„Mesterséges nyelv” változatai közötti eltérés

===Korai mesterséges nyelvek===

A legkorábbi mesterséges nyelveket inkább tartották „természetfelettinek”, misztikusnak vagy isteni eredetűnek, mint „szerkesztettnek”. A ''Lingus Ignota'', melyet Szt. Hildegard jegyzett fel a [[12. század]]ban; valójában egy misztikus ének. Fontos példája még a közel-keleti kultúrából való ''Balaibalan'', mely a [[16. század]]ban keletkezett (Higley, 2007). A kabbalista nyelvtani spekuláció arra irányult, hogy megtalálja az Ádám és Éva által beszélt eredeti nyelvet, amely elveszett a bábeli zűrzavarban. [[Dante Alighieri]], a ''De vulgari eloquentia'' című művében keresi azt az ideális olasz nemzeti nyelvet, mely megfelel irodalmi használatra. Ez az első erre irányuló keresztény törekvés. Ramon Llull ''Ars Magna''-ja a tökéletes nyelv tervezete, mellyel a hitetleneket meggyőzhették a keresztény hit igaz voltáról. Alapjában véve ez a kombinatorika egy adott fogalomcsoportra történő alkalmazását jelentette. A [[reneszánsz]] korszakában a lulli és kabbalisztikus ideákat egy varázslatos kontextusban ábrázolták, ami kriptográfia alkalmazását tette szükségessé. A Voynich kézirat valószínűleg ennek példája.

 

===A 17-18. század: a filozófiai nyelvek megjelenése===