„Buddhista művészet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ |
a Nyelvtani javítás, replaced: első sorban → elsősorban (2) |
||
128. sor:
[[Három koreai királyság|Korea három királysága]] közül elsőként [[Kogurjo|{{koreai|Goguryeo|Kogurjo}}]] idején érkezett a buddhizmus Koreába, 372-ben.{{refhely|Grayson (2002)|25. o.}} Azonban a kínai feljegyzések szerint valamint a [[Kogurjo-síremlékek|{{koreai|Goguryeo|Kogurjo}}-síremlékeken]] található motívumok alapján ennél a dátumnál már korábban is jelen volt a buddhizmus Koreában.{{refhely|Grayson (2002)|24. o.}} A [[Pekcse|{{koreai|Baekje|Pekcse}}]] királyság hivatalosan 384-ben vette fel a buddhizmust.{{refhely|Grayson (2002)|25. o.}} Az eléggé elszigetelt [[Silla]] királyság hivatalosan csak 535-ben vált buddhistává, azonban a {{koreai|goguryeói|kogurjói}} szerzetesek már az 5. századtól kezdve terjesztették itt is a buddhizmus tanait.<ref>{{cite encyclopedia|title=The Encyclopedia of World History: ancient, medieval, and modern, chronologically arranged| author=Peter N. Stearns és William Leonard Langer| publisher=Houghton Mifflin Books| year=2001| isbn=0-395-65237-5}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.metmuseum.org/toah/ht/?period=06®ion=eak| title=Korea, 500–1000 A.D.| publisher=The Metropolitan Museum of Art| work=Timeline of Arts History| accessdate=2007-01-09|archiveurl=https://web.archive.org/web/20150403072545/http://www.metmuseum.org/toah/ht/?period=06®ion=eak|archivedate=2015-04-03|language=angol}}</ref> A buddhizmus bevezetése szükségessé tette a kézműveseket is, hogy képeket készítsenek a tiszteletadásokhoz, építészek kellettek a templomokhoz és tudósok a buddhista szútrákhoz. Ez végső soron átalakította az egész koreai civilizációt. A nem [[han kínaiak|han kínai]] [[Hszienpej|{{kínai|xianbei|hszienpej}}i]] „barbár” [[Topa (nép)|{{kínai|tuoba|topa}}]] klán különösen szerepet játszott a kifinomult művészeti stílusok átadásában. Ezek az emberek hozták létre 386-ban az észak-kínai [[Északi Vej|{{kínai|Wei|Vej}}-dinasztiát]]. Ennek a népnek a stílusa különösen hatással volt {{koreai|Goguryeo|Kogurjo}} és {{koreai|Bakeje|Pekcse}} művészetére. Később a {{koreai|bakejei|pekcsei}} művészek juttatták le ezt a stílust Japánba, kiegészítve a déli dinasztia elemeivel valamint egyedülálló koreai elemekkel. A koreai kézművesek rendkívül igényesen válogatták meg, hogy mely regionális stílusokat ötvözik egymásba, amely végül egy önálló koreai művészeti stílussá fejlődött.{{refhely|Grayson (2002)|27., 33. o.}}<ref name="Korean Buddhist Sculpture">{{cite web|url=http://www.metmuseum.org/toah/hd/kobs/hd_kobs.htm| title=Korean Buddhist Sculpture, 5th–9th Century| publisher=The Metropolitan Museum of Art| work=Timeline of Arts History| accessdate=2007-01-09}}</ref>
