„Pierre Mendès France” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Vezető infobox
| név = Pierre Mendès France
| kép = = Pierre Mendès France 1968.jpg
| képméret =
| képaláírás = Pierre Mendès France 1968-ban
| állam = Franciaország
| város =
| sorszám =
| megnevezés = miniszterelnöke
| terminus kezdete = [[1954]]. [[június 18.]]
| terminus vége = [[1955]]. [[február 5.]]
| előd = [[Joseph Laniel]]
| utód = [[Edgar Faure]]
15. sor:
| sorszám2 =
| megnevezés2 = külügyminisztere
| terminus kezdete2 = [[1954]]. [[június 19.]]
| terminus vége2 = [[1955]]. [[január 20.]]
| előd2 = [[Georges Bidault]]
| utód2 = [[Edgar Faure]]
| születési hely = [[Párizs]]
| születési dátum = [[1907]]. [[január 11.]]
| halálozási hely = [[Párizs]]
| halálozási dátum = [[1982]]. [[október 18.]] {{életkor-holt|1907|1|11|1982|10 |18}}
| házastárs =
| párt =Parti radical
| választókerület =
| foglalkozás =
36. sor:
==Pályafutása==
[[Portugália]]i [[szefárdok|szefárd]] családban született, ősei a 17. század közepén érkeztek Franciaországba.
Vonzotta a pedagóguspálya, de végül jogi diplomát szerzett és a [[Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete|Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének]] elődjében tanult. A gazdasági és pénzügyi kérdések érdekelték. Az 1928-ban írt doktori disszertációjának témája [[Raymond Poincaré]] pénzügyi politikája a [[francia frank|frank]] megerősítése érdekében.
 
1924-ben [[Édouard Herriot]] hatására belépett a Radikális Pártba. 1928-ban csatlakozott a [[szabadkőművesség|szabadkőműves]] páholyhoz. 1929-ben [[Louviers]]-ben nyitott ügyvédi irodát. 1932-ben [[Eure (megye)|Eure]] megye parlamenti képviselőjévé, 1935-ben Louviers polgmesterévépolgármesterévé választották.
 
Egyedül ő szavazott a [[1936. évi nyári olimpiai játékok|berlini olimpián]] való francia részvétel ellen.
Támogatta a [[népfront (Franciaország)|népfrontkormányt]] annak ellenére, hogy nem értett egyet pénzügyi politikájával. Csalódott, mert FranciaoszágFranciaország nem avatkozott be a [[spanyol polgárháború]]ba. 1938–ban, [[Léon Blum]] második kormányában államtitkár helyettesi posztot töltött be.
 
1939-ben tartalékos hadnagyként a [[Közel-Kelet]]re vezényelték a légierőhöz, és légi figyelőnek képezték ki. 1940-ben Párizsban tartózkodott, és kérte áthelyezését a frontra, hogy részt vehesssenvehessen a harcokban. Mivel erre nem kapott engedélyt, a ''Massilia'' fedélzetén [[Marokkó]]ba hajózott. [[Casablanca (Marokkó)|Casablancában]] letartóztatták és [[Clermont-Ferrand]]-ba vitték. A [[Vichy-kormány]] dezertációvaldezertálással vádolta és 1941-ben hat év börtönre ítélték annak ellenére, hogy felettesei valamennyien mellette tanúskodtak. Megszökött a börtönből, néhány hónapig bújkáltbujkált, és 1942-ben sikerült [[London]]ba mennie [[Charles de Gaulle]]-hoz. A [[Szabad Francia Erők|Szabad Francia Légierő]] ''Lorraine'' elnevezésű bombázó egységének kapitányaként három erőművet bombáztak [[Chevilly-Larue]]-ben, amelyek Párizst, külvárosait és [[Bordeaux]] egy részét látták el árammal. 1943–45-ben de Gaulle a Nemzeti Felszabadítás Francia Bizottságának pénzügyekért felelős megbízottjává nevezte ki.
 
1944-ben részt vett a [[Bretton Woods-i konferencia|Bretton Woods-i konferencián]], ahol a [[Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank|Nemzetközi Újjáépítési Bank]] felállításáról döntöttek. Az ideiglenes kormány nemzetgazdasági minisztere, és drasztikus intézkedéseket tervezett Franciaország gazdaságának talpra állítása és fellendítése érdekében. Tervét ellenezte de Gaulle, ezért Mendès lemondott és Eure megye tanácsának tagjaként működött tovább. 1948-ban a [[Nemzetközi Valutaalap]] kormányzótanácsának elnöke.
 
[[René Coty]] köztársasági elnök kormányalakításra kérte fel 1954-ben. Hivatali ideje alatt kötött Franciaország békét [[Vietnám]]mal a vesztes [[Dien Bien Phu-i csata]] után. Kormánya készítette elő [[Tunézia]] és [[Marokkó]] függetlenségét. Mendès reformjavaslatokat tett Francia Algéria további sorsára vonatkozóan, amelyeket a nemzetgyűlés elutasított, ezért lemondott.
 
1956-ban tárca nélküli államminiszter néhány hónapig [[Guy Mollet]] kormányában, de az algériai politika miatt megvált hivatalától. 1952-ben a francia állami számvevőszék elnökévé nevezték ki, nyolc évig töltötte be ezt a posztot. 1958 júliusában nem támogatta de Gaulle miniszterelnöki kinevezését.
 
Élete utolsó éveit a közel-keleti béke megteremtésének szentelte. Haladó szellemű izraeliek és palesztinok között szervezett párbeszédet titkos találkozókon. 1977-ben találkozott [[Anvar Szadat]]tal és [[Menáhém Begín]]nel [[Jeruzsálem]]ben.
[[Szívinfarktus]]ban halt meg., Íróasztalaíróasztala mellett ülve érte a halál.
 
==Források==