liturgiájá''t és az ''Esti misé''t (más névencímen: ''Éjszakai áhítat'').

[[1931]]-ben a [[The New York Times]]-ban megjelent szovjetellenes cikk után indexre kerültek művei a [[Szovjetunió]]ban. A [[Pravda]] megvetően írta: ''„jelentéktelen imitátor, zenéje már rég kiment a divatból”''. Természetesen ő tovább komponált. Megírta a ''III. szimfóniá''t ([[1936]]) és a ''Rapszódia egy [[Niccolò Paganini|Paganini]] témára'' című művét ([[1934]]), ezeknek a műveknek továbbra is sajátos stílusuk volt, ami ugyan messze állt az [[avantgárd]]tól, deés a közönség körében osztatlan tetszést aratott.

[[1943]]-ban rossz egészségi állapota miatt lemondta turnéit. [[1943]]. [[március 28.|március 28-án]] [[Kalifornia|Kaliforniában]] halt meg rákban. Ravatalát és temetésétTemetését [[Beverly Hills]]ben rendezték, de földi maradványait később a [[New York (állam)|New York állambeli]] [[Valhalla (település)|Valhalla]] településen, a Kensico temetőben helyezték el.