Amíg a {{koreai|goguryeói|kogurjói}} buddhista művészet az északi {{kínai|Wei|Vej}} prototípusaival mutatott hasonlóságot, addig a {{koreai|Bakeje|Pekcse}} királyság a kínai déli dinasztiákkal ápolt szoros kapcsolatokat. Ezt jól példázzák a finom és arányos {{koreai|baekjei|pekcsei}} szobrok. Ezt jól összefoglalja az arcokon szereplő mérhetetlen mosoly, amelyet a történészek úgy neveznek: „{{koreai|Baekje|Pekcse}}-mosoly”.<ref name="Korean Buddhist Sculpture"/> A Silla királyságban is kifejlődött egy egyedülálló buddhista művészeti hagyomány, amelyre jellemző a [[Pangaszajuszang|{{koreai|Bangasayusang|Pangaszajuszang}}]] (반가사유상), egy félig ülő, gondolkodó [[Maitréja]], akinek a koreaiak által gyártott ikertestvérét, Miroku Boszacut, elküldték ajándékként Japánba, amely ma a Kórjú-dzsí templomban található.<ref>{{cite web|url=http://www2.kenyon.edu/Depts/Religion/Fac/Adler/Reln275/Jap-Kor-art.htm |title=Japanese Art and Its Korean Secret|publisher=www2.kenyon.edu|accessdate=2014-12-11}}</ref> A buddhizmus révén a három királyság időszakában hatalmas templomépítési projekteket hajtottak végre. Ilyen volt a {{koreai|Baekje|Pekcse}} királyságban a [[Miruksza|{{koreai|Miruksa|Miruksza}} templom]] és a sillai [[Hvangnjongsza|{{koreai|Hwangnyongsa|Hvangnjongsza}}]] templom.<ref>{{cite book|title=Sir Banister Fletcher's a History of Architecture|author1=Fletcher, B.|author2=Cruickshank, D.|date=1996|publisher=Architectural Press|isbn=9780750622677|page=716}}</ref> A 6. században a koreai buddhista művészetre nagy hatással volt Kína és India, mindamellett egyre erőteljesebben mutatott sajátos jellegzetességeket is,<ref name="Korean Buddhist Sculpture"/> amelyek megfigyelhetők a japán korai buddhista művészetekben és néhány korai japán buddhista szobornál, amelyekről úgy tartják, hogy Koreában készülhettek vagy legalább Japánba vándorolt koreai kézművesek keze nyomán. Annak ellenére, hogy néhány tudós szerint Korea csupán továbbította érintetlenül a buddhizmust Japánba, a három királyság, közülük is
====Egyesített Silla====
149. sor:
Japánban kifejlődött a buddhista istenek panteonját ábrázoló rendkívül gazdag, jelképes művészeti forma, amelyet olykor ötvöztek hindu és [[sintó]] elemekkel. Ez a művészet egészen változatos, kreatív és feltűnő.{{refhely|Biswas|71. o.}}
A 12. századtól alakult ki a [[zen]] művészet, amelynek aranykora a [[Muromacsi-kor]]ban volt. A zen művészet legfőbb ismertetőjegyei az egyedülálló festmények (mint a [[Tusfestés (japán)|tusfestés]] – szumi-e) és a költészet (
Az [[Azucsi–Momojama-kor]]ban emelkedett fel a Kanó iskola, amely a japán festészet egyik leghíresebb ága. A Kanó festészeti iskola volt a domináns stílus a festészetben a [[Meidzsi-kor]]ig. Kanó Maszanobu alapította, aki Szessú kortársa és Súbun tanítványa volt. Éles ellentétben a korábbi Muromacsi-korral, az Azucsi–Momojama-kort nagyszabású és sokszínű stílus jellemezte, valamint széles körben használták az arany és ezüst fóliákat, grandiózus műveken dolgozva. Kanó Eitoku kidolgozott egy mintát monumentális tájak ábrázolására a tolóajtókon így a táj körülveszi a szobát. Ezek a hatalmas falfestmények a katonai nemesség várait és kastélyait dekorálták. Ez az állapot folytatódott a későbbi [[Edo-kor]]ban is, mivel a Tokugava bakufu továbbra is támogatta a Kanó iskola munkásságát, mint a sógun, a [[daimjó]]k és a császári udvar hivatalosan elismert művészetét. A Kanó iskola felemelkedésével megkezdődött a buddhista témáktól való elmozdulás, és a támogatók egyre inkább világi jellegű témával foglalkozó festményeket kívántak palotáikban látni. Azonban néhány festő ebben a korszakban is visszatekintett a buddhista pap-festőkre, akiknek munkája kezdetben befolyásolta a Kanó iskola stílusának alakulását.
| |||